Üzlettulajdonosként vagy pénzügyi szakemberként a kereskedelmi működőtőke és a teljes működőtőke közötti különbségek megértése kulcsfontosságú a siker maximalizálásához. Mindkét mutató betekintést nyújt egy vállalat pénzügyi állapotába, de a vállalkozás működésének különböző aspektusait mérik.
A kereskedelmi működőtőke azt a tőkeösszeget jelöli, amely a vállalat rendelkezésére áll a rövid távú működési kiadások fedezésére, például a beszállítók és az alkalmazottak kifizetésére. Ezt úgy számítják ki, hogy a forgóeszközökből kivonják a rövid lejáratú kötelezettségeket, és ez a vállalat azon képességének mérőszáma, hogy rövid távon ki tudja-e fizetni adósságait. A kereskedelmi működőtőke alapvető fontosságú a készletekre támaszkodó vagy nagy követelésállományokkal rendelkező vállalatok számára.
A teljes működőtőke viszont a vállalat általános pénzügyi helyzetének szélesebb körű mérőszáma. Ez magában foglalja a vállalat összes forgóeszközét és kötelezettségét, nem csak a kereskedelemmel kapcsolatosakat. A teljes működőtőkét úgy számítják ki, hogy a forgóeszközökből kivonják a rövid lejáratú kötelezettségeket, és ez a vállalat azon képességének mérőszáma, hogy rövid távon fedezni tudja valamennyi pénzügyi kötelezettségét.
Bár mindkét mutató fontos, a kereskedelmi működőtőke jellemzően kritikusabb azon vállalkozások számára, amelyek nagymértékben függnek a készletektől, mint például a kiskereskedők és a gyártók. Ezeknek a vállalatoknak elegendő kereskedelmi működőtőkére van szükségük ahhoz, hogy fedezni tudják a készletbeszerzés és a beszállítók kifizetésének költségeit, mielőtt eladnák termékeiket és bevételeket szednének.
Ezzel szemben a szolgáltatási alapú vállalkozásoknak nincs szükségük annyi kereskedelmi működőtőkére, mivel nekik jellemzően nem kell nagy készleteket fenntartaniuk. Mindazonáltal még mindig elegendő teljes működőtőkét kell fenntartaniuk ahhoz, hogy fedezni tudják működési költségeiket és időben ki tudják fizetni számláikat.
A siker maximalizálása érdekében a vállalkozásoknak gondosan kell kezelniük mind a kereskedelmi, mind a teljes működőtőkéjüket. Ez magában foglalhatja jobb fizetési feltételek kialkudását a beszállítókkal, a készletgazdálkodás javítását és a pénzforgalom optimalizálását. A működőtőke hatékony kezelésével a vállalkozások javíthatják pénzügyi helyzetüket, csökkenthetik a fizetésképtelenség kockázatát, és sikeressé tehetik magukat.
A forgótőke az a pénzösszeg, amellyel egy vállalkozás a napi működésének fedezésére rendelkezik. Ez a vállalat forgóeszközei és rövid lejáratú kötelezettségei közötti különbség. A működő tőkének két típusa van: Bruttó működő tőke és nettó működő tőke.
A bruttó forgótőke a vállalat rendelkezésére álló összes forgóeszközre vonatkozik. Ez magában foglalja a készpénzt, a készleteket, a követeléseket és minden más olyan eszközt, amely egy éven belül könnyen készpénzre váltható. A bruttó működőtőke a vállalat rövid távú pénzügyi helyzetének és azonnali pénzügyi kötelezettségeinek teljesítésére való képességének mérőszáma.
A nettó működőtőkét úgy számítják ki, hogy a vállalat forgóeszközeiből kivonják a vállalat rövid lejáratú kötelezettségeit. A rövid lejáratú kötelezettségek közé tartoznak az olyan dolgok, mint a kötelezettségek, rövid lejáratú kölcsönök és egyéb, egy éven belül esedékes adósságok. A nettó működőtőke pontosabb mérőszáma a vállalat azon képességének, hogy rövid távú pénzügyi kötelezettségeit teljesíteni tudja.
