A monopolisztikusan versengő piacon a cégek némi befolyással rendelkeznek a termékeikért felszámított ár felett, mivel termékeiket megkülönböztetik a versenytársaiktól. Ugyanakkor a piacon más cégek is versenyeznek velük. Hogyan hozzák meg tehát a monopolisztikusan versenyző vállalatok az ár- és kibocsátási döntéseiket?
Először is, a monopolisztikusan versenyző vállalatok figyelembe veszik a termékeik iránti kereslet rugalmasságát. Ha a termékük iránti kereslet rugalmas, nem számíthatnak fel magas árat, mivel a fogyasztók átállnak egy közeli helyettesítő termékre. Másrészt, ha a kereslet rugalmatlan, akkor magasabb árat számíthatnak fel anélkül, hogy sok vevőt elveszítenének. Ezért a vállalatok a termékeik keresletrugalmassága alapján határozzák meg áraikat.
Másodszor, a monopolisztikusan versenyző vállalatok a termelési költségeiket is figyelembe veszik az ár- és kibocsátási döntések meghozatalakor. Biztosítaniuk kell, hogy az általuk felszámított ár elég magas legyen ahhoz, hogy fedezzék költségeiket és nyereséget termeljenek. Ugyanakkor tekintettel kell lenniük a piaci versenyre is, és biztosítaniuk kell, hogy az áruk ne legyen túl magas a versenytársaikhoz képest, mivel ez elriasztaná a vevőket.
Harmadszor, a monopolisztikusan versenyző cégek nem árversenyt is folytatnak, például reklámmal, hogy megkülönböztessék termékeiket a versenytársaktól. A márkahűség kialakításával magasabb árat számíthatnak fel termékeikért. Ugyanakkor azt is biztosítaniuk kell, hogy a reklámköltségek ne legyenek nagyobbak, mint a megnövekedett eladásokból származó előnyök.
Végül, a monopolisztikusan versenyző vállalatok a versenytársak reakcióit is figyelembe veszik az ár- és termelési döntések meghozatalakor. Tisztában kell lenniük azzal, hogy versenytársaik hogyan fognak reagálni az árváltozásra vagy a kibocsátás változására. Ha a versenytársak hasonló árváltozással reagálnak, lehet, hogy a vállalkozás számára nem lesz nyereséges az árváltoztatás. Ezzel szemben, ha a vállalat előre látja, hogy a versenytársak nem reagálnak, akkor képes lehet az árat emelni anélkül, hogy elveszítené a vevőket.
Összefoglalva, a monopolisztikusan versenyző vállalatok a kereslet rugalmasságát, a termelési költségeket, a nem árversenyt és a versenytársak reakcióit figyelembe véve hozzák meg ár- és kibocsátási döntéseiket. Ez az egyensúlyozás művészete, hogy biztosítsák a jövedelmezőséget, miközben versenyeznek is a piacon.
A monopolisztikusan versenyző vállalat úgy dönti el, hogy milyen kibocsátást termeljen, hogy egyensúlyba hozza a költségeit a kereslettel. Az ilyen típusú piaci struktúrában a cégek bizonyos fokú kontrollt gyakorolnak a termékük ára felett, de a hasonló termékekkel is versenyeznek. Ezért a vállalatnak mérlegelnie kell mind az általa felszámítható árat, mind az eladható kibocsátás mennyiségét.
Az optimális kibocsátási szint meghatározásához a vállalat figyelembe veszi a határköltséget (MC) és a határbevételt (MR). Az MC az egy egységgel több kibocsátás előállításának többletköltsége, míg az MR az egy egységgel több kibocsátás eladásából származó többletbevétel. A vállalat addig termel egységeket, amíg az MC meg nem egyezik az MR-rel, amit a profitmaximalizáló kibocsátási szintnek nevezünk.
Monopolisztikusan versenyző piacon azonban a vállalatnak figyelembe kell vennie a termékdifferenciálásnak a keresletre gyakorolt hatását is. Ha a vállalat túl magasra emeli az árat, a fogyasztók átállhatnak egy helyettesítő termékre. Másrészt, ha az ár túl alacsony, a vállalkozás nem szerezhet elég bevételt ahhoz, hogy fedezze a költségeit. Ezért a vállalatnak egyensúlyt kell teremtenie a magasabb árak iránti vágya és a kereslet megfelelő szintjének fenntartása között.
