Amikor pénzfelvételről van szó, fontos megérteni a különböző kamatlábakat. A két leggyakrabban hivatkozott kamatláb az alapkamatláb és a diszkontráta. Bár hasonlóan hangzanak, határozott különbségek vannak közöttük, és különböző módon használják őket.
Az alapkamatláb az a kamatláb, amelyet a bankok a leghitelképesebb ügyfeleiknek, például a nagyvállalatoknak számítanak fel. Általában a szövetségi alapkamaton alapul, amely az a kamatláb, amelyet a bankok egymásnak számítanak fel az egynapos hitelekért. Az elsődleges kamatlábat gyakran használják viszonyítási alapként más típusú hitelek, például a változó kamatozású jelzáloghitelek és hitelkártyák esetében. Ha az irányadó kamatláb emelkedik, akkor az ilyen típusú hitelek kamatai is emelkednek.
Másrészt a diszkontráta az a kamatláb, amelyet a Federal Reserve a bankoknak a rövid lejáratú hitelekért felszámít. Ezt a kamatlábat a gazdaság pénzkínálatának szabályozására és a gazdasági stabilitás elősegítésére használják. Amikor a Federal Reserve csökkenti a diszkontrátát, a bankok olcsóbban tudnak pénzt kölcsönözni, ami a hitelezés és a gazdasági növekedés növekedéséhez vezethet. Ezzel szemben, ha a diszkontrátát emelik, a bankok kevésbé hajlandóak pénzt kölcsönözni, ami lassíthatja a gazdasági tevékenységet.
Bár az alapkamatláb és a leszámítolási kamatláb egyaránt fontos kamatláb, más-más módon használják őket, és eltérő hatással vannak a hitelfelvevőkre és a gazdaság egészére. Az irányadó kamatláb a vállalkozások és a fogyasztók hitelkamatlábainak viszonyítási alapja, míg a diszkontrátát a pénzkínálat szabályozására és a gazdasági stabilitás elősegítésére használják. E kamatlábak működésének megértése segíthet a magánszemélyeknek és a vállalkozásoknak abban, hogy megalapozott pénzügyi döntéseket hozzanak.
Az irányadó kamatláb az a kamatláb, amelyet a kereskedelmi bankok a leghitelképesebb ügyfeleiknek, például a nagyvállalatoknak számítanak fel a hitelekért. Általában viszonyítási alapként használják más kamatlábak, például a hitelkártyák vagy jelzáloghitelek kamatlábainak meghatározásához. Az alapkamatlábat a Federal Reserve által meghatározott szövetségi alapkamatláb határozza meg, amely az a kamatláb, amelyet a bankok egymásnak számítanak fel az egynapos hitelekért. Az alapkamatlábat ezután jellemzően 3 százalékponttal a szövetségi alapkamatláb felett határozzák meg. Az irányadó kamatláb változásai jelentős hatással lehetnek a vállalkozások és a magánszemélyek hitelfelvételének általános költségeire.
Nem, az alapkamatláb nem azonos a kamatlábbal. A prime rate azt a kamatlábat jelenti, amelyet egy bank a leghitelképesebb ügyfeleinek, például a nagyvállalatoknak számít fel, és más típusú hitelek esetében viszonyítási alapként szolgál. Másrészt a kamatláb arra az összegre utal, amelyet a hitelező a kölcsönzött pénzeszközök felhasználásáért a hitelfelvevőnek felszámít. A kamatlábak a hitel típusától, a hitelfelvevő hitelképességétől és a hitelező politikájától függően változhatnak. Bár az alapkamatláb befolyásolhatja a kamatlábakat, ezek nem felcserélhető kifejezések.
A diszkontkamatláb az a kamatláb, amelyen a bankok közvetlenül a Federal Reserve-től (az Egyesült Államok központi bankjától) kölcsönt vehetnek fel rövid távú likviditási igényeik kielégítésére. Ezzel szemben a Fed Funds Rate az a kamatláb, amelyen a bankok egymásnak pénzt kölcsönöznek vagy kölcsönvesznek egy éjszakára, hogy teljesítsék tartalékolási kötelezettségüket.
