A termék vagy szolgáltatás árának meghatározásakor az üzlettulajdonosoknak különböző tényezőket kell figyelembe venniük, beleértve a munkaerőköltséget is. A munkaerő határterméke olyan alapvető fontosságú fogalom, amely segíthet a vállalkozóknak megalapozott döntéseket hozni az árképzéssel és a nyereség maximalizálásával kapcsolatban.
A munkaerő határterméke azt a többletkibocsátást jelenti, amely egy további munkaegység hozzáadásával keletkezik. Ez azt jelenti, hogy ha egy vállalkozás eggyel több alkalmazottat vesz fel, mennyivel több outputot tud előállítani. A munkaerő határtermékének fogalma segíthet a vállalkozások tulajdonosainak meghatározni az adott munkához szükséges munkavállalók optimális számát és a nyereségesség biztosítása érdekében felszámítható árat.
A munkaerő határtermékének meghatározásához az üzlettulajdonosoknak el kell osztaniuk a kibocsátás változását a munkavállalók számának változásával. Például, ha egy vállalat egy termékből öt alkalmazottal 100 egységet, hat alkalmazottal pedig 120 egységet állít elő, akkor a munkaerő határterméke 20 lesz. Ez azt jelenti, hogy egy újabb alkalmazott felvételével a vállalat további 20 egységnyi terméket tud előállítani.
Miután a vállalkozások tulajdonosai meghatározták a munkaerő határtermékét, felhasználhatják azt arra, hogy meghatározzák az adott munkához szükséges munkavállalók optimális számát. Ha a munkaerő határterméke magas, akkor költséghatékonyabb lehet további munkavállalókat felvenni a termelés növelése érdekében. Ha azonban a munkaerő határterméke alacsony, előfordulhat, hogy nem kifizetődő további munkaerőt felvenni.
A munkaerő határtermékének használata segíthet a vállalkozóknak a termékeik vagy szolgáltatásaik árának meghatározásában is. Ha a munkaerő határterméke magas, a vállalkozás tulajdonosa magasabb árat számíthat fel termékéért vagy szolgáltatásáért, mert a többletmunkaköltséget ellensúlyozza a kibocsátás növekedése. Ha azonban a munkaerő határterméke alacsony, a vállalkozás tulajdonosának esetleg csökkentenie kell a termék vagy szolgáltatás árát, hogy versenyképes maradjon.
Összefoglalva, a munkaerő határterméke hasznos fogalom a vállalkozók számára, amelyet figyelembe kell venniük, amikor meghatározzák az adott munkához szükséges munkavállalók optimális számát és a nyereségesség biztosítása érdekében felszámítható árat. E koncepció alkalmazásával a vállalkozások tulajdonosai megalapozott döntéseket hozhatnak a munkaerőköltségeikkel kapcsolatban, és maximalizálhatják a nyereségüket.
A munkaerő határtermékének értéke (VMPL) az a többletbevétel, amelyet egy további munkaegység generál. A VMPL kiszámításához először meg kell határoznia a munka össztermékét (TPL) és a TPL által generált összbevételt.
A VMPL képlete a következő:
A TPL kiszámításához meg kell határoznia a vállalat vagy szervezet teljes kibocsátását. Például, ha egy gyár TPL-jét számítja ki, meg kell határoznia az adott gyár által előállított egységek teljes számát.
A teljes bevétel kiszámításához szorozza meg az egységenkénti árat az előállított egységek teljes számával.
Miután meghatározta a TPL-t és az összbevételt, kiszámíthatja a VMPL-t úgy, hogy az összbevétel változását elosztja a munkaerő-ráfordítás változásával (azaz a további munkaegységgel).
Például, ha egy gyár 100 egység terméket állít elő, és 10 000 dollár bevételt termel, akkor a TPL 100 egység, a teljes bevétel pedig 10 000 dollár. Ha egy további munkaegységet adunk hozzá, és a gyár 110 egység terméket állít elő, és 11 000 $ bevételt termel, az összbevétel változása 1 000 $ (11 000 $ – 10 000 $), a munkaerő-ráfordítás változása pedig 1 (mivel csak egy további munkaegységet adtunk hozzá). Ezért a VMPL 1 000 $ / 1 = 1 000 $.
Összefoglalva, a munka határtermékének értékét meg kell határozni a munka össztermékét, a munka összterméke által generált összbevételt, majd ki kell számítani az összbevétel változását osztva a munkaerő-ráfordítás változásával.
A munka határterméke egy közgazdasági fogalom, amely arra a többletkibocsátásra utal, amely egy további munkaegység felvételéből származik, miközben az összes többi ráfordítást változatlanul tartjuk. Más szóval azt mondja meg, hogy mennyi többletkibocsátás vagy termelés keletkezik, ha a termelési folyamatba egy további munkavállalót vonunk be.
A munkaerő határterméke azért fontos, mert segít a cégeknek és a vállalkozásoknak abban, hogy döntést hozzanak arról, hogy hány munkaerőt vegyenek fel. Ha a munkaerő határterméke magas, az azt jelenti, hogy a további munkavállaló jelentős mennyiségű kibocsátást vagy termelékenységet ad a vállalatnak, és ezért nyereséges lehet több munkavállalót felvenni. Másrészt, ha a munkaerő határterméke alacsony, akkor lehet, hogy nincs gazdasági értelme több munkavállalót felvenni, mivel az általuk előállított többletkibocsátás nem biztos, hogy elegendő ahhoz, hogy igazolja a bérük költségét.
Emellett a munkaerő határterméke segíthet megérteni a bérek és a termelékenység közötti kapcsolatot is. Ha a munka határterméke magas, az arra utal, hogy a munkavállaló igen termelékeny, és ezért magasabb béreket tudhat magáénak. Ezzel szemben, ha a munkaerő határterméke alacsony, az arra utal, hogy a munkavállaló kevésbé termelékeny, és alacsonyabb béreket kell elfogadnia ahhoz, hogy versenyképes maradjon a munkaerőpiacon.
Összességében a munkaerő határterméke hasznos eszköz a munkaerő, a termelékenység és a bérek közötti kapcsolat megértéséhez, és segíthet a cégeknek és vállalkozásoknak, hogy megalapozottabb döntéseket hozzanak a munkaerő-felvételi és termelési stratégiájukról.