Összességében a monopolisztikusan versenyző vállalkozás a költségek, a bevételek és a termékdifferenciálás keresletre gyakorolt hatásának figyelembevételével dönti el, hogy milyen kibocsátást termeljen. Addig termel, amíg el nem éri a profitmaximalizáló termelési szintet, figyelembe véve az ár és a mennyiség közötti kompromisszumot.
A monopolisztikus versenyben a vállalatoknak van némi kontrolljuk az árak felett, de a piaci erőknek is ki vannak téve. A vállalatok az árszabályozás egyik módja az, hogy megkülönböztetik termékeiket a versenytársak termékeitől. Bizonyos tulajdonságokkal vagy előnyökkel rendelkező egyedi termék létrehozásával a cégek olyan érzékelt értéket teremthetnek, amely lehetővé teszi számukra, hogy magasabb árat számítsanak fel.
A cégek egy másik módja az árszabályozásnak az, hogy nem árversenyben vesznek részt. Ez magában foglalja azokat a reklám-, marketing- és márkaépítési erőfeszítéseket, amelyek célja a vállalat termékének megkülönböztetése a versenytársaktól. A márkahűség és az ismertség kiépítésével a cégek prémium árat számíthatnak fel termékeikért.
A monopolisztikus versenyben lévő vállalatok azonban olyan piaci erőknek is ki vannak téve, mint a fogyasztói kereslet, a termelési költségek és a más vállalatok által támasztott verseny. Ezért nem mindig tudják az árakat olyan mértékben ellenőrizni, amilyen mértékben szeretnék. Bizonyos esetekben a vállalatoknak áraikat módosítaniuk kell ahhoz, hogy versenyképesek maradjanak, vagy alacsonyabb haszonkulcsot kell elfogadniuk a piaci részesedésük megtartása érdekében.
A monopolisztikus verseny olyan piaci struktúra, amelyben sok olyan cég van, amelyek hasonló, de nem azonos termékeket értékesítenek. Minden vállalat rendelkezik bizonyos fokú piaci erővel, ami azt jelenti, hogy befolyásolni tudják a termékük árát. Mivel azonban sok hasonló terméket értékesítő cég van, ezeknek is versenyezniük kell egymással. Ez a verseny a piacon az árak és a termelési szintek széles skáláját eredményezi.
A monopolisztikus versenypiacon a vállalatok igyekeznek megkülönböztetni termékeiket a versenytársaiktól, hogy nagyobb piaci részesedést szerezzenek. Ez a megkülönböztetés alapulhat a termékminőségen, a formatervezésen, a márkaépítésen vagy más tényezőkön. Ezáltal a cégek valamivel magasabb árat számíthatnak fel, mint versenytársaik, mivel terméküket egyedinek tekintik. Ha azonban az ár túl magas, a fogyasztók átállhatnak a versenytárs termékére.
Az ár és a kibocsátás meghatározását egy monopolisztikus versenypiacon több tényező befolyásolja. Először is, minden vállalat lefelé lejtő keresleti görbével szembesül, ami azt jelenti, hogy ha növelik a termékük árát, kevesebb darabot fognak eladni. Ez azt jelenti, hogy a vállalatoknak egyensúlyt kell teremteniük a magasabb árak iránti vágyuk és annak szükségessége között, hogy elegendő darabot adjanak el a nyereség eléréséhez.
Másodszor, mivel sok vállalat van a piacon, mindegyik vállalat korlátozott piaci erővel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy nem emelhetik egyszerűen az árakat anélkül, hogy attól kellene tartaniuk, hogy a vevőket elveszítik a versenytársak javára. Ennek eredményeképpen a vállalatok nem árversenyben, például reklámozással vagy termékdifferenciálással próbálnak nagyobb piaci részesedést szerezni.
Végül, a monopolisztikus verseny piacán a hosszú távú egyensúlyt a nulla gazdasági nyereség jellemzi. Ez azt jelenti, hogy hosszú távon a vállalatok addig lépnek be vagy lépnek ki a piacról, amíg minden vállalat csak normális nyereséget ér el. Ez azért következik be, mert a monopolisztikus verseny piacán nincsenek belépési korlátok, így új cégek léphetnek be a piacra, és versenyezhetnek a meglévő cégekkel, csökkentve ezzel a nyereséget.