A szakszervezetek a 19. század közepén történt megalakulásuk óta számolni kell velük. Először azért jöttek létre, hogy megvédjék a munkások jogait és biztosítsák a biztonságos munkakörülményeket az ipari forradalom idején. A szakszervezetek ma is kiállnak a munkavállalók jogaiért, és tárgyalásokat folytatnak a munkáltatókkal a bérek, juttatások és munkakörülmények javítása érdekében. A szakszervezetek által alkalmazott két legerősebb taktika a sztrájk és a kollektív alku.
A sztrájk talán a szakszervezetek által alkalmazott legismertebb taktika. Amikor a munkavállalók úgy érzik, hogy jogaik sérülnek, vagy szükségleteiket nem elégítik ki, hatalmukban áll visszatartani a munkájukat. Ez történhet a munka megtagadásával, a termelés lelassításával vagy a munkahelyen kívüli sztrájkokkal. A sztrájkok mind a munkavállalók, mind a munkáltatók számára nehézségekbe ütközhetnek, mivel bér- és nyereségkiesést eredményezhetnek. A sztrájkok azonban hatékonyak lehetnek abban is, hogy felhívják a figyelmet a munkavállalók aggodalmaira, és tárgyalásra kényszerítik a munkáltatókat.
A kollektív alku egy másik taktika, amelyet a szakszervezetek alkalmaznak. Ennek során tárgyalásokat folytatnak a munkáltatókkal a bérekről, juttatásokról és munkakörülményekről szóló megállapodás elérése érdekében. Ez a tárgyalási folyamat hónapokig vagy akár évekig is eltarthat, és gyakran közvetítő közreműködésével zajlik. A kollektív alku lehetővé teszi a munkavállalók számára, hogy beleszólhassanak a munkájukat érintő döntésekbe, és jelentős javulást eredményezhet a bérek és a munkakörülmények terén.
A szakszervezeti tagság egyik legfontosabb előnye a kollektív alku ereje. A szakszervezetek jobb bérekről, juttatásokról és munkakörülményekről tudnak tárgyalni, mint amire az egyes munkavállalók egyedül képesek lennének. Ennek oka, hogy a szakszervezetek nagyobb alkupozícióval rendelkeznek, és ki tudják használni tagjaik kollektív erejét. Emellett a szakszervezetek jogi és pénzügyi segítséget nyújthatnak a munkáltatóikkal vitába keveredett munkavállalóknak.
Azonban nem minden munkáltató hajlandó tárgyalni a szakszervezetekkel. Egyes munkáltatók a szakszervezeteket a profitjukat fenyegető veszélynek tekinthetik, és ellenállhatnak a kollektív tárgyalási erőfeszítéseknek. Ezekben az esetekben sztrájkra lehet szükség ahhoz, hogy a munkáltatókat tárgyalóasztalhoz kényszerítsék. A sztrájk kockázatos lehet a munkavállalók számára, mivel bérkiesést és egyéb pénzügyi nehézségeket eredményezhet. Ugyanakkor hatékony eszköz lehet arra is, hogy felhívja a figyelmet a munkavállalók aggodalmaira, és cselekvésre kényszerítse a munkáltatókat.
Összefoglalva, a szakszervezetek az ipari forradalom óta fontos szerepet játszanak a munkavállalók jogainak védelmében és a munkakörülmények javításában. A szakszervezetek által alkalmazott két legerősebb taktika a sztrájk és a kollektív alku. Ezek a taktikák lehetővé teszik a munkavállalók számára, hogy beleszólhassanak a munkájukat érintő döntésekbe, és jelentős javulást eredményezhetnek a fizetésükben és a munkakörülményeikben. Bár a sztrájk kockázatos lehet, ugyanakkor hatékony is lehet abban, hogy felhívja a figyelmet a munkavállalók aggodalmaira, és tárgyalásra kényszeríti a munkáltatókat. A kollektív alku egy másik fontos eszköz, amely lehetővé teszi a munkavállalók számára, hogy jobb bérekről, juttatásokról és munkakörülményekről tárgyaljanak. Ezek a taktikák együttesen adják meg a szakszervezeteknek azt a hatalmat, amellyel változtatni tudnak a munkavállalók életén.