A részvényekbe, kötvényekbe és egyéb értékpapírokba történő befektetés nagyszerű módja lehet a vagyon növekedésének. Fontos azonban, hogy megértse a különböző típusú nyereségeket, amelyeket befektetőként tapasztalhat, beleértve az elismert és a realizált nyereséget.
Az elismert nyereség az Ön tulajdonában lévő eszköz értéknövekedését jelenti. Ez az értéknövekedés megjelenik a pénzügyi kimutatásokban, például a mérlegben vagy az eredménykimutatásban. Ha például 100 dollárért veszel egy részvényt, és az értéke 150 dollárra nő, akkor 50 dolláros nyereséget számoltál el.
A realizált nyereség viszont akkor keletkezik, amikor egy eszközt ténylegesen többért ad el, mint amennyit érte fizetett. A fenti példával élve, ha a részvényt 150 dollárért adja el, akkor 50 dollár nyereséget realizált.
Fontos megjegyezni, hogy az elismert nyereség nem feltétlenül jelenti a realizált nyereséget. Ha például a tulajdonában lévő részvény értéke 150 dollárra nő, de Ön úgy dönt, hogy nem adja el, akkor 50 dolláros nyereséget ismert el, de nem realizált nyereséget.
A realizált nyereség azért fontos, mert a tőkenyereségre adót kell fizetni. Attól függően, hogy mennyi ideig tartotta az eszközt az eladás előtt, rövid vagy hosszú távú tőkenyereségadó alá eshet. A rövid távú tőkenyereség adója általában magasabb, mint a hosszú távú tőkenyereség adója, ezért fontos, hogy az eszköz eladása előtt mérlegelje annak adóvonzatait.
Az elismert nyereség viszont fontos lehet befektetései általános teljesítményének nyomon követése szempontjából. Azáltal, hogy a nyereséget a pénzügyi kimutatásaiban elismeri, láthatja, hogyan teljesít a portfóliója az idő múlásával, és megalapozott döntéseket hozhat a jövőbeli befektetésekkel kapcsolatban.
Összefoglalva, az elismert nyereség és a realizált nyereség két fontos fogalom, amelyet a befektetőknek meg kell érteniük. Míg az elismert nyereség az Ön tulajdonában lévő eszköz értéknövekedésére utal, addig a realizált nyereség akkor keletkezik, amikor egy eszközt ténylegesen többért ad el, mint amennyit érte fizetett. A kétféle nyereség közötti különbség megértésével a befektetők megalapozott döntéseket hozhatnak az értékpapírok vásárlásáról és eladásáról, valamint portfóliójuk teljesítményének időbeli nyomon követéséről.
A realizált jövedelem az a jövedelem, amelyet egy magánszemély vagy vállalkozás egy tranzakció, például egy termék eladása vagy egy szolgáltatás nyújtása révén szerzett és kapott. Ez a jövedelemtípus akkor tekinthető teljes mértékben realizáltnak, amikor a kifizetés beérkezett, és jellemzően ekkor kerül könyvelésre és szerepel a pénzügyi kimutatásokban.
Ezzel szemben az elszámolt bevétel az olyan bevételre utal, amelyet már megszereztek, de még nem érkezett meg, vagy nem realizálták. Az ilyen típusú bevételeket jellemzően elhatárolt vagy halasztott bevételként könyvelik a pénzügyi kimutatásokban, attól függően, hogy a kifizetés beérkezett-e vagy sem.
A fő különbség a realizált és az elszámolt bevétel között az, hogy a realizált bevétel már beérkezett, míg az elszámolt bevétel már megtermelt, de még nem érkezett meg. Fontos különbséget tenni a kettő között, mert eltérő adóvonzataik lehetnek, különösen az időzítés és a jelentés tekintetében. Általánosságban elmondható, hogy az elismert jövedelem abban az évben adóköteles, amikor megszerzik, függetlenül attól, hogy már beérkezett-e vagy sem, míg a realizált jövedelem abban az évben adóköteles, amikor már beérkezett.
Igen, az elismert nyereség bizonyos helyzetekben több lehet, mint a realizált nyereség. A realizált nyereség az a tényleges nyereség, amelyet egy magánszemély vagy vállalkozás akkor kap, amikor elad egy eszközt, például részvényeket vagy ingatlanokat. Másfelől az elismert nyereség az a nyereségösszeg, amelyet a kormányzat megadóztat.
Egyes esetekben az elismert nyereség az adótörvények és -szabályozások miatt magasabb lehet, mint a realizált nyereség. Például, ha egy magánszemély olyan áron ad el egy ingatlant, amely magasabb, mint a vételár, akkor realizálhatott nyereséget. Ha azonban úgy dönt, hogy a nyereséget egy hasonló ingatlanba vagy eszközbe fekteti vissza, akkor adózási szempontból elhalaszthatja a nyereség elismerését. Ez azt jelenti, hogy az elismert nyereség magasabb lesz, mint a realizált nyereség, mivel tartalmazza a halasztott nyereség összegét.
Egy másik helyzet, amikor az elismert nyereség magasabb lehet, mint a realizált nyereség, amikor a magánszemély ajándékként vagy örökségként kap ingatlant. Az elismert nyereséget adózási célokra az ingatlan átvételkori valós piaci értéke alapján határozzák meg, függetlenül az eredeti vételártól. Ezért ha a valós piaci érték magasabb, mint az eredeti vételár, az elismert nyereség magasabb lesz, mint a realizált nyereség.
Összefoglalva, az elismert nyereség bizonyos helyzetekben magasabb lehet, mint a realizált nyereség, az eszközök eladását vagy átruházását szabályozó adótörvények és előírások miatt. Fontos, hogy konzultáljon egy adószakértővel, hogy megértse és eligazodjon ezekben az összetett szabályokban.
A pénzügyek és az adózás világában a realizált veszteség és az elismert veszteség két különböző fogalom, eltérő jelentéssel. A realizált veszteség azt a veszteséget jelenti, amelyet a befektető akkor szenved el, amikor egy befektetést az eredeti bekerülési értéknél alacsonyabb áron ad el. Más szóval, ez a különbség az eszköz beszerzési ára és az eladási ár között. A realizált veszteség akkor válik tényleges veszteséggé, amikor a befektetés értékesítése befejeződik, és a veszteséget realizálják, és adózási szempontból levonják a befektető tőkenyereségéből.
Másrészt az elismert veszteség olyan veszteség, amelyet az illetékes hatóság hivatalosan elismer az adózási célokra. Ez azt jelenti, hogy a veszteség felhasználható más nyereségek adózási célú beszámítására. Ha például egy befektető egy eszközt az eredeti vételárnál alacsonyabb áron ad el, a veszteséget el lehet ismerni, és fel lehet használni más befektetések vagy jövedelmek adóköteles nyereségének beszámítására.
Összefoglalva, bár mind a realizált veszteség, mind az elismert veszteség a befektetési veszteségekre vonatkozik, az előbbi az a tényleges veszteség, amely a befektetőnek a befektetés eladásából keletkezik, míg az utóbbi olyan veszteség, amelyet az illetékes hatóság hivatalosan elismer az adózási célokra, és amelyet az adóköteles nyereségek beszámítására használnak fel.