A diszkontráta több okból is jellemzően magasabb, mint a Fed funds kamatláb. Először is, a jegybanktól való hitelfelvétel általában a bankok számára végső megoldásnak számít, és a magasabb kamatláb az ilyen módon történő hitelfelvétellel járó megnövekedett kockázatot tükrözi. Másodszor, a Federal Reserve el akarja kerülni, hogy a bankok túlságosan erősen támaszkodjanak erre a finanszírozási forrásra, mivel ez erkölcsi kockázatot okozhat és túlzott kockázatvállaláshoz vezethet.
Emellett a Federal Reserve a diszkontrátát a monetáris politika befolyásolásának eszközeként használja. A diszkontráta emelésével vagy csökkentésével a Fed ösztönözheti vagy visszatarthatja a bankokat a tőle való hitelfelvételtől, ami viszont befolyásolja a gazdaságban forgalomban lévő pénz mennyiségét. Ezért a diszkontrátát gyakran erősebb monetáris politikai eszköznek tekintik, mint a jegybanki alapkamatlábat.
Összefoglalva, a diszkontráta azért magasabb, mint a Fed Funds Rate, mert tükrözi a közvetlenül a Federal Reserve-től történő hitelfelvétellel járó megnövekedett kockázatot, és mert a Federal Reserve a monetáris politika befolyásolására szolgáló eszközként használja.
Ha a Fed emeli a diszkontrátát, akkor a bankok számára drágább lesz a jegybanktól való hitelfelvétel. Ez a fogyasztók és a vállalkozások számára a hitelek és hitelkártyák kamatainak emelkedéséhez fog vezetni. A kamatlábak emelkedése a vállalkozások számára is megnehezíti a hitelfelvételt, hogy beruházásokat hajtsanak végre projektekbe vagy bővítsék tevékenységüket.
Továbbá a magasabb diszkontráta a pénzkínálat csökkenéséhez vezethet, mivel a bankok a megnövekedett hitelköltségek miatt kevésbé lesznek hajlandóak pénzt kölcsönözni. A pénzkínálat csökkenése a gazdasági tevékenység visszaeséséhez vezethet, mivel kevesebb pénz áll majd a fogyasztók és a vállalkozások rendelkezésére, hogy költsenek és beruházzanak.
Összességében a magasabb diszkontráta jelentős hatással lehet a gazdaságra, és a Fednek gondosan mérlegelnie kell a lehetséges következményeket, mielőtt a kamatemelésről dönt.
Igen, a Federal Reserve (Fed) még mindig használja a diszkontrátát, mint monetáris politikai eszközeinek egyikét a pénzkínálat szabályozására és az infláció ellenőrzésére. A diszkontkamatláb az a kamatláb, amelyen a kereskedelmi bankok rövid távú likviditási igényeik kielégítésére közvetlenül a Federal Reserve diszkontkincstárából kölcsönt vehetnek fel.
Amikor a Fed megemeli a diszkontrátát, a bankok számára drágábbá teszi a hitelfelvételt, ami csökkenti a forgalomban lévő pénzmennyiséget és mérsékli az inflációs nyomást. Ezzel szemben, amikor a Fed csökkenti a diszkontrátát, olcsóbbá teszi a bankok számára a pénzkölcsönzést, és növeli a pénzkínálatot, ami serkenti a gazdasági növekedést, és inflációhoz vezethet.
A diszkontrátát azonban nem használják olyan gyakran, mint más monetáris politikai eszközöket, például a nyílt piaci műveleteket és a szövetségi alapkamatláb módosítását. A Fed általában inkább ezeket az eszközöket használja a kamatlábak és a pénzkínálat befolyásolására, mivel rugalmasabbak, és gyorsabban módosíthatók a változó gazdasági feltételekhez.
Összességében, bár a diszkontrátát a Fed továbbra is használja monetáris politikai eszköztárának részeként, nem ez az elsődleges eszköz, és általában csak különleges körülmények között módosítják.