Az összesített kínálat azon áruk és szolgáltatások teljes mennyiségét jelenti, amelyeket egy gazdaságban a termelők hajlandóak és képesek egy adott árszinten kínálni. Az aggregált kínálati görbe a kínált kibocsátás mennyisége és az árszínvonal közötti kapcsolat grafikus ábrázolása. A háromlépcsős aggregált kínálati görbemodell a termelés különböző szakaszainak és a gazdaságra gyakorolt hatásuknak a leírására szolgáló keretrendszer.
Az aggregált kínálati görbe első szakasza a rövid távú aggregált kínálati görbe (SRAS). Ez a görbe a kínált kibocsátás mennyisége és az árszínvonal közötti kapcsolatot ábrázolja rövid távon, feltételezve, hogy az inputárak rögzítettek. Rövid távon a vállalatok képesek a kereslet változásaihoz igazítani a kibocsátási szintjüket, de a ráfordítási áraikat nem tudják könnyen módosítani. Ennek eredményeként az SRAS-görbe felfelé ívelő, ami azt jelzi, hogy a vállalatok hajlandóak magasabb áron több kibocsátást kínálni.
Az aggregált kínálati görbe második szakasza a középtávú aggregált kínálati görbe (IRAS). Ez a görbe a kínált kibocsátás mennyisége és az árszínvonal közötti kapcsolatot ábrázolja a köztes időszakban, feltételezve, hogy mind az inputárak, mind a kibocsátási árak alkalmazkodni tudnak. A köztes futamidőben a vállalatok rugalmasabban módosíthatják a bemeneti áraikat, ami hatással lehet a termelési költségeikre és a kibocsátási szintjükre. Ennek eredményeként az IRAS görbe laposabb, mint az SRAS görbe, ami azt jelzi, hogy a vállalatok kevésbé hajlandóak magasabb áron több kibocsátást kínálni.
Az aggregált kínálati görbe harmadik szakasza a hosszú távú aggregált kínálati görbe (LRAS). Ez a görbe a kínált kibocsátás mennyisége és az árszínvonal közötti kapcsolatot ábrázolja hosszú távon, feltételezve, hogy minden input- és kibocsátási ár alkalmazkodni tud. Hosszú távon a vállalatoknak több idejük van az input- és outputárak kiigazítására, ami a termelési költségek és a kibocsátási szintek változásához vezethet. Hosszú távon az LRAS-görbe függőleges, ami azt jelzi, hogy az árszínvonal változásai nincsenek hatással a gazdaságban kínált kibocsátás mennyiségére.
A háromlépcsős aggregált kínálati görbe megértése fontos a politikai döntéshozók és a közgazdászok számára, mert segít megmagyarázni a gazdaság dinamikáját és a gazdaságpolitikák hatását. Ha például a politikai döntéshozók a kereslet rövid távú ösztönzése érdekében expanzív monetáris vagy fiskális politikát hajtanak végre, ez a gazdaságban a kibocsátás és a foglalkoztatás növekedéséhez vezethet. Ha azonban a gazdaság már a teljes foglalkoztatottsági szinten vagy annak közelében működik, akkor ezek a politikák közép- és hosszú távon inflációs nyomáshoz vezethetnek.
Összefoglalva, a háromlépcsős aggregált kínálati görbe modell hasznos keretet nyújt a gazdaság dinamikájának és a gazdaságpolitikák hatásának megértéséhez. A rövid, a középtávú és a hosszú távú szakaszok megkülönböztetésével ez a modell segít megmagyarázni a termelés különböző szakaszait és azok hatását a gazdaságban lévő áruk és szolgáltatások kínálatára. A politikai döntéshozók és a közgazdászok ezt a modellt használhatják a gazdaságpolitikák hatásának értékelésére, és megalapozott döntéseket hozhatnak a gazdasági növekedés és stabilitás előmozdítása érdekében.
Az aggregált kínálatot befolyásoló 3 tényező az inputárak változása, a termelékenység változása és a jogi és intézményi környezet változása.
1) Az inputárak változásai: Az inputárak az áruk és szolgáltatások előállítása során felhasznált erőforrások áraira vonatkoznak. Ha az inputárak emelkednek, a termelési költségek növekednek, ami az aggregált kínálat csökkenéséhez vezet. Ezzel szemben, ha az inputárak csökkennek, a termelési költségek csökkennek, ami az aggregált kínálat növekedéséhez vezet.
2) A termelékenység változása: A termelékenység az egy egységnyi ráfordítással előállított kibocsátás mennyiségére utal. Ha a termelékenység növekszik, a vállalatok ugyanannyi ráfordítással több kibocsátást tudnak előállítani, ami az aggregált kínálat növekedéséhez vezet. Másrészt, ha a termelékenység csökken, a vállalatok kevesebb kibocsátást állítanak elő azonos mennyiségű ráfordítással, ami az aggregált kínálat csökkenéséhez vezet.
3) A jogi és intézményi környezet változásai: A jogi-institúcionális környezet a vállalkozásokat érintő törvényekre, szabályozásokra és politikákra utal. Ha a jogi-intézményi környezet kedvező, a vállalkozások nagyobb valószínűséggel fektetnek be új projektekbe és bővítik tevékenységüket, ami az aggregált kínálat növekedéséhez vezet. Ezzel szemben, ha a jogi és intézményi környezet kedvezőtlen, a vállalkozások kevésbé valószínű, hogy befektetnek és terjeszkednek, ami az aggregált kínálat csökkenéséhez vezet.
A keynesi aggregált kínálati görbe 3. szakasza azt a tartományt jelöli, ahol a gazdaság teljes foglalkoztatottsági szinten működik, vagyis minden rendelkezésre álló erőforrás felhasználásra kerül. Ebben a szakaszban az áruk és szolgáltatások iránti kereslet bármilyen növekedése többnyire inkább az árak emelkedését, mintsem a kibocsátás növekedését eredményezi.
A keynesi aggregált kínálati görbe 3. szakasza elsősorban azért közel függőleges, mert az erőforrások korlátozottan állnak rendelkezésre. Amikor a gazdaság teljes kapacitással működik, kevés hely van a további bővítésre, és a kereslet bármilyen növekedését nem lehet a kibocsátás megfelelő növekedésével kielégíteni. Ez azt jelenti, hogy a kereslet bármilyen növekedése csak az árak emelkedését eredményezi.
Ráadásul rövid távon a vállalatok nem képesek növelni kibocsátásukat az olyan korlátok miatt, mint a korlátozott munkaerő és tőke. Ezért a kínálati görbe ebben a szakaszban közel függőleges. Érdemes azt is megjegyezni, hogy hosszú távon a kínálati görbe rugalmasabbá válik, mivel a vállalatok több tőkébe és munkaerőbe tudnak befektetni, hogy növeljék kibocsátásukat.
Összefoglalva, a keynesi aggregált kínálati görbe 3. szakasza a rövid távon korlátozottan rendelkezésre álló erőforrások és korlátok miatt közel függőleges. A kereslet bármilyen növekedése ebben a szakaszban csak az árak emelkedését eredményezi, nem pedig a kibocsátás növekedését.