Amikor a vállalkozások hitelt nyújtanak ügyfeleiknek, azzal a kockázattal szembesülnek, hogy nem kapják vissza a hitelt. E kockázat figyelembevétele érdekében a vállalatok értékvesztést képeznek, amely annak az összegnek a becslése, amelyet nem tudnak behajtani a kintlévőséggel rendelkező ügyfelektől. Ahhoz, hogy a vállalkozások pontos értékvesztést képezhessenek, megfelelő módszert kell alkalmazniuk a méréshez. Az alábbiakban két különböző módot mutatunk be a követelések értékvesztésének mérésére:
A behajthatatlan követelések értékvesztésének mérésére szolgáló egyik gyakori módszer az eladások százalékos arányának módszere. E módszer szerint a vállalat megbecsüli az értékesítés azon százalékát, amelyet a jövőben nem fog beszedni a vevőktől. Ezt a százalékos arányt aztán megszorozzák az adott időszak összes értékesítésével, hogy megbecsüljék az adott időszakra vonatkozó behajthatatlan követelés ráfordítás összegét. Például, ha egy vállalat úgy becsüli, hogy az értékesítéseinek 2%-át nem fogják beszedni, és az adott időszakban 1.000.000 USD árbevétele volt, akkor a vállalat 20.000 USD értékű követelés-veszteséget számol el.
Az értékesítés százalékos arányának módszer előnye, hogy egyszerű és könnyen alkalmazható. Ugyanakkor nem biztos, hogy ez a legpontosabb módszer, mivel feltételezi, hogy a rossz követelések az értékesítés arányában fordulnak elő. Ha egy vállalat hitelezési politikája megváltozik, vagy ha a gazdasági feltételek változnak, a rossz követelések százalékos aránya nem biztos, hogy állandó marad.
Egy másik módszer a követelések értékvesztésének mérésére a követelések öregedésének módszere. E módszer szerint a vállalat a követelések kora alapján becsüli meg a behajthatatlan követelések százalékos arányát. Például egy vállalat becslése szerint a 30 napnál fiatalabb követelések 2%-a nem kerül behajtásra, a 31-60 napos követelések 5%-a nem kerül behajtásra, és a 60 napnál régebbi követelések 10%-a nem kerül behajtásra.
A vállalat ezt követően ezeket a százalékos arányokat alkalmazza a követelések kintlévőségeire, hogy megbecsülje az adott időszakra vonatkozó behajthatatlan követelések költségének összegét. A követelések öregedése módszer előnye, hogy figyelembe veszi a követelések életkorát, ami jobb előrejelzője lehet a rossz követeléseknek, mint az értékesítés. Ugyanakkor több adatot és elemzést igényel, mint az értékesítés százalékos aránya módszer.
Összefoglalva, mind az értékesítési százalékos módszer, mind a követelések öregedésének módszere hasznos módszer a követelések értékvesztésének mérésére. A vállalatoknak azt a módszert kell választaniuk, amelyik a legmegfelelőbb a vállalkozásuk számára, és amelyik a legpontosabb becslést adja a behajthatatlan követelések költségeiről. A bizonytalanságnak a behajthatatlan követelések értékvesztésének pontos mérése révén történő kezelésével a vállalkozások jobb döntéseket hozhatnak a hitelnyújtásról és a kockázat csökkentéséről.
A behajthatatlan követelések mérése fontos szempont a vállalat pénzügyeinek kezelésében. A bedőlt követelés azon pénzösszegre utal, amellyel egy vállalat tartozik ügyfeleinek vagy ügyfeleinek, de amelyet nem tud behajtani a fizetés elmaradása, csőd vagy egyéb okok miatt.
A behajthatatlan követelések mérésének legelterjedtebb módszere az értékvesztéses módszer. Ez a módszer magában foglalja a valószínűsíthetően előforduló követelések összegének becslését és egy értékvesztési számla létrehozását, amely tükrözi ezt a becslést. Az értékvesztés számla egy ellenérték számla, amelyet levonunk a követelések egyenlegéből, hogy meghatározzuk a követelések nettó realizálható értékét.
A behajthatatlan követelések becsléséhez a vállalat használhat múltbeli adatokat a jellemzően bedőlő számlák százalékos arányának meghatározásához, vagy használhat iparági átlagokat vagy más külső információforrásokat. A becsült értéket ezután megszorozzák a teljes követelésegyenleggel, hogy meghatározzák az értékvesztés összegét.
A bedőlt követelések mérésének másik módszere a közvetlen leírás módszere. Ez a módszer a behajthatatlan követelések bekövetkezésekor történő leírását jelenti, ahelyett, hogy előre megbecsülnék azokat. Bár ez a módszer egyszerűbb, de eltérést eredményezhet a bevételek elszámolásának és a behajthatatlan követelések kiadásának időzítése között.
Összefoglalva, a behajthatatlan követelések mérése fontos része a vállalat pénzügyeinek kezelésének. Az értékvesztés-módszer a legelterjedtebb módszer a behajthatatlan követelések mérésére, amely magában foglalja a valószínűsíthetően felmerülő behajthatatlan követelések összegének becslését és egy értékvesztési számla létrehozását, amely tükrözi ezt a becslést. A közvetlen leírás módszere egy másik lehetőség, de eltérést eredményezhet a bevételek elszámolása és a behajthatatlan követelések kiadásai között.
Az értékvesztéses számviteli módszer szerint három lehetőség van a behajthatatlan követelések becslésére. Ezek a lehetőségek a következők:
1. Az értékesítés százalékos módszere: Ez a módszer a behajthatatlan követelések költségét a teljes hitelértékesítés százalékában becsüli meg. Ennél a módszernél a vállalat a múltbeli tapasztalatok alapján meghatározza az értékesítés azon százalékát, amely várhatóan követelésveszteséget eredményez. Ezt a százalékos arányt ezután a vállalat adott időszakra vonatkozó hitelértékesítésére alkalmazzák a behajthatatlan követelések költségének becsléséhez.
2. Követelések öregedése módszer: Ez a módszer a vállalat követeléseinek kora alapján becsüli meg a behajthatatlan követelések költségeit. Ennél a módszernél a vállalat a követeléseit kor szerint rendezi, és minden egyes korcsoportra egy százalékos értéket alkalmaz a követelésveszteségek valószínűségének becsléséhez. A százalékos arányok a múltbeli tapasztalatokon alapulnak, és a jelenlegi gazdasági feltételekhez igazodnak.
3. Speciális azonosítási módszer: Ez a módszer a behajthatatlannak ítélt konkrét követelések alapján becsüli meg a behajthatatlan követelések költségeit. Ennél a módszernél a társaság felülvizsgálja a követeléseit, és azonosítja azokat a konkrét számlákat, amelyek behajtása valószínűtlen. A társaság ezután megbecsüli az ezen egyedi számlákhoz kapcsolódó követelésveszteséget, és ennek megfelelően könyveli azt.
Fontos megjegyezni, hogy az értékvesztés elszámolás módszere megköveteli a társaságoktól, hogy minden elszámolási időszak végén megbecsüljék a behajthatatlan követelések költségét, függetlenül attól, hogy ténylegesen felmerült-e bármilyen behajthatatlan követelés vagy sem. Erre azért kerül sor, hogy a vállalat pénzügyi kimutatásai pontosan tükrözzék a behajthatatlan követeléseknek a vállalat pénzügyi helyzetére gyakorolt potenciális hatását.