Az ellátási lánc menedzsment világában a vállalkozásoknak el kell dönteniük, hogy push vagy pull stratégiát alkalmazzanak. A push-stratégia a fogyasztói kereslet előrejelzését és az ennek megfelelő árutermelést jelenti, míg a pull-stratégia a fogyasztói keresletre válaszul történő árutermelést. Mindkét stratégiának megvannak a maga előnyei és hátrányai, és a vállalkozásoknak gondosan fel kell mérniük a lehetőségeiket, mielőtt elkötelezik magukat valamelyik mellett.
A push stratégiákat gyakran hagyományosabbnak tekintik, mivel a jövőbeli kereslet előrejelzését és a keresletnek megfelelő árutermelést foglalják magukban. Ez a stratégia lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy nagy készletekkel rendelkezzenek, ami előnyös lehet a hirtelen megugró kereslet kielégítésében. Ez azonban túlzott készletekhez is vezethet, ha a kereslet nem felel meg a várakozásoknak. Ezenkívül ez a stratégia azt is eredményezheti, hogy a termékek elavulttá válnak, ha nem értékesítik őket elég gyorsan.
Másrészt a pull-stratégiák csak akkor összpontosítanak az áruk előállítására, ha van rájuk kereslet. Ez a stratégia rugalmasabb ellátási láncot igényel, és lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy jobban reagáljanak a kereslet változásaira. Ugyanakkor késedelmet is okozhat a termelésben és hosszabb átfutási időt, mivel a vállalkozásoknak meg kell várniuk a megrendelések beérkezését, mielőtt legyártanák az árukat.
Végső soron a push és pull stratégiák közötti döntés számos tényezőtől függ, beleértve a termék jellegét, a piaci keresletet és a kockázat mértékét, amelyet a vállalkozás hajlandó vállalni. Egyes vállalkozások úgy találhatják, hogy a két stratégia elemeit ötvöző hibrid megközelítés a legjobb megoldás az igényeiknek. Egy vállalkozás például alkalmazhat push stratégiát az alaptermékei esetében, míg a szezonális vagy korlátozott példányszámú termékek esetében pull stratégiát alkalmazhat.
Az elmúlt években a technológia fejlődése megkönnyítette a vállalkozások számára a pull stratégiák alkalmazását. Az e-kereskedelmi platformok és a valós idejű készletgazdálkodási rendszerek lehetővé teszik a vállalkozások számára, hogy gyorsan reagáljanak a kereslet változásaira, és ennek megfelelően igazítsák termelésüket. Ahogy az ellátási lánc tovább fejlődik, valószínű, hogy egyre több vállalkozás fogja alkalmazni a pull stratégiákat, hogy versenyképes maradjon és megfeleljen a fogyasztók folyamatosan változó igényeinek.
Összefoglalva, mind a push, mind a pull stratégiáknak megvannak a maguk erősségei és gyengeségei, és a vállalkozásoknak gondosan fel kell mérniük a lehetőségeiket, mielőtt elkötelezik magukat valamelyik mellett. Ahogy a technológia tovább fejlődik, egyre több vállalkozás alkalmazhatja a pull stratégiákat, hogy rugalmas és rugalmas maradhasson az egyre gyorsabb tempójú piacon.
A reklám és a marketing területén két fő stratégia létezik, amelyet a vállalatok termékeik vagy szolgáltatásaik népszerűsítésére és értékesítésére használnak: A pull stratégia és a push stratégia.
A Push-stratégia az, amikor egy vállalat az értékesítési erőit és más promóciós tevékenységeket használ arra, hogy a termékeit vagy szolgáltatásait a fogyasztók felé tolja. Ezt a stratégiát gyakran alkalmazzák olyan termékek esetében, amelyekre nagy a kereslet, vagy amelyeket alapvető fontosságúnak tartanak. A push marketing taktikák közé tartoznak az értékesítési promóciók, a kereskedelmi kiállítások, a közvetlen postai kampányok, a telemarketing és a személyes értékesítés.
Másrészről a Pull stratégia az, amikor a vállalat különböző marketingtechnikákat alkalmaz, hogy a vásárlókat a termékei vagy szolgáltatásai felé vonzza. Ezt a stratégiát akkor alkalmazzák, ha egy vállalat olyan márkával rendelkezik, amely jól ismert és elismert, vagy ha olyan innovatív terméket kínál, amely még nem széles körben elérhető. A pull marketing taktikák közé tartozik a reklám, a PR, az online marketing, a közösségi média kampányok és a tartalommarketing.
A fő különbség e két stratégia között abban rejlik, hogy mindegyik a vásárlók felé közelít. A push stratégia agresszívebb, a vállalat aktívan ráerőlteti termékeit a vásárlókra, míg a pull stratégia finomabb, a vállalat különböző marketing taktikákkal vonzza a vásárlókat termékei felé.
Összefoglalva, mind a Pull, mind a Push stratégiáknak megvan a maguk helye a reklám és a marketing világában. A vállalatok mindkét megközelítés kombinációját alkalmazzák marketingcéljaik elérése és a vásárlók termékek vagy szolgáltatások felé történő vonzása érdekében.
Melyek a push és pull ellátási lánc menedzsment stratégiák, adjon egy példát! A push és pull ellátási lánc menedzsment stratégiák két olyan megközelítés, amelyet az áruk és szolgáltatások szállítók és fogyasztók közötti áramlásának irányítására használnak.
A push stratégia olyan ellátási láncmenedzsment-megközelítésre utal, amelyben a gyártók saját előrejelzéseik és előrejelzéseik alapján, a fogyasztói kereslet figyelembevétele nélkül állítanak elő árukat. Ebben a megközelítésben a gyártók a piacra nyomják termékeiket, és megpróbálják eladni azokat a vásárlóknak. A push stratégiát általában akkor alkalmazzák, amikor a gyártók hosszú eltarthatósági idővel rendelkező árukat gyártanak, például konzerveket vagy nem romlandó termékeket.
Egy példa a push stratégiára egy télikabátokat gyártó vállalat. A gyártó nagy mennyiségű kabátot gyárt a téli szezonra való tekintettel, függetlenül az aktuális kereslettől. A kabátokat ezután szétosztják a kiskereskedők között, akik megpróbálják eladni azokat a vásárlóknak. Ha a kabátokból többlet van, a gyártó kedvezményeket vagy promóciókat kínálhat az eladások növelése érdekében.
Másrészről a pull stratégia egy olyan ellátási lánc menedzsment megközelítést jelent, ahol a gyártók a vásárlói kereslet alapján gyártanak árukat. Ebben a megközelítésben a gyártók megvárják, hogy a vevők rendeléseket adjanak le, mielőtt legyártanák a szükséges árukat. A pull stratégiát általában akkor alkalmazzák, amikor a gyártók olyan árukat állítanak elő, amelyek romlandóak vagy rövid eltarthatósági idővel rendelkeznek, mint például a friss termékek vagy az egyedi gyártású termékek.
Egy példa a pull stratégiára egy olyan vállalat, amely egyedi bútorokat gyárt. A gyártó addig nem gyárt bútorokat, amíg a vevő nem ad le megrendelést. A gyártó ezután legyártja a bútorokat a megrendelő specifikációi szerint, és leszállítja azokat a megrendelőnek. Ez a megközelítés biztosítja, hogy a gyártó nem pazarol erőforrásokat olyan áruk előállítására, amelyeket esetleg nem adnak el.