A mai gyors ütemű piacon gyakori, hogy a termékek a vártnál gyorsabban elavulnak. Ez felesleges készletek felhalmozódását eredményezheti, amelyeket a vállalatoknak le kell írniuk. Az elavulás miatti készletleírás hatással lehet a vállalat pénzügyi kimutatásaira, és a pontos pénzügyi beszámoló biztosítása érdekében fontos, hogy a megfelelő beszámolási eljárást kövessék.
A készletek elavulás miatti leírásakor először is fontos meghatározni a leírandó készlet mennyiségét. Ezt úgy lehet elvégezni, hogy fizikai leltárszámlálást végeznek, és azt összehasonlítják a leltárnyilvántartással. A kettő közötti különbség a leírandó készlet mennyisége.
A következő lépés a leírás rögzítése a vállalat számviteli nyilvántartásában. Ezt az eredménykimutatásban költségként, a mérlegben pedig a készletegyenleg csökkentéseként kell elszámolni. A leírást abban az időszakban kell elszámolni, amelyben az elavulás bekövetkezett.
Fontos megjegyezni, hogy a készletek elavulásának elszámolására különböző módszerek léteznek, beleértve a specifikus azonosítási módszert, a FIFO (first-in, first-out) módszert és az LIFO (last-in, first-out) módszert. A választott módszer befolyásolhatja a készletleértékelés összegét és a leírás időzítését.
Egy másik fontos szempont a leírás közzététele a vállalat pénzügyi kimutatásaiban. A leírást a pénzügyi kimutatásokhoz fűzött megjegyzésekben kell közzétenni, és olyan részleteket kell tartalmaznia, mint a leírás oka, a leírt készlet összege és a vállalat pénzügyi kimutatásaira gyakorolt hatás.
Összefoglalva, a készletek elavulás miatti leírásának megfelelő beszámolási kezelése alapvető fontosságú a pontos pénzügyi beszámolás szempontjából. Ez magában foglalja a leírandó készlet összegének meghatározását, a leírás rögzítését a vállalat számviteli nyilvántartásában, a megfelelő számviteli módszer kiválasztását és a leírás közzétételét a pénzügyi kimutatásokban. E lépések betartásával a vállalatok biztosíthatják, hogy pénzügyi kimutatásaik pontosan tükrözzék a készletek elavulásának az üzletmenetre gyakorolt hatását.
Az elavult készletek leírása fontos folyamat a vállalkozás pénzügyi egészségének kezelésében. Az elavult készlet olyan tételekre vonatkozik, amelyek már nem hasznosak vagy értékesek a vállalkozás számára, és nem értékesíthetők vagy semmilyen módon nem használhatók fel. A készlet leírása azt jelenti, hogy a készletet kivezetik a vállalat mérlegéből, és csökkentik a készleteszközök értékét.
Az elavult készletek leírásához a vállalkozások általában a következő lépéseket követik:
1. Azonosítsa az elavult készletet: Ehhez a készlet alapos átvizsgálására van szükség annak megállapítása érdekében, hogy mely tételek már nem hasznosak vagy értékesek. Ez magában foglalhatja az értékesítési adatok elemzését, a termékéletciklusok felülvizsgálatát és a piaci tendenciák felmérését.
2. A készlet értékének meghatározása: Miután azonosították az elavult készletet, a következő lépés annak értékének meghatározása. Ez magában foglalhatja a tételek eredeti költségének, jelenlegi piaci értékének és a kapcsolódó költségeknek, például a tárolási vagy kezelési díjaknak a felmérését.
3. Hozzon létre egy leírási naplóbejegyzést: Miután meghatározták az elavult készlet értékét, egy leírási naplóbejegyzést kell létrehozni, hogy eltávolítsák azt a vállalat mérlegéből. Ez a leltárszámla megterhelését és az eladott áruk bekerülési értékének jóváírását jelenti.
4. A pénzügyi kimutatások kiigazítása: Miután a leírási naplóbejegyzés elkészült, a vállalat pénzügyi kimutatásait ennek megfelelően ki kell igazítani. Ez magában foglalhatja a mérleg és az eredménykimutatás frissítését, hogy az tükrözze a csökkentett készletértéket.
Fontos megjegyezni, hogy az elavult készletek leírásának adózási vonzatai lehetnek, és a vállalkozásoknak konzultálniuk kell egy adószakértővel vagy könyvelővel, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a megfelelő eljárásokat követik. Emellett a vállalkozásoknak rendszeresen felül kell vizsgálniuk leltárukat, hogy azonosítsák és leírják az elavult tételeket a pontos pénzügyi nyilvántartás fenntartása és az eredmény javítása érdekében.
Ha egy vállalkozás a készletek leírásán veszteséget szenved el, azt költségként kell kezelni. Ez azt jelenti, hogy a veszteséget el kell számolni a vállalat eredménykimutatásában, ami csökkenti a vállalat adott időszaki nettó eredményét.
A készletleértékelésből származó veszteség akkor keletkezik, amikor a vállalkozásnak olyan készlete van, amely már nem éri meg az eredeti értékét. Ennek oka lehet sérülés, elavulás, lejárat vagy bármilyen más ok, amely csökkenti a készlet értékét. Amikor ez bekövetkezik, a vállalatnak le kell írnia a készlet értékét a jelenlegi piaci értékre.
A készletleértékelésből származó veszteség kezeléséhez a vállalatnak először ki kell számítania a veszteség összegét. Ez úgy történik, hogy a készlet eredeti értékéből levonják a készlet aktuális piaci értékét. Az így kapott összeg a veszteség.
Ezt követően a veszteséget a társaság eredménykimutatásában ráfordításként kell elszámolni. Ez azt jelenti, hogy csökkenti a vállalat adott időszakra vonatkozó nettó eredményét. A veszteséget általában külön soron szerepeltetik az eredménykimutatásban, hogy a befektetők és más érdekelt felek számára egyértelmű legyen, hogy egyszeri kiadásról és nem ismétlődő költségről van szó.
A vállalkozások számára fontos, hogy megfelelően számolják el a készletleírásokat, mivel azok jelentős hatással lehetnek a vállalat pénzügyi kimutatásaira. A veszteség költségként való elszámolásával és az eredménykimutatásban való megfelelő közzétételével a vállalkozások biztosíthatják, hogy pénzügyi kimutatásaik pontosan tükrözzék a vállalat pénzügyi helyzetét.