A gyártás világában folyamatosan egyensúlyt kell teremteni a készletek rendelkezésre állása és a késztermékek iránti kereslet között. Az egyik legfontosabb döntés, amelyet a gyártóknak meg kell hozniuk, hogy levonják-e a készleteket a termékek előállításához felhasznált készleteket, vagy külön követik a készletszinteket. Bár mindkét módszernek megvannak az előnyei, számos olyan kulcsfontosságú tényező van, amely befolyásolhatja, hogy egy adott helyzetben melyik megközelítés a legjobb.
A készletek levonása a termékek előállításához történő felhasználásuk során számos előnnyel járhat. Ez a megközelítés lehetővé teszi a gyártók számára, hogy szorosan nyomon kövessék a készletfelhasználást, és azonosítsák a pazarlás vagy a nem hatékony felhasználás területeit. A készletek termékenkénti nyomon követésével a gyártók könnyebben azonosíthatják, hogy mely termékek használják a legtöbb készletet, és ennek megfelelően módosíthatják folyamataikat. Emellett a készletek ilyen módon történő levonása segíthet a gyártóknak abban, hogy jobban kezeljék pénzforgalmukat azáltal, hogy csökkentik a megvásárolni és tárolni kívánt készletek mennyiségét.
A készletek ilyen módon történő levonásának azonban számos lehetséges hátránya is van. Az egyik legjelentősebb az, hogy megnehezítheti a készletszintek pontos nyomon követését. Mivel a készleteket a beérkezésük után azonnal felhasználják, a gyártóknak nem biztos, hogy pontos képük van arról, hogy mennyi készletük van egy adott időpontban. Ez megnehezítheti a gyártási ütemtervek tervezését, és bizonyos készletek készletkimaradásához vagy túlkínálatához vezethet.
Másrészről viszont a készletszintek külön-külön történő nyomon követése világosabb képet adhat a gyártóknak a készletszintekről és a felhasználási szokásokról. Ez a megközelítés lehetővé teszi a gyártók számára, hogy könnyebben azonosítsák a készletfelhasználás tendenciáit, és ennek megfelelően igazítsák beszerzési és termelési ütemtervüket. Emellett a készletszintek nyomon követése segíthet a gyártóknak abban, hogy jobban kezeljék kockázataikat azáltal, hogy biztosítják, hogy megfelelő készletekkel rendelkeznek a kereslet kielégítésére.
Természetesen a készletszintek külön-külön történő nyomon követésének vannak lehetséges hátrányai is. Az egyik legjelentősebb az, hogy megnehezítheti a gyártási folyamat során a pazarlás vagy a hatékonysági hiányosságok azonosítását. Mivel a készleteket a termékfelhasználástól elkülönítve követik, nehezebb lehet azonosítani, hogy mely termékek használják a legtöbb készletet, és hol keletkezik pazarlás.
Végső soron számos tényezőtől függ, többek között a gyártási folyamat jellegétől, a felhasznált készletek típusaitól és a gyártó általános céljaitól, hogy a készleteket a termékek előállításához felhasznált készletek levonása vagy a készletszintek külön követése mellett döntsön. Az egyes megközelítések előnyeinek és hátrányainak gondos mérlegelésével azonban a gyártók megalapozott döntéseket hozhatnak, amelyek segítik őket abban, hogy maximalizálják működésük hatékonyságát és jövedelmezőségét.
Nem, nem lehetséges az eladott áruk költsége (COGS) készlet nélkül. A COGS az adott időszakban értékesített áruk előállításával vagy beszerzésével kapcsolatos költségek. Magában foglalja az anyagköltséget, a munkadíjat és minden egyéb közvetlen költséget, amely a gyártási folyamat során felmerül.
A készlet viszont azokat az árukat jelenti, amelyeket egy vállalkozás a vevőknek történő értékesítésre tart. Ide tartoznak a nyersanyagok, a befejezetlen termelés és a késztermékek. Készlet nélkül nincs COGS, mivel nincsenek eladott áruk.
