A nemzetközi kereskedelem világa tele van olyan terminológiákkal és fogalmakkal, amelyek a beavatatlanok számára zavarosnak tűnhetnek. Két ilyen, gyakran felváltva használt, de valójában különböző kifejezés az akkreditív (LC) és a garancialevél (LG).
Az akkreditív egy bank által a vevő (importőr) nevében kiállított pénzügyi dokumentum, amely garantálja az eladó (exportőr) számára a kifizetést, amint az eladási feltételek teljesülnek. Egyszerűen fogalmazva, az akkreditív a vevő bankja által az eladó bankjának tett ígéret arra, hogy a kifizetés megtörténik, amint az árukat vagy szolgáltatásokat a megállapodás szerinti feltételeknek megfelelően leszállították. Az akkreditíveket általában a nemzetközi kereskedelemben használják a nemfizetés vagy a fizetés elmaradásának kockázatának csökkentésére.
Másrészről a garancialevél egy bank által kiállított pénzügyi dokumentum, amely garanciát nyújt egy szerződés vagy kötelezettség teljesítésére. A hitelígérvényt gyakran használják olyan helyzetekben, amikor a vevőnek vagy a vállalkozónak biztosítékot kell nyújtania az eladó vagy a projekt tulajdonosa számára, hogy rendelkezik a szerződéses kötelezettségei teljesítéséhez szükséges pénzügyi kapacitással. A hitelgaranciák számos célra felhasználhatók, például egy projektre történő ajánlattételhez, teljesítési garanciákhoz, fizetési garanciákhoz és előlegfizetési garanciákhoz.
A legfontosabb különbség az LC és a LG között az, hogy az LC egy fizetési garancia, míg a LG egy teljesítési garancia. Az LC-t elsősorban annak biztosítására használják, hogy az eladó megkapja a fizetést, míg a LG-t annak biztosítására használják, hogy a vevő vagy a vállalkozó teljesítse szerződéses kötelezettségeit. Az LC-t a vevő kezdeményezi, míg a LG-t az eladó vagy a projekt tulajdonosa.
Egy másik jelentős különbség az LC és a LG között a kockázat mértéke. Mivel az LC egy fizetési garancia, a kockázatot elsősorban a vevő bankja viseli, ezért a bankok gyakran díjat számítanak fel az LC kibocsátásáért. Ezzel szemben a hitelgarancia teljesítési garancia, ami azt jelenti, hogy a kockázatot a hitelgaranciát kibocsátó bank viseli. Ennek eredményeképpen a bankok biztosítékot vagy egyéb biztosítékot kérhetnek a hitelkeret kibocsátása előtt.
Összefoglalva, bár az akkreditívek és a hitelgaranciák egyaránt a bankok által kibocsátott pénzügyi dokumentumok, különböző célokat szolgálnak és különböző kockázati szintekkel járnak. Az akkreditív egy fizetési garancia, amely biztosítja, hogy az eladó megkapja a fizetését, míg a hitelgarancia egy teljesítési garancia, amely biztosítja, hogy a vevő vagy a vállalkozó teljesíti szerződéses kötelezettségeit. E két dokumentum közötti különbségek megértése alapvető fontosságú mindazok számára, akik nemzetközi kereskedelemben vagy szerződésekben vesznek részt.
Az akkreditív egy olyan pénzügyi dokumentum, amelyet egy bank vagy pénzintézet bocsát ki, és amely a vevő vagy importőr nevében garantálja az eladó vagy exportőr számára a fizetést. Az akkreditívnek több típusa létezik, többek között:
1. Visszavonható akkreditív: A visszavonható akkreditívet a kibocsátó bank a kedvezményezett beleegyezése nélkül bármikor módosíthatja vagy visszavonhatja. Ezt az akkreditívtípust ritkán használják, mert kevés biztosítékot nyújt az eladónak.
2. Visszavonhatatlan akkreditív: A visszavonhatatlan akkreditív nem mondható fel vagy módosítható az összes érintett fél beleegyezése nélkül. Ezt az akkreditívtípust gyakran használják nemzetközi kereskedelmi ügyletekben, mert mind a vevő, mind az eladó számára biztosítékot nyújt.
