Az elhatárolási mutatók fontos mérőszámok, amelyeket a pénzügyi kimutatásokban a vállalat pénzügyi teljesítményének értékelésére használnak. Az elhatárolási arányt úgy számítják ki, hogy a vállalat összes elhatárolását elosztják az összes eszközzel. Az elhatárolások a vállalat mérlegfőkönyvi számláinak olyan változásai, amelyek még nem tükröződnek a vállalat pénzforgalmában. Más szóval, az aktív időbeli elhatárolások azok a bevételek és kiadások, amelyeket már megtermeltek vagy felmerültek, de még nem fizettek vagy kaptak meg.
Az elhatárolási arány egyik típusa a mérleg szerinti elhatárolási arány. Ezt a mutatót úgy számítják ki, hogy a vállalat nettó jövedelmét elosztják az összes eszköz változásával. A mérleg szerinti elhatárolási arány azt méri, hogy a vállalat nettó jövedelme milyen mértékben köszönhető a mérlegszámlák változásainak, nem pedig a cash flow-k változásainak. A magas mérleg szerinti eredményszemléletű elhatárolási arány azt jelzi, hogy a vállalat nettó jövedelme nagyrészt a mérlegszámlák változásaiból származik, nem pedig a cash flow-k változásaiból.
A mérleg szerinti eredményszemléletű elhatárolási arány azért fontos, mert segíthet a befektetőknek és az elemzőknek felmérni a vállalat eredményének minőségét. A magas mérleg szerinti eredményszemléletű elhatárolási arány azt jelezheti, hogy a vállalat agresszív számviteli gyakorlatot alkalmaz a nyereség növelése érdekében. Például előfordulhat, hogy a vállalat a bevételeket a tényleges bevétel előtt számolja el, vagy a kiadások elszámolását későbbi időszakokra halasztja. Ezek a gyakorlatok a vállalat pénzügyi teljesítményének torzulásához vezethetnek, és félrevezethetik a befektetőket és az elemzőket.
Másfelől egy alacsony mérleg szerinti elhatárolási arány azt jelezheti, hogy a vállalat nettó jövedelme nagyrészt a pénzforgalom változásainak, nem pedig a mérlegben lévő számlák változásainak köszönhető. Ez azt jelezheti, hogy a vállalat fenntartható nyereséget termel, és hogy pénzügyi teljesítményét nem torzítják az agresszív számviteli gyakorlatok.
Összefoglalva, a pénzügyi kimutatásokban szereplő eredményszemléletű arányok fontosságának megértése kulcsfontosságú a befektetők és az elemzők számára egy vállalat pénzügyi teljesítményének értékeléséhez és a megalapozott befektetési döntések meghozatalához. A mérleg szerinti eredményszemléletű elhatárolási mutató egyike a vállalat pénzügyi teljesítményének értékelésére használt számos elhatárolási mutatónak, és értékes betekintést nyújthat a vállalat nyereségének minőségébe.
A mérlegben szereplő pénzforgalmi elhatárolások kiszámítása egy kis számviteli alapismeretet igényel. A pénzeszközök elhatárolása az adott időszakban beáramló és kiáramló pénzeszközök közötti különbségre utal. A mérlegben szereplő pénzeszközök elhatárolásának kiszámításához az alábbi lépéseket kell követnie:
1. Határozza meg a pénzforgalmi számla kezdő és záró egyenlegét: A pénzeszköz-felhalmozás kiszámításához ismernie kell a pénzforgalmi számla kezdő és záró egyenlegét egy bizonyos időszakra vonatkozóan.
2. Adja össze az összes pénzbevételt: Ezután össze kell adnia az időszak során beáramló összes pénzeszközöket. Ez magában foglalhatja a készpénzértékesítéseket, a követelések beszedését, a kapott kölcsönöket és minden egyéb készpénzforrást.