A működőtőke mindkét típusa fontos egy vállalkozás számára, hogy hatékonyan gazdálkodjon. A bruttó működőtőke segít a vállalatnak az egészséges pénzforgalom fenntartásában, míg a nettó működőtőke segít biztosítani, hogy a vállalat elegendő forrással rendelkezzen rövid távú kötelezettségeinek teljesítéséhez. A működőtőke mindkét típusának hatékony kezelésével a vállalkozás javíthatja pénzügyi egészségét és növelheti esélyeit a hosszú távú sikerre.
Nem, a kereskedelmi működőtőke nem azonos a nettó működőtőkével.
A kereskedelmi működőtőke azokat a pénzeszközöket jelenti, amelyek a vállalat rövid távú működési szükségleteinek finanszírozásához szükségesek, beleértve a készleteket, a követeléseket és a kötelezettségeket. Ez a fajta működőtőke kifejezetten a vállalat kereskedelmi tevékenységeihez kapcsolódik, mint például az áruk vagy szolgáltatások vásárlása és értékesítése.
Másrészt a nettó működőtőke a vállalat forgóeszközei és rövid lejáratú kötelezettségei közötti különbségre utal. Ez azt a pénzösszeget jelenti, amellyel a vállalat rövid távú pénzügyi kötelezettségeinek teljesítéséhez rendelkezik. A nettó működőtőke magában foglalja az összes forgóeszközt, mint például a készpénz, a készlet és a követelések, mínusz az összes rövid lejáratú kötelezettség, mint például a kötelezettségek és a rövid lejáratú adósságok.
Ezért, bár a kereskedelmi működőtőke a nettó működőtőke egy részhalmaza, nem ugyanaz. A nettó működőtőke egy szélesebb körű mérőszáma annak, hogy egy vállalat képes-e rövid távú pénzügyi kötelezettségeinek eleget tenni, míg a kereskedelmi működőtőke inkább a vállalat kereskedelmi tevékenységéhez kapcsolódó finanszírozási szükségletekre összpontosít.
A forgótőke azokra a pénzeszközökre utal, amelyekkel egy vállalkozás a napi működésének fedezésére rendelkezik. A működő tőkének négy típusa van, amelyek a következők:
1. Állandó működőtőke: Ez azt a minimális működőtőke-összeget jelenti, amelyre a vállalkozásnak szüksége van a zavartalan működéshez. A vállalkozás befektetett eszközeinek, például a földterületnek, az épületeknek és a gépeknek a finanszírozására szolgál.
2. Változó forgótőke: Ez az a működő tőke, amely a termelés és az értékesítés szintjétől függően ingadozik. A vállalkozás forgóeszközeinek, például a készleteknek, a követeléseknek és a készpénznek a finanszírozására szolgál.
3. Szezonális működőtőke: Ezt a fajta működőtőke-típust a termelés és az értékesítés átmeneti növekedésének finanszírozására használják a csúcsszezonokban. Például egy karácsonyi dekorációkat értékesítő vállalkozásnak extra működőtőkére lesz szüksége az ünnepi szezonban.
4. Különleges működőtőke: Ez az a működő tőke, amelyre egy speciális projekthez vagy beruházáshoz van szükség. A projekthez vagy beruházáshoz szükséges többlettőke finanszírozására szolgál.
Összességében az elegendő forgótőke megléte elengedhetetlen ahhoz, hogy egy vállalkozás hatékonyan működjön és fedezze kiadásait. A forgótőke különböző típusainak megértésével a vállalkozások jobban tudják kezelni pénzügyeiket, és biztosítani tudják, hogy rendelkezzenek a működésükhöz szükséges pénzeszközökkel.