A mai, rendkívül versenyképes üzleti környezetben a vállalatok mindig keresik a nyereségesség növelésének módjait. E cél elérésének egyik hatékony megközelítése a stratégiai profitmodell (SPM) alkalmazása. Az SPM egy hatékony eszköz, amely segít a vállalkozásoknak azonosítani és mérni a nyereség fő mozgatórugóit, lehetővé téve számukra a jobb döntések meghozatalát és a teljesítmény javítását. Ebben a cikkben közelebbről megvizsgáljuk a stratégiai profitmodell kulcsfontosságú összetevőit.
Bevételi tényezők
Az SPM első összetevője a bevételi tényezők. Ezek azok a tényezők, amelyek közvetlenül befolyásolják a vállalat bevételeit. Más szóval, a bevételi tényezők azok a dolgok, amelyeket egy vállalat megtehet az eladásainak növelése érdekében. A bevételi ösztönzők közé tartozik például az ügyfelek számának növelése, a meglévő ügyfeleknek történő értékesítés növelése és az árak emelése. A bevételi ösztönzőkre összpontosítva a vállalat növelheti felső szintű bevételeit és végső soron jövedelmezőségét.
Költséghajtók
Az SPM második összetevője a költséghajtók. Ezek azok a tényezők, amelyek közvetlenül befolyásolják a vállalat költségeit. A költségtényezők azok a dolgok, amelyeket egy vállalat megtehet a kiadásai csökkentése érdekében. A költségtényezők közé tartozik például az anyagköltségek csökkentése, a működési hatékonyság javítása és a munkaerőköltségek csökkentése. A költségtényezőkre összpontosítva a vállalat javíthatja a nyereségességét.
Eszközgazdálkodási tényezők
Az SPM harmadik összetevője az eszközgazdálkodási tényezők. Ezek azok a tényezők, amelyek befolyásolják a vállalat azon képességét, hogy nyereséget termeljen az eszközeiből. Az eszközgazdálkodási tényezők közé tartozik a készletforgalom, a követelések forgalma és a befektetett eszközök forgalma. Az eszközgazdálkodási tényezőkre összpontosítva a vállalat több nyereséget termelhet meglévő eszközeiből, és elkerülheti a szükségtelen beruházásokat.
Pénzügyi tőkeáttételi tényezők
Az SPM negyedik és egyben utolsó összetevője a pénzügyi tőkeáttételi tényezők. Ezek azok a tényezők, amelyek befolyásolják a vállalat azon képességét, hogy nyereséget termeljen a tőkeszerkezetéből. A pénzügyi tőkeáttételt befolyásoló tényezők közé tartozik az adósság-részvény arány, a kamatláb és az adókulcs. A pénzügyi tőkeáttételi tényezőkre összpontosítva a vállalat optimalizálhatja tőkeszerkezetét, és több nyereséget termelhet beruházásaiból.
Összefoglalva, a stratégiai nyereségmodell egy hatékony eszköz, amely segíthet a vállalkozásoknak azonosítani és mérni a nyereség fő mozgatórugóit. A bevételi tényezőkre, a költségtényezőkre, az eszközgazdálkodási tényezőkre és a pénzügyi tőkeáttételi tényezőkre összpontosítva a vállalat jobb döntéseket hozhat és javíthatja nyereségességét. Akár kisvállalkozás-tulajdonos, akár vállalati vezető, az SPM kulcsfontosságú összetevőinek megértése alapvető fontosságú a vállalat nyereségességének maximalizálásához.
A stratégiai profitmodell egy olyan pénzügyi eszköz, amelyet egy vállalat pénzügyi teljesítményének elemzésére és értékelésére használnak. Azon az előfeltevésen alapul, hogy egy vállalat eszközarányos megtérülése (ROA) két kulcsfontosságú összetevőre bontható: a haszonkulcsra és az eszközforgalomra.
A stratégiai profitmodell első összetevője a haszonkulcs, amelyet a nettó nyereségnek az árbevételhez viszonyított arányaként számítanak ki. Ez az összetevő a vállalat működésének hatékonyságát és az értékesítésből származó nyereségtermelő képességét méri. A magasabb haszonkulcs azt jelzi, hogy a vállalat képes több nyereséget termelni az eladásaiból, míg az alacsonyabb haszonkulcs azt jelzi, hogy a vállalat nehezen tud nyereséget termelni az eladásaiból.
A stratégiai profitmodell második összetevője az eszközforgalom, amelyet az árbevétel és az összes eszköz arányaként számítanak ki. Ez az összetevő a vállalat eszközgazdálkodásának hatékonyságát és azt méri, hogy mennyire képes árbevételt generálni az eszközeiből. A magasabb eszközforgalom azt jelzi, hogy a vállalat képes több árbevételt generálni az eszközeiből, míg az alacsonyabb eszközforgalom azt jelzi, hogy a vállalat nem használja ki hatékonyan az eszközeit az értékesítés generálására.
E két összetevő kombinálásával a stratégiai profitmodell keretet biztosít a vállalat ROA kiszámításához. A ROA-t a haszonkulcs és az eszközforgalom szorzataként számítják ki, és a vállalat működésének általános hatékonyságát méri az eszközökből származó nyereség megtermelésében. A magasabb ROA azt jelzi, hogy a vállalat több nyereséget termel az eszközeiből, míg az alacsonyabb ROA azt jelzi, hogy a vállalat nem használja ki hatékonyan az eszközeit nyereségtermelésre.
A stratégiai jövedelmezőségi elemzés egy olyan folyamat, amely segít a vállalkozásoknak azonosítani a legjövedelmezőbb termékeket, szolgáltatásokat és ügyfeleket. A stratégiai jövedelmezőségi elemzés összetevői a következők:
1. Bevételelemzés: Ez az összetevő magában foglalja az egyes termékek vagy szolgáltatások által generált bevételek elemzését. Az elemzés segít a vállalkozásoknak azonosítani azokat a termékeket vagy szolgáltatásokat, amelyek a legtöbb és azokat, amelyek a legkevesebb bevételt termelik.
2. Költségelemzés: Ez a komponens magában foglalja az egyes termékek vagy szolgáltatások előállításával és nyújtásával kapcsolatos költségek elemzését. Az elemzés segít a vállalkozásoknak azonosítani azokat a termékeket vagy szolgáltatásokat, amelyek előállítása a legdrágább, és azokat, amelyek a legkevésbé költségesek.
3. Árréselemzés: Ez a komponens magában foglalja az egyes termékek vagy szolgáltatások haszonkulcsának elemzését. Az elemzés segít a vállalkozásoknak azonosítani azokat a termékeket vagy szolgáltatásokat, amelyek a legmagasabb haszonkulccsal rendelkeznek, és azokat, amelyek a legalacsonyabb haszonkulccsal.
4. Ügyfélelemzés: Ez a komponens magában foglalja az egyes ügyfelek nyereségességének elemzését. Az elemzés segít a vállalkozásoknak azonosítani azokat az ügyfeleket, amelyek a legnyereségesebbek és azokat, amelyek a legkevésbé nyereségesek.
5. Piacelemzés: Ez a komponens magában foglalja az egyes piaci szegmensek jövedelmezőségének elemzését. Az elemzés segít a vállalkozásoknak azonosítani a legnyereségesebb és a legkevésbé nyereséges piaci szegmenseket.
Ezen összetevők elemzésével a vállalkozások azonosíthatják azokat a területeket, ahol javíthatják a nyereségességet, és megalapozott döntéseket hozhatnak termékeikkel, szolgáltatásaikkal, ügyfeleikkel és piacaikkal kapcsolatban.