Az Excel az egyik legjobb eszköz az adatok rendszerezésére és elemzésére. Az Excel egyik leghatékonyabb funkciója a feltételes utasítások használatának képessége. A feltételes utasítások logikai tesztek elvégzésére szolgálnak, és meghatározott értékeket adnak vissza attól függően, hogy a teszt igaz vagy hamis. Ebben a cikkben a feltételes utasítások használatát tárgyaljuk az Excelben.
Az IF függvény a leggyakrabban használt feltételes utasítás az Excelben. Lehetővé teszi egy feltétel megadását, és egy érték visszaadását, ha a feltétel igaz, és egy másik értéket, ha a feltétel hamis. Az IF függvény három argumentumot vesz fel: a feltételt, a visszatérítendő értéket, ha a feltétel igaz, és a visszatérítendő értéket, ha a feltétel hamis. Ha például „Igen”-t szeretne megjeleníteni, ha egy érték nagyobb, mint 10, és „Nem”-et, ha nem, akkor a következő képletet használhatja: =IF(A1>10, „Igen”, „Nem”).
A beágyazott IF utasítások egy másik hatékony eszköz a bonyolultabb logikai tesztek elvégzéséhez. A beágyazott IF utasítások lehetővé teszik, hogy több feltételt adjon meg, és ezek alapján különböző értékeket adjon vissza. Ha például „Kiváló” értéket szeretne megjeleníteni, ha egy érték nagyobb, mint 90, „Jó” értéket, ha nagyobb, mint 80, és „Javításra szorul” értéket, ha 80-nál kisebb vagy egyenlő, akkor a következő képletet használhatja: =IF(A1>90, „Kiváló”,IF(A1>80, „Jó”, „Javításra szorul”)).
A COUNTIF és a SUMIF függvények két további, az Excelben gyakran használt feltételes utasítás. A COUNTIF függvény lehetővé teszi, hogy megszámolja egy tartományban azon cellák számát, amelyek megfelelnek egy bizonyos feltételnek. Ha például egy tartományban meg akarja számolni a 10-nél nagyobb cellák számát, akkor a következő képletet használhatja: =COUNTIF(A1:A10,”>10″). A SUMIF függvény lehetővé teszi egy tartományban lévő, egy bizonyos feltételnek megfelelő értékek összegzését. Ha például egy tartományban a 10-nél nagyobb értékeket szeretné összegezni, a következő képletet használhatja: =SUMIF(A1:A10,”>10″).
Összefoglalva, a feltételes utasítások művészetének elsajátítása alapvető fontosságú mindenki számára, aki a legtöbbet szeretné kihozni az Excelből. Az IF függvény, a beágyazott IF utasítások, a COUNTIF függvény és a SUMIF függvény olyan hatékony eszközök, amelyek segíthetnek az adatok elemzésében és a megalapozott döntések meghozatalában. E feltételes utasítások használatával időt takaríthat meg és növelheti termelékenységét, így az Excel még értékesebb eszközzé válik az Ön arzenáljában.
Az if-then formula egy olyan logikai utasítás, amely kiértékel egy feltételt, és egy adott kimenetet állít elő annak alapján, hogy a feltétel igaz vagy hamis. A könyvelésben és a könyvelésben az if-then képleteket gyakran használják bizonyos kritériumok alapján meghatározott értékek kiszámítására.
Ha if-then képletet szeretne írni, kövesse az alábbi lépéseket:
1. Kezdje az „if” utasítással, amely meghatározza a kiértékelendő feltételt. Például: „Ha a számlaegyenleg nagyobb, mint 5000 $…”.
2. Ezután adjuk hozzá a „then” utasítást, amely meghatározza azt a kimenetet, amelyet akkor kell előállítani, ha a feltétel igaz. Például: „Akkor alkalmazzon 10%-os kedvezményt a számlaegyenlegre”.
3. Végül adjunk hozzá egy „else” utasítást, amely megadja azt a kimenetet, amelyet akkor kell előállítani, ha a feltétel hamis. Például: „Máskülönben ne alkalmazzon semmilyen kedvezményt a számlaegyenlegre”.
Az elkészült if-then formula így néz ki:
=IF(számlaegyenleg>5000, számlaegyenleg*0,1, számlaegyenleg)
Ebben a példában, ha a számlaegyenleg nagyobb, mint 5000 $, a képlet 10%-os kedvezményt alkalmaz az egyenlegre. Ha a számlaegyenleg 5000 dollárnál kisebb vagy azzal egyenlő, a képlet változatlanul hagyja az egyenleget.
Az IF függvény az Excelben egy logikai függvény, amely lehetővé teszi egy feltétel tesztelését, és egy értéket ad vissza, ha a feltétel igaz, és egy másik értéket, ha a feltétel hamis. Az IF függvény szintaxisa három argumentumot tartalmaz:
1. Logikai_teszt: Ez az a feltétel, amelyet tesztelni szeretne. Ez lehet egy összehasonlító operátor (>, <, = stb.), egy függvény vagy egy értéket tartalmazó cellára való hivatkozás.
2. Value_if_true: Ez az az érték vagy képlet, amelyet az Excel akkor ad vissza, ha a logikai teszt igaznak bizonyul.
3. Value_if_false: Ez az az érték vagy képlet, amelyet az Excel akkor ad vissza, ha a logikai teszt értéke hamis.
Például a következő képlet az IF függvényt használja annak tesztelésére, hogy az A1 cellában lévő érték nagyobb-e 10-nél. Ha a feltétel igaz, akkor az „Igen” szöveget adja vissza, ha pedig a feltétel hamis, akkor a „Nem” szöveget adja vissza:
=IF(A1>10, „Igen”, „Nem”)
Ebben a példában „A1>10” a logikai_teszt, „Igen” az érték_ha_igaz, és „Nem” az érték_ha_hamis.
Igen, használhat IF és aztán képletet feltételes formázásban. A feltételes formázás lehetővé teszi, hogy bizonyos feltételek vagy beállított szabályok alapján formázást alkalmazzon a cellákra. Az IF és azután képletet a feltételes formázás során általában olyan szabály beállítására használják, amely egy adott feltétel teljesülése esetén egy bizonyos formázási lehetőséget alkalmaz.
Például egy oszlopban az összes olyan cellát ki szeretné emelni, amely 100-nál nagyobb értéket tartalmaz. Ennek eléréséhez a feltételes formázásnál használhatja az IF és azután képletet. A képletet a következőképpen írnánk le:
=IF(A1>100, „Formázási lehetőség alkalmazása”, „Ne alkalmazza a formázási lehetőséget”)
Ebben a képletben az A1 jelöli azt a cellát, amelyre a feltételes formázási szabályt alkalmazni kívánja. Ha az A1-ben lévő érték nagyobb, mint 100, akkor a megadott formázási opciót alkalmazza a program. Ha az A1-ben lévő érték nem nagyobb 100-nál, a formázási opció nem kerül alkalmazásra.
Összességében az IF és azután formula használata a feltételes formázás során hatékony eszköz lehet a formázás automatizálására meghatározott feltételek vagy szabályok alapján.