Az eszközértékelés minden pénzügyi tranzakció vagy döntéshozatal szerves részét képezi. Lehetővé teszi az érdekeltek számára, hogy meghatározzák egy eszköz valós piaci értékét, ami viszont segíti őket abban, hogy megalapozott döntéseket hozzanak. Az eszközértékelésnek különböző módszerei vannak, és mindegyik módszernek megvannak a maga előnyei és korlátai. Ebben a cikkben az eszközértékelés néhány gyakori módszerét vizsgáljuk meg.
1. Költségalapú megközelítés: Ez a módszer azon az elven alapul, hogy egy eszköz értéke megegyezik az eszköz pótlásának vagy újbóli előállításának költségével. Különösen hasznos a tárgyi eszközök, például épületek, gépek és berendezések értékelésére. A költségalapú megközelítés magában foglalja az eszköz bekerülési értékének becslését, az értékcsökkenéssel való kiigazítását, és a valós piaci érték megállapítását. Ez a módszer azonban nem feltétlenül alkalmas olyan eszközök értékelésére, amelyek egyedi jellemzőkkel vagy történelmi jelentőséggel bírnak.
2. Jövedelem megközelítés: A jövedelemszemléletet jövedelemtermelő eszközök, például bérbe adott ingatlanok, részvények és kötvények értékelésére használják. Azon az elven alapul, hogy az eszköz értéke megegyezik a jövőbeni cash flow-k jelenértékével. Ez a megközelítés magában foglalja az eszköz jövőbeli pénzáramlásainak becslését, azok jelenértékre történő diszkontálását, és a valós piaci érték megállapítását. Ez a módszer azonban nem biztos, hogy alkalmas az olyan eszközök értékelésére, amelyek nem generálnak állandó cash flow-kat.
3. Piaci megközelítés: A piaci megközelítés során az eszközt olyan hasonló eszközökkel hasonlítják össze, amelyeket a közelmúltban adtak el a piacon. Ez a módszer különösen hasznos az olyan eszközök értékelésénél, mint az ingatlanok, részvények és kötvények. A piaci megközelítés magában foglalja az összehasonlítható eszközök azonosítását, piaci értékük elemzését, és a kérdéses eszköz valós piaci értékének megállapítását. Ez a módszer azonban nem feltétlenül alkalmas olyan eszközök értékelésére, amelyek egyediek, vagy amelyeknek nincsenek összehasonlítható eszközei a piacon.
4. Csereköltség-megközelítés: A pótlási költség megközelítés hasonló a költség megközelítéshez, de ahelyett, hogy a teljes eszköz pótlásának költségét becsülné meg, az eszköz részleteiben történő pótlásának költségét becsüli meg. Ez a módszer különösen hasznos az olyan eszközök értékelésénél, mint a gépek és berendezések, ahol az egyes részek értéke jelentősen eltérhet. A csereköltség-módszer magában foglalja az egyes részek költségének becslését, az értékcsökkenéssel való kiigazítását, és az eszköz valós piaci értékének kiszámítását.
Összefoglalva, az eszközértékelés fontos készség a pénzügyi szakemberek és befektetők számára. Segíti őket abban, hogy megalapozott döntéseket hozzanak az eszközök vásárlásáról, eladásáról vagy tartásáról. Az eszközértékelésnek különböző módszerei vannak, és mindegyik módszernek megvannak a maga előnyei és korlátai. E módszerek megértésével az érdekeltek meghatározhatják egy eszköz valós piaci értékét, és megalapozott döntéseket hozhatnak.
A valós piaci érték azt az árat jelenti, amelyen egy adott eszközt nyílt és tehermentes piacon eladnának egy olyan készséges vevő és egy készséges eladó között, akik mindketten ésszerű ismeretekkel rendelkeznek a vonatkozó tényekről, és nincsenek kényszerítve az eszköz megvásárlására vagy eladására. Ez az az ár, amelyet jellemzően adózási célokra használnak, amikor egy eszköz értékét határozzák meg hagyatéki vagy ajándékozási adózási célokra, vagy amikor egy eszköz alapját határozzák meg adózási célokra, amikor azt eladják.
A valós piaci érték fogalma fontos a pénzügyek és az adózás világában, mivel segít biztosítani az eszközök pontos és következetes értékelését különböző kontextusokban. Ez segíthet a csalás megelőzésében, és biztosíthatja, hogy az adók kiszámítása tisztességesen és pontosan az eszköz valós értéke alapján történjen.
Az FMV a Fair Market Value (valós piaci érték) rövidítése, amely azt a becsült összeget jelenti, amelyet egy vevő fizetne, az eladó pedig elfogadna egy eszközért egy nyílt és versenyző piacon. A befektetett eszközök FMV-értékének kiszámításához kövesse az alábbi lépéseket:
1. Határozza meg az eszköz eredeti bekerülési értékét: Ez tartalmazza a vételárat, a beszerzési folyamat során felmerült minden további költséget, mint például a szállítási, kezelési, telepítési és jogi költségeket.
2. Határozza meg az eszköz hasznos élettartamát: A hasznos élettartam azon évek becsült száma, amelyek alatt az eszköz gazdasági hasznot tud nyújtani. Ezt általában az iparági szabványok vagy a gyártó ajánlásai alapján határozzák meg.
3. Határozza meg az eszköz értékcsökkenését: Az értékcsökkenés az eszköz értékének csökkenése a hasznos élettartam alatt. Az értékcsökkenésnek különböző módszerei vannak, mint például a lineáris, a kettős csökkenő egyenleg és az évszámok összege. Válassza ki a megfelelő módszert az eszköz jellemzői alapján, és rögzítse az értékcsökkenési leírást minden egyes beszámolási időszakban.
4. Határozza meg az eszköz halmozott értékcsökkenését: A felhalmozott értékcsökkenés az eszközre a beszerzése óta elszámolt összes értékcsökkenési leírás. Ezt le kell vonni az eredeti bekerülési értékből az eszköz nettó könyv szerinti értékének meghatározásához.
5. Vizsgálja meg a piacot: Végezzen piackutatást a hasonló eszközök aktuális FMV-értékének meghatározása érdekében. Ez történhet iparági kiadványok, árverések vagy online piacterek áttekintésével.
6. Állítsa be az állapotot és egyéb tényezőket: Módosítsa az FMV-t az eszköz jelenlegi állapota, elhelyezkedése és az értékét befolyásoló egyéb releváns tényezők alapján.
7. Számítsa ki az FMV-t: Az eszköz FMV-je a kiigazított nettó könyv szerinti érték plusz a piackutatáson és a 6. lépésben elvégzett kiigazításokon alapuló további érték.
Fontos megjegyezni, hogy a befektetett eszközök forgalmi értékének kiszámítása összetett lehet, és szükség lehet egy hivatásos értékbecslő vagy könyvelő segítségére.