A számvitel és a pénzügyek területén számos olyan kifejezés és gyakorlat létezik, amely zavaró lehet. Az egyik ilyen fogalom az eszközök és kötelezettségek beszámítása. Egyszerűbben fogalmazva, a beszámítás azt a gyakorlatot jelenti, amikor egy számlával csökkentjük egy másik számla egyenlegét. Például, ha egy vállalatnak van egy 5000 dolláros kötelezettsége és egy 2000 dolláros eszköze, akkor képes lehet a két számlát beszámítani, és csak 3000 dolláros nettó kötelezettséget jelenteni. Vannak azonban bizonyos szabályok és feltételek, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy egy eszköz beszámítható legyen egy kötelezettséggel szemben.
Először is fontos megérteni az eszközök és a kötelezettségek közötti különbséget. Az eszközök a vállalat tulajdonában lévő erőforrások, például készpénz, készlet vagy ingatlan. A kötelezettségek ezzel szemben olyan kötelezettségek, amelyekkel a vállalat másoknak tartozik, mint például a kölcsönök, a kötelezettségek vagy az adók. Általában az eszközök a vállalat mérlegének bal oldalán, míg a kötelezettségek a jobb oldalon szerepelnek.
Ahhoz, hogy egy eszköz beszámítható legyen egy kötelezettséggel szemben, két feltételnek kell megfelelnie. Először is, az eszköznek és a kötelezettségnek ugyanahhoz az ügylethez vagy eseményhez kell kapcsolódnia. Például, ha egy vállalat fizetést kap egy vevőtől, de még nem szállította le a terméket, akkor a fizetést kötelezettségként könyvelheti a mérlegében, amíg a terméket le nem szállítják. Amint a terméket leszállították, a kötelezettséget be lehet számolni az értékesítésből származó bevétellel szemben, amelyet eszközként tartanak nyilván.
Másodszor, az eszköznek és a kötelezettségnek azonos típusúnak kell lennie. Például egy vállalat nem számolhatja el a kötelezettségekhez kapcsolódó kötelezettséget a készletekhez kapcsolódó eszközzel. Ugyanakkor a hitelre vonatkozó kötelezettséget beszámíthatja a pénzeszközre vonatkozó eszközzel, mivel mindkettő pénzügyi instrumentum.
Fontos megjegyezni, hogy az eszközök és kötelezettségek beszámítása nem mindig megengedett vagy megfelelő. Egyes esetekben a beszámítást a számviteli standardok vagy előírások tiltják. Emellett a beszámítás néha a pénzügyi kimutatások manipulálására is felhasználható, ezért fontos biztosítani, hogy a beszámítás a számviteli alapelveknek és irányelveknek megfelelően történjen.
Összefoglalva, az eszközök és kötelezettségek beszámítása hasznos eszköz lehet a pénzügyi kimutatások egyszerűsítésére és a bonyolultság csökkentésére. Fontos azonban megérteni azokat a feltételeket, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy a beszámítás megfelelő és pontos legyen. A számviteli alapelvek és irányelvek betartásával a vállalatok előnyükre fordíthatják a beszámítást, miközben fenntartják a pénzügyi beszámolás átláthatóságát és pontosságát.
A beszámítás azt a gyakorlatot jelenti, amikor két vagy több pénzügyi tranzakciót kombinálnak azzal a céllal, hogy csökkentsék a kicserélendő készpénz mennyiségét. Például, ha egy vállalat 100 dollárral tartozik egy másik vállalatnak és fordítva, dönthetnek úgy, hogy beszámítják a tartozást, és csak a nettó 0 dolláros összeget cserélik ki.
A beszámítás azonban általában nem megengedett a számvitelben és a könyvelésben, mert félrevezető pénzügyi kimutatásokat eredményezhet. A beszámítás ugyanis elhomályosíthatja a vállalat pénzügyi helyzetére és teljesítményére vonatkozó fontos információkat.
Például, ha egy vállalat 100 dollárral tartozik egy másik vállalatnak, de ugyanattól a vállalattól 50 dollár hitelt is kap, a tartozások beszámítása 50 dolláros nettó kötelezettséget eredményezne. Ez azonban nem tükrözné a vállalat valós pénzügyi helyzetét, mivel még mindig 100 dollárral tartozik a másik vállalatnak.
