Amikor egy vállalat vagy szervezet szerződést kíván kötni egy eladóval vagy szolgáltatóval, többféle beszerzési lehetőség áll rendelkezésre. A szerződéskötés világában két gyakori kifejezés az „egyetlen forrásból származó” és az „egyedüli forrásból származó”. Bár ezek a kifejezések hasonlóan hangzanak, valójában különböző beszerzési módszerekre utalnak. A két módszer közötti különbség megértése fontos minden olyan szervezet számára, amely megalapozott döntéseket kíván hozni a szerződéses beszerzéssel kapcsolatban.
Az egyetlen forrásból származó szerződés olyan beszerzési módszer, amelyben egy vállalat vagy szervezet egyedi képességei vagy szakértelme alapján választ ki egy szállítót vagy szolgáltatót. Az ilyen típusú szerződések esetében a szervezet olyan konkrét szolgáltatást vagy terméket kereshet, amelyet csak egy szállító tud nyújtani. Alternatívaként előfordulhat, hogy a szervezetnek már meglévő kapcsolata van az eladóval, vagy az eladó már bizonyítottan magas minőségű árut vagy szolgáltatást nyújt. Mindenesetre a szervezet a szállítót egyéni érdemei alapján választja ki, szemben azzal, hogy több szállítót értékeljen, hogy megtalálja a legmegfelelőbbet.
Az egyedüli forrásból származó szerződés ezzel szemben olyan beszerzési módszer, amelynek során egy vállalat vagy szervezet verseny nélkül választ ki egy szállítót vagy szolgáltatót. Ebben a szerződéstípusban csak egyetlen olyan eladó van, aki képes a kívánt áruk vagy szolgáltatások nyújtására. A szervezet akkor is választhatja az egyedüli forrásból származó szerződést, ha már meglévő kapcsolata van az eladóval, vagy ha az eladó olyan egyedi szellemi tulajdonnal rendelkezik, amely kulcsfontosságú a projekt szempontjából. Az egyedüli forrásból származó szerződéseket jellemzően vészhelyzetekben alkalmazzák, vagy amikor az árukra vagy szolgáltatásokra időérzékeny szükség van.
A fő különbség az egyetlen forrásból származó és az egyedüli forrásból származó szerződés között a verseny. Az egyetlen forrásból származó szerződés esetében több szállító is képes lehet a szükséges áruk vagy szolgáltatások nyújtására, de a szervezet egyéni érdemei alapján egy szállítóval való együttműködés mellett döntött. Az egyedüli forrásból származó szerződés esetében csak egyetlen szállító képes a kért áruk vagy szolgáltatások nyújtására. Egy másik lényeges különbség, hogy az egyforrású szerződéseket jellemzően nem vészhelyzetekben használják, míg az egyedüli forrásból származó szerződéseket gyakran vészhelyzetekben vagy akkor alkalmazzák, ha az árukra vagy szolgáltatásokra időérzékeny szükség van.
Összefoglalva, az egyforrású és az egyedüli forrásból származó szerződések közötti különbség megértése fontos minden olyan szervezet számára, amely megalapozott döntéseket kíván hozni a szerződéses beszerzésekkel kapcsolatban. Bár mindkét módszer során verseny nélkül választanak ki egy szállítót, az egyes módszerek alkalmazásának körülményei között lényeges különbségek vannak. A megfelelő beszerzési módszer kiválasztásával a szervezetek biztosíthatják, hogy egyedi igényeiknek megfelelően a lehető legjobb szállítót kapják.
Egy vállalkozás működtetésével összefüggésben az „egyetlen” és az „egyedüli” kifejezésnek különböző jelentése van.
A „single” olyan vállalkozásra utal, amelynek tulajdonosa és üzemeltetője egy személy. Más szóval, a vállalkozásnak csak egy tulajdonosa van, aki a vállalkozás minden aspektusáért felelős, beleértve a pénzügyeket, a döntéshozatalt és az irányítást.