3. Vonja le az összes pénzkiáramlást: Ezután le kell vonnia az időszak összes pénzkiáramlását. Ez magában foglalhatja a kiadásokat, a kötelezettségek kifizetését, a hitelek visszafizetését és a készpénz bármely más felhasználását.
4. Adja hozzá a nem készpénz jellegű kiadásokat: Végül hozzá kell adnia a nem készpénz jellegű kiadásokat az összeghez. A nem készpénz jellegű ráfordítások olyan ráfordításokat jelentenek, amelyek az eredménykimutatásban szerepelnek, de nem járnak készpénzfizetéssel, mint például az értékcsökkenés. Erre a lépésre azért van szükség, mert a pénzforgalmi elhatárolások figyelembe veszik a nem készpénzes tranzakcióknak a vállalat pénzügyi helyzetére gyakorolt hatását.
A pénzeszközök elhatárolásának kiszámítására szolgáló képlet a következő:
A fenti lépéseket követve és a képletet használva meghatározhatja a vállalkozása pénzeszköz-felhalmozását egy bizonyos időszakra vonatkozóan. Ez az információ hasznos lehet vállalkozása pénzügyi állapotának elemzésében és a jövőbeli beruházásokkal és kiadásokkal kapcsolatos döntések meghozatalában.
Az elhatárolás példája egy új vállalkozás alapításával összefüggésben a felmerült, de még ki nem fizetett kiadások rögzítése lenne. Például, ha egy új vállalkozás szolgáltatást vagy terméket kapott egy szállítótól, de a számlát még nem fizették ki, a vállalkozás elhatárolhatja vagy rögzítheti a kiadást a pénzügyi nyilvántartásában. Ez fontos a pontos pénzügyi beszámolás szempontjából, és segíthet a vállalkozásnak nyomon követni a pénzforgalmat. Az elhatárolás másik példája lehet a már nyújtott, de még ki nem számlázott szolgáltatások bevételeinek rögzítése. Ez azt jelenti, hogy olyan szolgáltatások bevételét kell elszámolni, amelyeket már teljesítettek, de a fizetés még nem érkezett meg. Összességében az időbeli elhatárolások segítenek a vállalkozásoknak abban, hogy pontosan tükrözzék pénzügyi helyzetüket és teljesítményüket.
Az eredményszemléletű számvitel olyan számviteli módszer, amely a bevételeket és a kiadásokat akkor könyveli, amikor azok felmerülnek, nem pedig akkor, amikor a készpénzes tranzakciók megtörténnek. E módszer szerint a bevételeket akkor számolják el, amikor azok keletkeznek, még akkor is, ha a kifizetés még nem történt meg, a kiadásokat pedig akkor számolják el, amikor azok felmerülnek, még akkor is, ha a kifizetés még nem történt meg.
Például, ha egy vállalkozás decemberben nyújt egy szolgáltatást, de csak januárban kapja meg a fizetést, az eredményszemléletű elszámolási módszer szerint a bevételt még mindig decemberben, a szolgáltatás nyújtásakor számolnák el. Hasonlóképpen, ha egy vállalkozásnak decemberben merülnek fel költségek, de csak januárban fizetnek érte, az eredményszemléletű elszámolási módszer szerint a költségeket még mindig decemberben, a felmerülésük időpontjában számolnák el.
Az eredményszemléletű elszámolás pontosabb képet ad a vállalkozás pénzügyi teljesítményéről, mivel a bevételeket és a kiadásokat ahhoz az időszakhoz rendeli, amikor azok keletkeztek vagy felmerültek, nem pedig a készpénzes tranzakciók időpontjához. Ezt a módszert általában azok a vállalkozások alkalmazzák, amelyek hitelt nyújtanak ügyfeleiknek, vagy hosszú távú szerződésekkel rendelkeznek, mivel lehetővé teszi számukra, hogy pénzügyi teljesítményüket időben pontosabban nyomon követhessék.