A COGS kiszámításához a vállalkozásnak pontos készletszámlálással kell rendelkeznie. Ezt a számlálást használják az adott időszakban eladott áruk költségének meghatározására. Leltározás nélkül lehetetlen meghatározni az eladott áruk költségét, és ezért lehetetlen a COGS-t kiszámítani.
Összefoglalva, a COGS és a készlet szorosan összefügg, és a vállalkozás működtetése során az egyik nem lehetséges a másik nélkül.
Az amerikai adótörvénykönyv szerint a készletekre leírható összeg az Ön által vezetett vállalkozás típusától és az adóév során felmerült költségektől függ.
A pénzforgalmi szemléletű könyvelést alkalmazó vállalkozások esetében a készletek a beszerzésük évében levonható költségnek minősülnek. Az olyan készletek teljes költségét levonhatja, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az üzleti tevékenységéhez, mint például az irodaszerek, takarítószerek és szerszámok.
Az IRS lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy a tényleges ráfordítások módszerét vagy az egyszerűsített módszert alkalmazzák a készletekkel kapcsolatos költségek elszámolására. A tényleges ráfordítások módszere szerint a vállalkozásában felhasznált kellékek tényleges költségét vonhatja le. Ez magában foglalja a megvásárolt áruk költségét, a szállítási költségeket és a készletek után fizetett adókat.
Az egyszerűsített módszer lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy az üzleti tevékenységhez használt terület négyzetlábanként 5 $-os általános levonást igényeljenek, legfeljebb 300 négyzetlábig. Ezt a módszert főként kisvállalkozások vagy otthoni vállalkozások használják.
A levonások pontos igénybevételéhez elengedhetetlen, hogy pontos nyilvántartást vezessenek a vásárolt készletekről és a felmerült költségekről. Javasoljuk, hogy konzultáljon egy adószakértővel vagy könyvelővel, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a helyes levonásokat igényli és betartja az összes adótörvényt.
Vállalkozás működtetésekor a készleteket általában az adókból levonható kiadások közé sorolják. Az Internal Revenue Service (IRS) a készleteket olyan cikkekként határozza meg, amelyeket az Ön vállalkozásának működéséhez használnak, és amelyek élettartama egy évnél rövidebb. Ide tartozhatnak például az irodaszerek, tisztítószerek és egyéb, a vállalkozás mindennapi működéséhez szükséges tárgyak.
Ahhoz, hogy ezeket a készleteket levonhassa az adójából, pontos nyilvántartást kell vezetnie a készletekkel kapcsolatos összes kiadásról. Ez magában foglalja a nyugták, számlák és egyéb olyan dokumentumok megőrzését, amelyeken szerepel a kellékek költsége és a vásárlás dátuma. Azt is nyomon kell követnie, hogy ezeket a készleteket hogyan használta fel a vállalkozásában, hogy pontosan ki tudja számítani a levonható összeget.
Általában a készleteket a beszerzésük évében le lehet vonni, feltéve, hogy azokat ugyanabban az évben használják fel. Ha azonban a készletek hasznos élettartama egy évnél hosszabb, akkor előfordulhat, hogy idővel le kell írni őket. Ez azt jelenti, hogy a készletek költségét több év alatt, egy előre meghatározott ütemterv alapján vonják le.
Fontos megjegyezni, hogy az egy adott évben levonható készletekre vonatkozóan vannak bizonyos korlátozások. Ha például az Ön vállalkozása bruttó bevétele meghaladja a 25 millió dollárt, előfordulhat, hogy más módszert kell alkalmaznia a készletlevonás kiszámításához. Továbbá, ha a készpénzes elszámolás módszerét alkalmazza, előfordulhat, hogy csak akkor vonhatja le a készletek költségét, amikor azokat ténylegesen kifizetik, nem pedig amikor megvásárolják.
Összességében a készletek adóból való levonása értékes módja lehet vállalkozása adókötelezettségének csökkentésére. Fontos azonban, hogy pontos nyilvántartást vezessen és kövesse az IRS irányelveit annak érdekében, hogy a levonások érvényesek és jogszerűek legyenek.