A kintlévőségek alapvető fontosságúak minden olyan vállalkozásnál, amely hitelre értékesít árukat vagy szolgáltatásokat. Arra a pénzösszegre utal, amellyel az ügyfelek tartoznak a vállalkozásnak a kapott termékekért vagy szolgáltatásokért. Az AR-nek azonban két típusa van, amelyet a vállalkozásoknak meg kell érteniük: a bruttó és a nettó követelések. Bár hasonlónak tűnhet, a kettő között jelentős különbségek vannak.
A bruttó követelések az ügyfelek által a vállalkozásnak fizetett teljes összeget jelentik. Ez magában foglalja az összes fennálló számlát, függetlenül azok korától, függetlenül attól, hogy lejártak-e vagy sem. A bruttó AR az a teljes pénzösszeg, amelyre a vállalat jogosult az ügyfeleitől, feltételezve, hogy minden számlát időben kifizetnek. Ez a szám azért lényeges, mert a vállalat által megkeresett, de még be nem szedett bevételek teljes összegét jelenti.
Másrészt a nettó követelések azt a pénzösszeget jelentik, amelyet a vállalkozás valószínűleg megkap a rossz követelések vagy az ügyfelek által nem fizetett összegek elszámolása után. A nettó kintlévőséget úgy számítják ki, hogy a bruttó kintlévőségből kivonják a behajthatatlan követelések becsült összegét. A rossz követelések olyan követelésekre vonatkoznak, amelyek behajtása különböző okok miatt, például az ügyfelek csődje vagy pénzügyi nehézségei miatt nem valószínű, hogy megvalósul.
A bruttó és a nettó követelések közötti különbség döntő fontosságú, mivel befolyásolja a vállalat pénzügyi kimutatásait, különösen a mérleget. A bruttó követelések a mérlegben eszközként szerepelnek, és azt a teljes pénzösszeget tükrözik, amellyel a vállalat az ügyfelei tartoznak. A nettó követelésállomány azonban pontosabban mutatja a vállalat behajtható követeléseit, és ezt a számot kell használni a pénzügyi elemzéshez.
Összefoglalva, a bruttó követelések és a nettó követelések két olyan alapvető fogalom, amelyet a vállalkozásoknak meg kell érteniük. A bruttó követelésállomány az ügyfelek által fizetett teljes összeget jelenti, míg a nettó követelésállomány az az összeg, amelyet a vállalat valószínűleg megkap a rossz követelések elszámolása után. A kettő megkülönböztetése alapvető fontosságú, mivel befolyásolja a vállalat pénzügyi kimutatásait és pénzügyi elemzését. A bruttó és a nettó AR közötti különbség megértésével a vállalkozások megalapozott döntéseket hozhatnak hitelpolitikájukkal és behajtási stratégiáikkal kapcsolatban.
A bruttó követelés a vállalkozásnak a vevők vagy ügyfelek által az eladott vagy nyújtott, de még ki nem fizetett árukért vagy szolgáltatásokért járó teljes pénzösszegre utal. Ez a vállalkozás által előállított és az ügyfeleinek elküldött kintlévőségi számlák teljes összegét jelenti. Azért nevezik „bruttónak”, mert magában foglalja az összes fennálló ügyfélegyenleget, függetlenül attól, hogy azok aktuálisak vagy lejártak.
Például, ha egy vállalkozás egy adott hónapban 10 000 dollár értékű árut ad el hitelre a vevőinek, akkor a bruttó követelése az adott hónapban 10 000 dollár. Ez az összeg azonban nem biztos, hogy megegyezik azzal a tényleges készpénzösszeggel, amelyet a vállalkozás végül megkap, mivel egyes vevők nem fizetnek, vagy hosszabb fizetési határidőt kérnek.
Fontos, hogy a vállalkozások rendszeresen figyelemmel kísérjék bruttó követeléseiket annak biztosítása érdekében, hogy elegendő pénzforgalmuk legyen a működésükhöz, és hogy azonosítsák a potenciális késedelmes számlákat, amelyek nyomon követést vagy behajtási erőfeszítéseket igényelhetnek.
A követelések a számvitelben használt kifejezés, amely azt a pénzösszeget jelöli, amellyel egy vállalkozás tartozik a vevőinek a leszállított, de még ki nem fizetett árukért vagy szolgáltatásokért. Ez egy eszköz a mérlegben.
A nettó követelések viszont figyelembe veszik a potenciálisan behajthatatlan követeléseket. Ez úgy történik, hogy az összes követelésből levonják a kétes követelésekre képzett értékvesztést. A kétes követelésekre képzett értékvesztés egy becslés arra vonatkozóan, hogy a követelések mekkora része várhatóan nem kerül behajtásra különböző okok miatt, mint például az ügyfél csődje, fizetési képtelensége vagy jogviták.
Ezért a nettó követelések pontosabban tükrözik azt a pénzösszeget, amelyre a vállalkozás ésszerűen számíthat a vevőitől. Fontos, hogy a vállalkozások szorosan nyomon kövessék a nettó követeléseiket, mivel ez közvetlenül befolyásolja a pénzforgalmukat és az általános pénzügyi helyzetüket.
A bruttó követelés az a teljes pénzösszeg, amellyel egy vállalat tartozik a vevőinek az eladott, de még ki nem fizetett árukért vagy szolgáltatásokért. A bruttó követelések kiszámításához össze kell adni a vállalatnak pénzzel tartozó ügyfelek összes kintlévőségét.
A bruttó követelések kiszámításához a következő lépések követhetők:
1. Határozza meg az összes olyan kintlévőséget, amelyet a vevők még nem fizettek ki.
2. Határozza meg az egyes számlákon szereplő tartozások összegét.
3. Adjuk össze az egyes számlákon szereplő összes tartozás összegét, hogy megkapjuk a teljes kintlévőséget.
4. Ez a teljes összeg a bruttó követelés.
Például, ha egy vállalatnak 10 000, 5 000 és 7 000 USD összegű kintlévőségű számlái vannak, akkor a bruttó követelés 22 000 USD (10 000 USD + 5 000 USD + 7 000 USD).
Fontos megjegyezni, hogy a bruttó követelések nem veszik figyelembe a behajthatatlan követeléseket és a behajthatatlan számlákat. Ezért nem tükrözi pontosan azt a pénzösszeget, amelyet a vállalat valószínűleg be fog szedni. Ahhoz, hogy pontosabb képet kapjanak, a vállalatoknak korrigálniuk kell a követeléseiket a rossz követelésekkel vagy behajthatatlan számlákkal.