Üzlettulajdonosként az üzemi általános költségráta kiszámításának megértése alapvető fontosságú az árképzéssel, költségvetés-tervezéssel és jövedelmezőséggel kapcsolatos megalapozott döntések meghozatalához. Az üzemi általános költségráta az áruk vagy szolgáltatások előállításához kapcsolódó közvetett költségek teljes összege, osztva az áruk vagy szolgáltatások előállításához szükséges közvetlen munkaórák teljes összegével. Ezt az arányt azután arra használják, hogy a közvetett költségeket minden egyes termékhez vagy szolgáltatáshoz hozzárendeljék, így pontosabb termelési költséget kapnak.
Az egész üzemre vonatkozó általános költségráta kiszámításához először meg kell határozni a közvetett költségek teljes összegét egy adott időszak, például egy hónap vagy egy év alatt. Ezek a közvetett költségek magukban foglalhatják a bérleti díjat, a közüzemi költségeket, az értékcsökkenést és egyéb, a termeléshez közvetlenül nem kapcsolódó költségeket. Ezután határozza meg az összes áru vagy szolgáltatás előállításához szükséges közvetlen munkaórák teljes összegét ugyanezen időszak alatt. Ez magában foglalja mind a gyártásra fordított időt, mind a termeléshez szükséges egyéb munkaidőt, mint például az összeszerelés vagy a karbantartás.
Ha megvan ez a két számadat, ossza el a közvetett költségek teljes összegét a közvetlen munkaórák teljes összegével. Így megkapja az egész üzemre vonatkozó általános költséghányadot, amely ezután felhasználható a közvetett költségek egyes termékekhez vagy szolgáltatásokhoz való hozzárendeléséhez. Például, ha az egész üzemre vonatkozó általános költségráta 10 dollár közvetlen munkaóránként, és egy termék előállításához 5 óra közvetlen munkaóra szükséges, akkor a termékhez rendelt közvetett költség 50 dollár.
Fontos megjegyezni, hogy az egész üzemre vonatkozó általános költségráta csak egy módszer a közvetett költségek felosztására, és nem mindig a legpontosabb. Más módszerek, mint például a tevékenységalapú költségszámítás, részletesebb bontást adhatnak a közvetett költségekről az egyes termékekhez vagy szolgáltatásokhoz szükséges konkrét tevékenységek alapján. Az egész üzemre kiterjedő általános költségráta azonban egyszerű és egyértelmű módszer, amelyet a kisvállalkozások is használhatnak, hogy jobban megértsék termelési költségeiket.
Összefoglalva, az egész üzemre kiterjedő általános költségráta kiszámításának megértése alapvető fontosságú minden olyan vállalkozó számára, aki megalapozott döntéseket szeretne hozni az árképzéssel, költségvetés-tervezéssel és jövedelmezőséggel kapcsolatban. A közvetett költségek egyes termékekhez vagy szolgáltatásokhoz való hozzárendelésével pontosabb termelési költséget kaphat, és megalapozottabb döntéseket hozhat az árképzéssel és a jövedelmezőséggel kapcsolatban. Bár az egész üzemre kiterjedő általános költségráta csak egy módszer a közvetett költségek felosztására, a kisvállalkozások számára egyszerű és hatékony módja annak, hogy jobban megértsék termelési költségeiket.
Az előre meghatározott általános költségráta egy olyan költségfelosztási módszer, amely segít meghatározni a vállalat által előállított minden egyes egységre felosztandó általános költségek összegét. Az arányt úgy számítják ki, hogy a becsült rezsiköltségeket elosztják egy allokációs bázissal, például a közvetlen munkaórákkal, gépi órákkal vagy anyagköltségekkel. Az előre meghatározott általános költségráta kiszámításának képlete a következő:
Előre meghatározott általános költségráta = becsült általános költségek / becsült allokációs alap
A becsült általános költségek kiszámításához a vállalatnak először meg kell határoznia a termeléshez kapcsolódó összes közvetett költséget, például a bérleti díjat, a közüzemi díjakat, a biztosítást és az értékcsökkenést. Ezeket a költségeket ezután összeadják, hogy megkapják a teljes becsült általános költséget.
Ezután a vállalatnak ki kell választania a működéséhez legmegfelelőbb allokációs bázist. Például, ha a vállalat termelése munkaigényes, a vállalat választhatja a közvetlen munkaórák használatát allokációs alapként. Ha a termelés gépigényes, akkor választhatja a gépi órák használatát allokációs alapként.
Miután a vállalat meghatározta a becsült általános költségeit és a felosztási alapot, kiszámíthatja az előre meghatározott általános költséghányadot úgy, hogy a becsült általános költségeket elosztja a becsült felosztási alappal. Ezt az arányt azután fel lehet használni a vállalat által előállított minden egyes egységre a rezsiköltségek felosztására.
Összefoglalva, az előre meghatározott általános költségráta kiszámítása magában foglalja a teljes általános költség becslését és a vállalat működésének megfelelő allokációs alap kiválasztását. Az arányt ezután úgy számítják ki, hogy a becsült általános költséget elosztják a becsült allokációs bázissal.
Az egész üzemre kiterjedő módszer egy olyan költségelszámolási technika, amely a rezsiköltségeket egyetlen előre meghatározott allokációs ráta alapján osztja fel a termékekre vagy szolgáltatásokra. Ez a módszer magában foglalja az összes közvetett költség, például a bérleti díj, a közüzemi díjak és a fizetések csoportosítását egyetlen költségalapba, majd a teljes költséget elosztja az áruk vagy szolgáltatások előállításához felhasznált közvetlen munkaórák számával. Ez egy fix általános költséghányadot eredményez, amelyet egységesen alkalmaznak a szervezet által előállított összes termékre vagy szolgáltatásra.
Az egész üzemre kiterjedő módszer egyszerű és egyértelmű módja a rezsiköltségek felosztásának, de előfordulhat, hogy nem tükrözi pontosan az egyes termékek vagy szolgáltatások előállításának valódi költségeit. Ennek oka, hogy egyes termékek több közvetett költséget igényelhetnek, mint mások, és az egységes felosztási arány alkalmazása nem feltétlenül veszi figyelembe ezeket a különbségeket. Ennek eredményeként előfordulhat, hogy egyes termékek túlterheltek, míg mások alulterheltek.
E probléma megoldására sok vállalat kifinomultabb általános költségelosztási módszereket, például a tevékenységalapú költségszámítást (ABC) alkalmazza. Az ABC azonosítja azokat a konkrét tevékenységeket, amelyek közvetett költségeket fogyasztanak, és ezeket a költségeket a termékekhez vagy szolgáltatásokhoz az e tevékenységek tényleges fogyasztása alapján osztja fel. Ez pontosabb képet ad az egyes termékek vagy szolgáltatások előállítási költségeiről, és segíthet a szervezeteknek megalapozottabb döntéseket hozni az árképzésről, a termékösszetételről és az erőforrások elosztásáról.