A számvitelben gyakran találkozunk a terhelés és a jóváírás fogalmával, és azzal, hogy ez a kettő hogyan befolyásolja egy vállalkozás pénzügyi kimutatásait. A számvitel egyik alapelve a kettős könyvvitel, ahol minden tranzakciónak két oldala van, az egyik egy számla terhére, a másik pedig egy számla javára. Ez a rendszer biztosítja, hogy a számviteli egyenlet (eszközök egyenlő kötelezettségek plusz saját tőke) mindig egyensúlyban legyen. Zavarónak tűnhet azonban, hogy miért van az eszközök és a kiadások egyaránt terhelő egyenleggel. Ebben a cikkben megvizsgáljuk ennek a koncepciónak az okait.
Először is határozzuk meg az eszközök és a ráfordítások fogalmát. Az eszközök a vállalkozás tulajdonában lévő erőforrások, amelyek pénzértékkel rendelkeznek, és jövőbeni gazdasági hasznot biztosíthatnak. Példák az eszközökre a készpénz, a követelések, a készletek, az ingatlanok, a gépek és berendezések. Másfelől a ráfordítások a vállalkozásnál a bevételek előállítása során felmerülő költségekre utalnak. A kiadásokat a felmerülésük időszakában számolják el, függetlenül attól, hogy a kifizetés mikor történik. A kiadások közé tartoznak például a fizetések és bérek, a bérleti díjak, a közüzemi szolgáltatások és a készletek.
Nos, miért van az eszközök és a ráfordítások negatív egyenlege? A válasz az alapvető számviteli egyenletben rejlik: eszközök = kötelezettségek + saját tőke. Ebben az egyenletben az eszközök a vállalkozás tulajdonában lévő erőforrásokat jelentik, és az eszközök növekedését terhelésként könyvelik. Az eszközszámla terhelő egyenlege azt jelenti, hogy az erőforrások növekedtek, akár vásárlással, akár értéknövekedéssel. Például, ha egy vállalkozás új berendezéseket vásárol, az eszközszámla megterhelődik, ami az eszközök növekedését jelzi.
Másrészt a kiadások a vállalkozásnál felmerülő költségeket jelentik, és a kiadások növekedését terhelésként könyvelik. A költségszámla terhelt egyenlege azt jelenti, hogy a vállalkozásnak több költsége merült fel, ami csökkenti a nettó jövedelmét. Például, ha egy vállalkozás bérleti díjat fizet, a bérleti díj költségszámla terhelésre kerül, ami a kiadások növekedését jelzi.
Fontos továbbá megjegyezni, hogy az eszközök és a ráfordítások eltérő hatással vannak a pénzügyi kimutatásokra. Az eszközök a mérlegben szerepelnek, amely a vállalkozás pénzügyi helyzetét mutatja egy adott időpontban. A kiadások viszont az eredménykimutatásban jelennek meg, amely a vállalkozás pénzügyi teljesítményét mutatja egy adott időszak alatt. Az eredménykimutatás összefoglalja a vállalkozás bevételeit és kiadásait, és kiszámítja a nettó nyereséget vagy veszteséget.
Összefoglalva, az eszközöknek és a kiadásoknak egyaránt van terhelő egyenlege, mivel a vállalkozás pénzügyi helyzetének és teljesítményének különböző aspektusait képviselik. Az eszközök a vállalkozás tulajdonában lévő erőforrásokat képviselik, és az eszközök növekedését terhelésként könyvelik. A kiadások a vállalkozásnál felmerülő költségeket jelentik, és a kiadások növekedését terhelésként könyvelik, ami csökkenti a nettó nyereséget. Az eszközök és a ráfordítások terhelési egyenlegének megértése elengedhetetlen a pontos pénzügyi beszámoláshoz és döntéshozatalhoz.
A számvitelben a „terhelés” kifejezés a számlakönyv bal oldalán, míg a „jóváírás” a számlakönyv jobb oldalán végrehajtott bejegyzésre utal. A mérleg eszközoldalán azért jelenik meg a terhelési egyenleg, mert az eszközök lényegében azok a dolgok, amelyek a vállalat tulajdonában vannak, vagy amelyek felett a vállalat rendelkezik, a terhelések pedig az eszközök növekedését jelentik.
Amikor egy vállalat eszközhöz jut, például készpénzhez vagy készlethez, azt a vállalat számviteli rendszerében terhelő tételként rögzítik. Idővel, ahogy a vállalat egyre több eszközre tesz szert, az eszközök összértéke növekszik, ami a mérleg eszközoldalán megjelenő terhelési egyenlegben tükröződik.
Fontos megjegyezni, hogy nem minden terhelő egyenleggel rendelkező számla eszköz. Például a kiadásokat is terhelésként könyvelik, de ezek a mérleg forrásoldalán jelennek meg, mert az eszközök csökkenését jelentik (azaz a kiadásokra költött pénzt). Végső soron egy terhelő egyenlegű számla elhelyezése a mérlegben a számla jellegétől és a vállalat eszközeihez és kötelezettségeihez való viszonyától függ.
Igen, a kiadásoknak jellemzően tartozik egyenlege van a könyvelésben. A számvitelben a ráfordításokat az eredménykimutatás részének tekintik, és a főkönyv bal oldalán terhelésként rögzítik. Ennek az az oka, hogy a ráfordítások a vállalkozásból származó készpénz vagy egyéb erőforrások kiáramlását jelentik, csökkentve ezzel a vállalat összértékét.
Amikor a kiadásokat terhelésként könyvelik, azokat a főkönyv jobb oldalán jóváírások ellentételezik, jellemzően megszerzett bevétel vagy megszerzett eszközök formájában. Ez egy kiegyensúlyozott számviteli egyenletet hoz létre, ahol az összes terhelés megegyezik az összes jóváírással.
Fontos megjegyezni, hogy nem minden terhelő egyenlegű számla tekinthető költségnek. Például az olyan eszközök, mint a készpénz, a követelések és a készletek is lehetnek terhelő egyenleggel. A költségek azonban az egyik leggyakoribb terhelő egyenlegű számlák közé tartoznak a számvitelben.
Az eszközök és a kötelezettségek nem rendelkeznek normál terhelési egyenleggel. A számvitelben a terhelés és a jóváírás kifejezéseket a számlaegyenlegek növekedésének és csökkenésének jelölésére használják. A kettős könyvvitel szabályai megkövetelik, hogy minden tranzakciónak legalább egy terhelő és egy jóváíró bejegyzéssel kell rendelkeznie, és az összes terhelésnek mindig meg kell egyeznie az összes jóváírás összegével.
Az eszközök esetében a terhelési tétel növeli a számla egyenlegét, míg a jóváírási tétel csökkenti az egyenleget. Például, ha egy vállalat új számítógépet vásárol 1000 dollárért, akkor a „Számítógépes berendezések” eszközszámla terhelését 1000 dollárral kell megterhelni, ami az eszközegyenleg növekedését jelzi.
Ezzel szemben a kötelezettségek éppen fordítva működnek. A jóváírás növeli a számla egyenlegét, míg a terhelés csökkenti az egyenleget. Például, ha egy vállalat 5.000 dollárt vesz fel kölcsönt egy banktól, a „Bankhitel kötelezettségek” kötelezettségszámla 5.000 dollárral jóváírásra kerül, ami a kötelezettség egyenlegének növekedését jelzi.
Az eszközök és a kötelezettségek tehát nem rendelkeznek normál terhelési egyenleggel. Egyenlegüket a tranzakció jellege és az általa érintett számla határozza meg.