Mint egy vállalkozás tulajdonosa, fontos, hogy nyomon kövesse a vállalkozás működése során felmerülő összes kiadást, beleértve a reklámköltségeket is. A reklámköltségek megfelelő felsorolása a minősített mérlegben segít világos képet adni a vállalat pénzügyi állapotáról. Íme egy útmutató, hogyan kell ezt megtenni:
Először is határozza meg az időszak összes reklámköltségét. Ez magában foglalja a vállalkozás népszerűsítésével kapcsolatos összes költséget, például a nyomtatott hirdetéseket, az online hirdetéseket, az óriásplakátokat és a promóciós rendezvényeket. Őrizze meg az összes nyugtát és számlát ezekről a kiadásokról.
Ezután sorolja be a reklámköltségeket a mérleg megfelelő számlája alá. A reklámköltségek működési költségnek minősülnek, és a mérleg „ráfordítások” rovatában kell szerepeltetni. Ha a mérleg tagolt, a reklámköltségeket az „értékesítési költségek” vagy a „marketingköltségek” között kell feltüntetni.
Ha a reklámköltségeket a minősített mérlegben szerepeltetjük, fontos, hogy a költségek kategorizálása következetes legyen. Például, ha az online hirdetések a „marketingköltségek” között szerepelnek, akkor az összes online hirdetési költséget ebben a kategóriában kell feltüntetni, nem pedig az „értékesítési költségek” vagy az „általános költségek” között.
Végül számítsa ki az időszak összes reklámköltségét, és az összeget a megfelelő kategóriában tüntesse fel a minősített mérlegben. Ez az információ felhasználható a vállalkozás általános jövedelmezőségének meghatározásához, valamint a jövőbeli hirdetési stratégiákra vonatkozó döntések meghozatalához.
Összefoglalva, a reklámköltségek megfelelő feltüntetése a minősített mérlegben fontos része a vállalkozás pénzügyeinek kezelésének. A kiadások kategorizálásával és a pontos nyilvántartások vezetésével a vállalkozások tulajdonosai megalapozott döntéseket hozhatnak a reklámstratégiákról, és nyomon követhetik a vállalat pénzügyi egészségét.
A reklámköltség egy olyan számla az eredménykimutatásban, amely a vállalkozásnak a termékeinek vagy szolgáltatásainak a potenciális ügyfelek felé történő népszerűsítése érdekében felmerült költségeit jelenti. A reklámköltséget általában különböző kategóriákra bontják, például nyomtatott reklám, online reklám és televíziós reklám.
A reklámköltség azonban jellemzően nem szerepel tételként a mérlegben. A mérleg egy olyan pénzügyi kimutatás, amely egy adott időpontban pillanatfelvételt nyújt a vállalat pénzügyi helyzetéről. Tartalmazza az eszközöket, a kötelezettségeket és a saját tőkét.
Bár a reklámköltségek hatással vannak a vállalat pénzügyi helyzetére, jellemzően az eredménykimutatásban költségként szerepelnek. Ez azt jelenti, hogy a reklámköltséget levonják a bevételből, hogy megkapják a vállalat nettó nyereségét.
A mérleg elsődleges célja, hogy a befektetők és a hitelezők számára pillanatfelvételt adjon a vállalat pénzügyi helyzetéről, beleértve az eszközöket, a kötelezettségeket és a saját tőkét. Nem célja, hogy részletes információt nyújtson a vállalat működési költségeiről, például a reklámköltségekről. Ehelyett a befektetők és hitelezők az eredménykimutatásból tájékozódhatnak a vállalat reklám- és marketingtevékenységével kapcsolatos költségekről.
A reklámköltségek nyilvántartása magában foglalja a vállalat termékeinek vagy szolgáltatásainak a potenciális ügyfelek felé történő promóciójával és marketingjével kapcsolatos összes költség nyomon követését. A reklámköltségek nyilvántartásához a vállalatnak az általánosan elfogadott számviteli alapelveket (GAAP) és a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokat (IFRS) kell követnie.
Kezdetben a vállalatnak azonosítania kell minden olyan reklámköltséget, amely közvetlenül kapcsolódik a reklám- és promóciós tevékenységekhez. Ezek a kiadások magukban foglalhatják a reklámanyagok, például a brosúrák, szórólapok és hirdetőtáblák előállításának és terjesztésének költségeit, valamint a televízióban, rádióban vagy az interneten történő reklámozás költségeit.
Miután az összes reklámköltséget azonosították, azokat a vállalat pénzügyi kimutatásaiban rögzíteni kell. Ezt egy kifejezetten a reklámköltségekre kijelölt főkönyvi számla használatával lehet megtenni. A vállalatnak ezután minden egyes kiadást a főkönyvi számlán kell nyilvántartania az elszámolási időszak során, majd az időszak végén a reklámköltségek teljes összegét ki kell számítani és az eredménykimutatásban szerepeltetni kell.
Fontos megjegyezni azt is, hogy bizonyos reklámköltségek nem ráfordításnak, hanem tőkeköltségnek minősülhetnek. Ezek a kiadások közé tartoznak a vállalat logójának, honlapjának vagy más márkaépítési anyagainak elkészítési és tervezési költségei. A tőkekiadásokat a mérlegben eszközként tartják nyilván, és hasznos élettartamuk során amortizálják őket, ahelyett, hogy azonnal költségként számolnák el.
Összességében a reklámköltségek elszámolása megköveteli a vállalat termékeinek vagy szolgáltatásainak népszerűsítésével kapcsolatos valamennyi költség gondos nyomon követését és jelentését. A megfelelő számviteli elvek betartásával a vállalatok pontosan jelenthetik reklámköltségeiket a pénzügyi kimutatásokban, és ezen információk alapján megalapozott üzleti döntéseket hozhatnak.
A reklámköltségeket általában a ráfordítások egyik típusába sorolják, és az eredménykimutatásban a vállalat működési költségeinek részeként tartják nyilván. A mérlegben nem minősülnek eszköznek, mivel nem nyújtanak jövőbeli gazdasági hasznot a vállalatnak.
A kötelezettségek olyan kötelezettségek, amelyekkel a vállalat másoknak tartozik, például kölcsönök, kötelezettségek vagy adók. A reklámköltségek nem minősülnek kötelezettségnek, mivel nem tartoznak senkinek. Ehelyett a vállalatnak a termékei vagy szolgáltatásai népszerűsítése érdekében felmerülő költségei, amelyeket a nettó nyereség kiszámításához le kell vonni a bevételből.
Érdemes azonban megjegyezni, hogy bizonyos esetekben a reklámköltségeket előre ki lehet fizetni, és a reklámkampány befejezéséig eszközként lehet nyilvántartani a mérlegben. Ezt nevezik halasztott reklámköltségnek, és a reklám megjelenésének vagy sugárzásának időszakában számolják el költségként.
Összefoglalva, a reklámköltségeket jellemzően ráfordításként, nem pedig eszközként vagy kötelezettségként sorolják be, de bizonyos körülmények között lehetnek kivételek.