Az „egyedüli” olyan jogi státuszra utal, amelyben egy személy az egyetlen felelős személy egy adott eszközért vagy kötelezettségért. Például, ha egy vállalkozás tulajdonosa kölcsönt vesz fel személyes vagyonát biztosítékként használva, akkor az adósság „egyedüli” tulajdonosának tekinthető, ami azt jelenti, hogy egyedül ő felelős annak visszafizetéséért.
Összefoglalva, az „egyedüli” a vállalkozás tulajdonosi szerkezetére utal, míg az „egyedüli” az adott eszközért vagy kötelezettségért való jogi felelősségre.
Az egyforrású szerződés olyan szerződéstípus, amelyet versenyeztetési eljárás nélkül, egyetlen eladónak vagy szállítónak ítélnek oda. Ez azt jelenti, hogy az eladó vagy szállító az egyetlen, akit kiválasztottak arra, hogy egy adott terméket vagy szolgáltatást nyújtson a vevőnek. Az egyforrású szerződéseket általában akkor alkalmazzák, ha a termék vagy szolgáltatás egyedi, vagy ha a piacon nem áll rendelkezésre más életképes lehetőség.
Az egyforrású szerződések gyakoriak a kormányzati szerződéskötésben, különösen olyan esetekben, amikor a kormányzatnak olyan konkrét termékre vagy szolgáltatásra van szüksége, amelyet csak egyetlen szállító tud biztosítani. Ezekben az esetekben a kormányzatnak meg kell indokolnia, hogy az átláthatóság biztosítása és a kivételezés megelőzése érdekében miért egyetlen forrásból származó szerződést ítél oda ahelyett, hogy versenyeztetési eljárást alkalmazna.
Az egyforrású szerződések előnyökkel és hátrányokkal járhatnak mind a vevő, mind az eladó számára. A fő előny a vevő számára az, hogy gyorsan és hatékonyan juthat hozzá egy egyedi termékhez vagy szolgáltatáshoz anélkül, hogy hosszadalmas pályázati eljáráson kellene keresztülmennie. Az eladó számára az egyforrású szerződés állandó bevételi forrást biztosíthat, és kiküszöbölheti a versenyt.
Az egy forrásból származó szerződések azonban magasabb költségeket is eredményezhetnek a vevő számára, mivel nincs verseny, amely az árakat lefelé szorítaná. Fennáll a kivételezés és a korrupció veszélye is, mivel az eladó tisztességtelen előnyhöz juthat más potenciális beszállítókkal szemben.
A szerződéskötésben az „egyedüli forrás” olyan helyzetre utal, amikor egy kormányzati ügynökség vagy szervezet úgy dönt, hogy egyetlen beszállítóval vagy vállalkozóval dolgozik együtt egy adott igény kielégítése érdekében, ahelyett, hogy több beszállítótól kérne versenypályázatot vagy ajánlatot. Más szóval, az ügynökség úgy döntött, hogy csak egyetlen forrás képes biztosítani a szükséges árukat vagy szolgáltatásokat, és ezért megkerüli a versenytárgyalási eljárást.
Egyedüli forrásból történő szerződéskötésre számos okból kerülhet sor, például ha egyedi termékre vagy szolgáltatásra van szükség, vagy ha a kiválasztott szállító bizonyítottan sikeres és tapasztalt egy adott területen. Fontos azonban megjegyezni, hogy az egyedüli forrásból történő szerződéskötés nem mindig a legköltséghatékonyabb vagy legátláthatóbb megoldás, és potenciálisan a kivételezéssel vagy a verseny hiányával kapcsolatos aggályokhoz vezethet.
Ezen aggályok enyhítése érdekében a kormányzati ügynökségeknek általában különleges szabályokat és eljárásokat kell követniük, amikor kizárólagos forrásból származó szerződéseket kötnek. Például meg kell indokolniuk az egyedüli beszállító igénybevételére vonatkozó döntésüket, és dokumentálniuk kell az indoklást, és előfordulhat, hogy magasabb szintű hatóságoktól kell jóváhagyást kérniük. Ezenfelül kötelesek lehetnek tisztességes és ésszerű árakról tárgyalni az egyedüli szállítóval annak biztosítása érdekében, hogy az adófizetők a legjobb ár-érték arányt kapják a pénzükért.