Egy vállalkozás vezetése sok figyelmet igényel, és ennek egyik legfontosabb aspektusa a pénzügyek kezelése. A pénzügyek kezelésének két kulcsfontosságú területe a kintlévőségek és a leltár. Ez a két terület azért fontos, mert közvetlenül befolyásolja a vállalkozás pénzforgalmát. Ebben a cikkben arról lesz szó, hogyan kell kiszámítani a követeléseket és a készleteket, valamint ezek hatását a vállalkozásra.
A követelések a vevőknek a hitelre vásárolt árukért vagy szolgáltatásokért a vállalkozásnak járó pénzösszeg. Fontos nyomon követni a kintlévőségeket annak biztosítása érdekében, hogy a vállalkozás időben beszedje a fizetéseket. A kintlévőségek kiszámításához adja össze a kifizetésre váró, kintlévő számlákat. Ide tartoznak a leszállított, de még ki nem fizetett árukról vagy szolgáltatásokról szóló számlák is. Miután összeadta az összes kintlévő számlát, megkapja a követelések egyenlegét.
A készlet viszont azoknak az áruknak vagy termékeknek az összértéke, amelyeket a vállalkozás készleten tart és eladásra rendelkezésre bocsát. A leltár nyilvántartása azért fontos, hogy a vállalkozás elegendő készlettel rendelkezzen a vevői igények kielégítésére. A készlet kiszámításához adja össze a vállalkozás által készleten tartott összes termék értékét. Ebbe beletartoznak a nyersanyagok, a befejezetlen termelés és a késztermékek. Miután összeadta az összes termék értékét, megkapta a készletegyenleget.
A követelések és a készletek közvetlen hatással vannak a vállalkozás pénzforgalmára. Ha a követelések magasak, az azt jelenti, hogy a vállalkozásnak jelentős mennyiségű pénz van lekötve kintlévőségekben. Ez megterhelheti a pénzforgalmat, ami megnehezíti a számlák kifizetését vagy az új berendezésekbe való beruházást. A magas készletszintek szintén hasonló hatással vannak a pénzforgalomra. Ha a vállalkozásnak túl sok készlete van, az azt jelenti, hogy jelentős mennyiségű pénz van lekötve olyan termékekben, amelyeket nem értékesítenek. Ez pénzforgalmi problémákhoz vezethet, mivel a vállalkozásnak fizetnie kell a raktározásért és más kapcsolódó költségekért.
Összefoglalva, a követelések és a készletek kezelése az üzleti pénzgazdálkodás egyik alapvető szempontja. E két terület nyomon követésével a vállalkozások tulajdonosai biztosíthatják, hogy egészséges pénzforgalmuk legyen, és képesek legyenek kielégíteni a vevői igényeket. Ha nem biztos abban, hogyan kell kiszámítani a követeléseket és a készleteket, fontolja meg a pénzügyi tanácsadóval vagy könyvelővel való együttműködést, hogy jobban megértse vállalkozása pénzügyi helyzetét.
A követelésállomány az a pénzösszeg, amellyel egy vállalat tartozik a vevőinek a leszállított vagy nyújtott, de még ki nem fizetett termékekért vagy szolgáltatásokért. Lényegében azt a pénzt jelenti, amelyet a vállalat várhatóan a közeljövőben kap a vevőitől.
A követelésállomány a vállalat pénzügyi gazdálkodásának döntő szempontja, mivel a vállalat forgóeszközeinek jelentős részét teszi ki. Fontos, hogy egy vállalat hatékonyan kezelje a követelésállományát, hogy biztosítsa, hogy elegendő pénzforgalommal rendelkezzen pénzügyi kötelezettségeinek teljesítéséhez és működésének finanszírozásához.
A követelésállomány hatékony kezeléséhez a vállalatnak világos és pontos nyilvántartást kell vezetnie az összes kintlévőségről, beleértve a számla dátumát, a tartozás összegét és a fizetés várható időpontját. A vállalatnak rendelkeznie kell egy olyan rendszerrel is, amellyel nyomon követheti azokat az ügyfeleket, akik még nem fizették ki a számláikat, például emlékeztetők küldésével vagy telefonhívásokkal.
Ezenkívül a vállalatnak figyelemmel kell kísérnie a követelésállományát, hogy azonosítsa a potenciális problémákat, például azokat az ügyfeleket, akik folyamatosan késnek a számlák kifizetésével, vagy azokat, akik valószínűleg egyáltalán nem fognak fizetni. Az ilyen problémák korai felismerésével a vállalat lépéseket tehet ezek mérséklésére és a lehetséges veszteségek minimalizálására.
Összességében a követelésállomány a vállalat pénzügyi irányításának kritikus eleme, és gondos figyelmet és kezelést igényel annak biztosítása érdekében, hogy a vállalat rendelkezzen a működéséhez és pénzügyi kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges pénzforgalommal.
A követelések és a készletek két fontos eszköz, amelyek jellemzően a vállalat pénzügyi kimutatásaiban szerepelnek. Az, ahogyan ezeket az eszközöket értékelik, jelentős hatással lehet a vállalat pénzügyi eredményeire, ezért fontos megérteni az alkalmazott értékelési módszereket.
A követeléseket jellemzően nettó realizálható értékükön értékelik, ami az az összeg, amelyet a vállalat várhatóan be tud szedni a vevőitől. Ez azt jelenti, hogy ha egy vállalatnak 100 000 USD követelése van, de arra számít, hogy ebből az összegből 5000 USD nem fog beszedésre kerülni, akkor a követeléseket 95 000 USD értéken értékelik a pénzügyi kimutatásokban.
A készleteket általában bekerülési értéken vagy nettó realizálható értéken értékelik, attól függően, hogy melyik az alacsonyabb. A bekerülési érték többféle módszerrel is meghatározható, beleértve a FIFO (FIFO), LIFO (LIFO) és a súlyozott átlagköltséget. A nettó realizálható érték a készlet becsült eladási ára, csökkentve az értékesítés során felmerülő költségekkel, mint például a marketingköltségekkel vagy árengedményekkel.
Fontos megjegyezni, hogy a követelések és a készletek értékelésére alkalmazott módszerek jelentős hatással lehetnek a vállalat pénzügyi eredményeire. Például, ha egy vállalat a LIFO-módszert alkalmazza a készletköltségszámításhoz, akkor emelkedő árak idején alacsonyabb lehet a nyeresége, mint egy FIFO-módszert alkalmazó vállalatnak. Hasonlóképpen, ha egy vállalatnak magas a behajthatatlan követelésállománya, akkor a nettó realizálható értéke alacsonyabb lesz, ami hatással lehet a kimutatott nyereségére és pénzügyi helyzetére.