3. Megerősített akkreditív: A megerősített akkreditív a visszavonhatatlan akkreditív egy olyan típusa, amelyet egy második bank garantál, általában az eladó országában. Ez az akkreditívtípus további biztonságot nyújt az eladónak, és gyakran használják nagy kockázatú ügyleteknél.
4. Készenléti akkreditív: A készenléti akkreditív olyan típusú akkreditív, amelyet tartalék fizetési módszerként használnak arra az esetre, ha a vevő nem fizet. Ezt az akkreditívtípust gyakran használják építési projekteknél vagy más hosszú távú szerződéseknél, ahol fennáll a fizetés elmaradásának kockázata.
A pénzügyekkel összefüggésben az LG és az LC két különböző típusú akkreditív. Az akkreditív olyan pénzügyi eszköz, amely az egyik féltől a másiknak történő fizetést garantálja, és amelyet jellemzően nemzetközi kereskedelmi ügyletekben használnak.
Az LG a „Letter of Guarantee” rövidítése, amely egy bank által kibocsátott akkreditívtípus, amely két fél közötti szerződéses kötelezettség teljesítését garantálja. Az LG-t jellemzően annak biztosítására használják, hogy az egyik fél képes legyen teljesíteni a másik féllel szembeni kötelezettségeit, például az áruk leszállítását vagy egy projekt befejezését. Abban az esetben, ha a fél nem teljesíti kötelezettségeit, a hitelkeretet kibocsátó bank köteles kifizetni a másik félnek a hitelkeretben meghatározott összeget.
Az akkreditív viszont az „akkreditív” rövidítése, amely szintén egyfajta akkreditív, amelyet egy bank bocsát ki az áruk vagy szolgáltatások kifizetésének garantálására. Az akkreditíveket jellemzően importőrök és exportőrök használják arra, hogy biztosítsák a leszállított áruk vagy szolgáltatások kifizetését. Az akkreditívet kiállító bank garantálja az exportőrnek a kifizetést, amint az importőr igazolja az áruk vagy szolgáltatások szállítását vagy átadását.
Összefoglalva, a Hitelgarancia és az akkreditív között a fő különbség az, hogy a Hitelgaranciát a szerződéses kötelezettségek teljesítésének biztosítására használják, míg az akkreditíveket a leszállított áruk vagy szolgáltatások kifizetésének biztosítására.
A garancialevél olyan jogi dokumentum, amelyet egy pénzügyi intézmény vagy egy harmadik fél kezes bocsát ki annak biztosítására, hogy az adós teljesítse pénzügyi kötelezettségeit a hitelezővel szemben. A garancialevél célja, hogy a hitelező számára biztosítékot nyújtson arra, hogy az adósnak nyújtott árukért vagy szolgáltatásokért akkor is megkapja a fizetést, ha az adós nem képes teljesíteni a kifizetést.
A garancialevél egyfajta biztosítékként szolgál a hitelező számára, mivel garantálja, hogy a teljes összeget megkapja, ha az adós nem teljesíti a fizetést. Gyakran alkalmazzák olyan helyzetekben, amikor a hitelező bizonytalan az adós hitelképességével kapcsolatban, vagy ha az adós egy másik országban található, ahol nagyobb lehet a nemfizetés kockázata.
A garancialeveleket gyakran használják a nemzetközi kereskedelemben, ahol a vámtisztviselők vagy kormányzati szervek gyakran megkövetelik az áruk behozatalának vagy kivitelének feltételeként. Más pénzügyi tranzakciókban is felhasználhatók, például ingatlanvásárlás, kötvények vagy más értékpapírok kibocsátása esetén.
Összességében a garancialevél célja, hogy mind a hitelező, mind az adós számára pénzügyi biztonságot nyújtson, biztosítva, hogy az ügyletben részt vevő valamennyi fél védve legyen, és pénzügyi kötelezettségeinek bizalommal tudjon eleget tenni.