Továbbá, a beszámítás mesterségesen is felfújhatja a vállalat bevételeit és nyereségét. Például, ha egy vállalat egy vevő követelését beszámítja az ugyanezen vevővel szembeni tartozásával szemben, úgy tűnhet, hogy a vállalat több bevételt termelt, mint amennyi valójában volt.
Ezért a számviteli és könyvelési standardok általában megkövetelik, hogy a tranzakciókat külön-külön rögzítsék, és ne számolják el egymással szemben. Ez biztosítja, hogy a pénzügyi kimutatások pontosan tükrözzék a vállalat pénzügyi helyzetét és teljesítményét, ami fontos a megalapozott üzleti döntések meghozatalához.
Az eszközöket és a kötelezettségeket az általánosan elfogadott számviteli elvek (GAAP) és a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS) szerint nem szabad beszámítani a pénzügyi kimutatásokban. Fontos, hogy a mérlegben külön-külön szerepeltessük őket, hogy világos és pontos képet adjunk a vállalat pénzügyi helyzetéről.
A beszámítás az azonos típusú vagy azonos partnerrel szembeni eszközök és kötelezettségek összevonását és a nettó összeg kimutatását jelenti. Például egy vállalat beszámíthatja a szállítói kötelezettségeket az ugyanazon vevővel szembeni követelésekkel. Ez a gyakorlat félrevezető lehet, mivel elfedheti a vállalat valós pénzügyi helyzetét.
Az eszközök és források külön-külön történő kimutatása lehetővé teszi a befektetők és az elemzők számára, hogy megalapozott döntéseket hozzanak a vállalat pénzügyi helyzetéről. Segít továbbá a potenciális kockázatok és lehetőségek azonosításában is. Például, ha egy vállalatnak nagy összegű adósságállománya van, annak az eszközöktől elkülönített kimutatása megmutatja a vállalat működésében rejlő kockázat mértékét.
Összefoglalva, a számviteli standardoknak való megfelelés és a vállalat pénzügyi helyzetéről való világos és pontos kép nyújtása érdekében a pénzügyi kimutatásokban az eszközöket és a kötelezettségeket nem szabad egymással szemben szerepeltetni.
A beszámítás, amelyet nettósításnak is neveznek, egy általános számviteli gyakorlat, amely lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy csökkentsék a pénzügyi kimutatásokban szereplő pénzügyi tranzakciók összegét. Ennek során két vagy több, azonos típusú és két azonos felet érintő pénzügyi tranzakciót egyesítenek, és azokat egyetlen nettó értékű tranzakcióként könyvelik.
Például, ha egy vállalatnak 10.000 dolláros tartozása van „A” szállítóval szemben, és „A” szállító szintén tartozik neki 8.000 dollárral a leszállított árukért, a vállalat kiegyenlítheti a két tranzakciót, és a pénzügyi kimutatásokban 2.000 dolláros tartozást könyvelhet el.
A beszámítás általában megengedett a számvitelben, amennyiben az ügyletek megfelelnek bizonyos kritériumoknak. A beszámítás feltételei az egyes országok által alkalmazott számviteli standardoktól függően változnak. Az Egyesült Államokban például a Financial Accounting Standards Board (FASB) ad iránymutatást arra vonatkozóan, hogy mikor engedélyezett a beszámítás.
A FASB szerint a beszámítás akkor megengedett, ha a következő feltételek teljesülnek:
– A pénzügyi instrumentumok ellentételezésére jogilag érvényesíthető jog áll fenn
– Mindkét fél megegyezik a nettó alapon történő elszámolásban
– Az ügyletek elszámolása egyidejűleg vagy rövid időn belül történik
Fontos megjegyezni, hogy az ellentételezés hatással lehet a vállalat pénzügyi kimutatásaira és pénzügyi mutatóira, ezért fontos megérteni az ellentételezés következményeit, mielőtt azt a számviteli gyakorlatban bevezetnénk. Ezenkívül a beszámítást az alkalmazandó számviteli standardoknak és szabályzatoknak megfelelően kell végezni.