Az üzleti partnerség létrehozása izgalmas vállalkozás, de mi történik, ha konfliktusok merülnek fel? Az ilyen konfliktusok megoldásának egyik legfontosabb lépése a partnerség létezésének bizonyítása. Akár szerződéses vitáról, akár a nyereséggel kapcsolatos nézeteltérésről van szó, az üzleti partnerség bizonyítása sokat számíthat a megoldás elérésében. Íme néhány tipp az üzleti partnerség létezésének bizonyítására.
Az üzleti partnerség bizonyítékát először a társasági szerződésben kell keresni. Ez a dokumentum ismerteti a partnerség feltételeit, beleértve az egyes partnerek szerepét és felelősségét, a tulajdoni hányadot, valamint a nyereség és a veszteségek megosztásának módját. Ez egy jogilag kötelező érvényű dokumentum, és szükség esetén bizonyítékként felhasználható a bíróságon.
A partnerségek az egyes partnerek hozzájárulásaira épülnek, legyen az pénzügyi, szellemi vagy fizikai hozzájárulás. A partnerség létezésének bizonyítása érdekében bizonyítania kell ezeket a hozzájárulásokat. Ez magában foglalhat bankszámlakivonatokat, nyugtákat, e-maileket vagy más olyan dokumentumokat, amelyek bizonyítják az egyes partnerek pénzügyi befektetését a partnerségbe. A szellemi vagy fizikai hozzájárulásokat is bizonyíthatja, például szabadalmakkal, védjegyekkel vagy szerződésekkel.
Az üzleti partnerség másik kulcsfontosságú eleme a közös döntéshozatal. Ha bizonyítani tudja, hogy a döntéseket mindkét partner közösen hozta meg, az segíthet a társulás fennállásának megállapításában. Ez magában foglalhat e-maileket, tárgyalási jegyzőkönyveket vagy más olyan dokumentumokat, amelyek azt mutatják, hogy mindkét partner megvitatja és meghozza az üzleti tevékenységgel kapcsolatos döntéseket.
Végül, hogy bizonyítsa a gazdasági társaság létezését, bizonyítania kell a megosztott nyereséget és veszteséget. Ez magában foglalhat olyan bankszámlakivonatokat, amelyek azt mutatják, hogy a nyereséget és a veszteséget egyenlően osztották fel a partnerek között, vagy más olyan dokumentumokat, amelyek bizonyítják, hogy mindkét partner részesedett a nyereségből és a veszteségből.
Összefoglalva, a gazdasági társaság létezésének bizonyítása fontos lépés a konfliktusok és viták rendezésében. A társasági szerződés felülvizsgálatával, a hozzájárulások bizonyításával, a közös döntéshozatal bemutatásával, valamint a megosztott nyereség és veszteség bizonyításával megállapíthatja a partnerség meglétét, és továbbléphet az esetlegesen felmerülő problémák megoldása felé.
Egy vállalkozás akkor minősül társulásnak, ha két vagy több magánszemély vagy szervezet összefog egy üzleti vállalkozás nyereségszerzés céljából történő megvalósítása érdekében. A társulások az üzleti struktúrák gyakori formája, és különböző formákat ölthetnek, beleértve a közkereseti társaságokat, a betéti társaságokat és a korlátolt felelősségű társaságokat.
Annak megállapításához, hogy egy vállalkozás társas vállalkozás-e, a következő jellemzőket keresheti:
1. Tulajdonjog: A társulásokban két vagy több tulajdonos vesz részt, akik osztoznak a vállalkozás nyereségén és veszteségén.
2. Megállapodás: A partnereknek írásos megállapodással kell rendelkezniük, amely meghatározza a partnerség feltételeit, beleértve az egyes partnerek szerepét és felelősségét, a nyereségmegosztási szabályokat és a döntéshozatali folyamatot.
3. Felelősség: A társulások korlátlan felelősséggel rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy minden partner személyesen felel a vállalkozás tartozásaiért és kötelezettségeiért.
4. Adózás: A társulások áthárított szervezetek, ami azt jelenti, hogy a vállalkozás nyereségét és veszteségét az egyes partnerek egyéni adóbevallásában kell kimutatni.
5. Menedzsment: A társulásokat egy vagy több partner vagy egy kijelölt ügyvezető irányíthatja.
Összefoglalva, egy vállalkozás akkor minősül társas vállalkozásnak, ha két vagy több tulajdonos vesz részt benne, akik megosztják a nyereséget és a veszteséget, írásbeli megállapodással rendelkeznek, korlátlan felelősséggel rendelkeznek, átmenő vállalkozásként adóznak, és egy vagy több partner vagy egy kijelölt ügyvezető irányíthatja őket.
A partnerség perdöntő bizonyítéka a partnerségi megállapodás vagy szerződés megléte. Ez a megállapodás meghatározza a partnerség működésének feltételeit, beleértve az egyes partnerek szerepét és felelősségét, a nyereség és veszteség felosztását, valamint a partnerség időtartamát.
A társasági szerződés tartalmazhat rendelkezéseket az új partnerek felvételére, a meglévő partnerek kilépésére és a társaság megszűnésére vonatkozóan is. Ezt a megállapodást általában minden partner aláírja, és a partnerség hivatalossá tétele érdekében be lehet nyújtani az állami vagy helyi önkormányzathoz.
A társasági szerződésen kívül a partnerségnek más bizonyítékai is lehetnek, mint például a vagyontárgyak közös tulajdonlása, közös bankszámlák vagy közös cégnév. Ezek a tényezők azonban önmagukban nem feltétlenül elegendőek a partnerség megállapításához, és a partnerségi megállapodás megléte általában a partnerség legmeggyőzőbb bizonyítékának tekinthető.
A három követelmény, amely a partnerség fennállásának tesztjét képezi, a következő:
1. Társulást létrehozó szándék: Ez azt jelenti, hogy az érintett feleknek szándékukban kell állnia, hogy társasági szerződést kössenek. A szándékot a felek magatartása kifejezheti vagy sugallhatja.
2. A nyereség vagy veszteség megosztása: A nyereség vagy veszteség megosztása a partnerség egyik legfontosabb jellemzője. Ez azt jelenti, hogy az érintett felek megállapodtak abban, hogy osztoznak a vállalkozás nyereségében vagy veszteségében. Ez a megosztás történhet a befektetett tőkével arányosan vagy a felek megállapodása szerint.
3. Kölcsönös képviselet: A kölcsönös képviselet azt jelenti, hogy minden egyes partner jogosult a társaság nevében eljárni és a társaságot kötni a megkötött szerződésekkel vagy megállapodásokkal. Ez azt jelenti, hogy minden egyes partner felelős a többi partner által a társaság üzleti tevékenysége során elkövetett cselekményekért.
Összefoglalva, a partnerség létrehozásához a partnerség létrehozására irányuló szándéknak, a nyereség vagy veszteség megosztásának és a kölcsönös képviseletnek kell fennállnia. Ha e követelmények bármelyike nem teljesül, az azt jelentheti, hogy a felek közötti kapcsolat nem minősül partnerségnek.