Vállalkozás tulajdonosaként vagy pénzügyi vezetőként az egyik legfontosabb feladata, hogy biztosítsa a vállalat pénzügyeinek jó egészségi állapotát. Ennek egyik módja, hogy tartalékot képez egy követelésre. A tartalék a követelésekre képzett céltartalék, amelyet a vállalat azért tesz félre, hogy megvédje magát attól a kockázattól, hogy az ügyfelek nem fizetik ki a számláikat. Ez a tartalék kiadásként szerepel a vállalat eredménykimutatásában, és csökkenti a követelés értékét a mérlegben.
A követelésekre képzett tartalékképzés első lépése annak megállapítása, hogy mely követeléseknél áll fenn a követelésképtelenség kockázata. Ez elvégezhető a követelések korának, az ügyfél fizetési előzményeinek és minden egyéb releváns tényezőnek az elemzésével. Miután azonosította a kockázatos követeléseket, kiszámíthatja a szükséges tartalék összegét. Ez jellemzően a teljes kockázatos követelés százalékában történik.
A következő lépés a tartalék nyilvántartásba vétele a vállalat könyveiben. Ez a „kétes követelésekre képzett értékvesztés” elnevezésű ellenérték számla létrehozásával történik. Ez a számla szerepel a mérlegben, és csökkenti a követelések értékét. A tartalék összege költségként jelenik meg az eredménykimutatásban, ami csökkenti a vállalat adott időszaki nyereségét.
Fontos megjegyezni, hogy a tartalék egy becslés, amely a vállalat korábbi rossz követelésekkel kapcsolatos tapasztalatain és egyéb releváns tényezőkön alapul. Ezért fontos a tartalék rendszeres felülvizsgálata és kiigazítása annak biztosítása érdekében, hogy az pontosan tükrözze a vállalat behajthatatlan követelésekkel kapcsolatos kockázatát. Ezt úgy lehet megtenni, hogy elemezzük a vállalat rossz követelésekkel kapcsolatos időbeli tapasztalatait, és szükség szerint kiigazítjuk a tartalékot.
Összefoglalva, a követelésekre tartalékot képezni fontos lépés a vállalat pénzügyi egészségének maximalizálásában. A kockázatos követelések azonosításával, a szükséges tartalék összegének kiszámításával és a tartaléknak a vállalat könyveiben történő rögzítésével megvédheti vállalatát a rossz követelések kockázatától, és biztosíthatja, hogy pénzügyi helyzete egészséges legyen. Ne felejtse el rendszeresen felülvizsgálni és kiigazítani a tartalékot annak érdekében, hogy az pontosan tükrözze cége bedőlt követelésekkel kapcsolatos kockázatát.
A követeléstartalékokat azért számítják ki, hogy megbecsüljék a potenciális veszteség összegét, amely egy vállalatot az ügyfelek által nem fizetett tartozások miatt érhet. A követeléstartalékok kiszámításának folyamata a következő lépésekből áll:
1. Határozza meg a múltbeli rossz követelések százalékos arányát: A vállalatnak elemeznie kell múltbeli adatait, hogy meghatározhassa a korábbi években felmerült rossz követelések százalékos arányát. Ezek a múltbeli adatok szolgálnak alapul a jövőbeni bedőlt követelések százalékos arányának becsléséhez.
2. Elemezze a jelenlegi követelésállományt: A vállalatnak elemeznie kell a jelenlegi követeléseit, hogy meghatározhassa a nemfizetés potenciális kockázatát. Ez az elemzés magában foglalja a lejárati jelentés áttekintését, amely megmutatja, hogy az egyes számlák mennyi ideje vannak kint.
3. Számítsa ki a tartalékolási százalékot: Miután a múltbeli bedőlt követelések százalékos aránya és a nemfizetés potenciális kockázata meghatározásra került, a vállalat kiszámíthatja a tartalékolási százalékot. Ezt a tartalékszázalékot megszorozzuk a teljes követelésegyenleggel, hogy megkapjuk a követelések tartalékát.
4. A követelések tartalékának frissítése: A követelésekre képzett tartalékot rendszeresen frissíteni kell, hogy tükrözze a vállalat kockázati profiljában bekövetkezett változásokat. Ahogy a nemfizetés kockázata nő vagy csökken, a tartalék százalékos arányát ennek megfelelően kell kiigazítani.
Összefoglalva, a követelések tartalékának kiszámítása magában foglalja a múltbeli adatok elemzését, a nemfizetés aktuális kockázatának felmérését, a tartalék százalékos arányának kiszámítását és a tartalék rendszeres frissítését. Ez a folyamat segít a vállalatoknak megbecsülni a behajthatatlan követelések miatti potenciális veszteséget, és pontos pénzügyi helyzetet fenntartani.
A szállítói tartaléka egy pénzügyi kifejezés, amely a vállalat készpénzének vagy egyéb likvid eszközeinek egy részét jelenti, amelyet félretesznek a szállítói tartozásokkal kapcsolatos potenciális kötelezettségek fedezésére. Más szóval, ez az a pénzösszeg, amelyet egy vállalat tartalékban tart a kintlévőségek és számlák kifizetésére.
Ezt a tartalékot általában úgy hozzák létre, hogy megbecsülik azt az összeget, amellyel a vállalat egy bizonyos időszak alatt tartozik majd a szállítóinak és beszállítóinak. A tartalékot ezután félreteszik annak biztosítására, hogy a vállalatnak elegendő készpénz álljon rendelkezésére ahhoz, hogy ezeket a számlákat esedékességkor ki tudja fizetni.
A szállítói tartaléka létrehozásának célja, hogy puffert biztosítson a váratlan kiadások, például a nyersanyagköltségek hirtelen növekedése vagy váratlan javítások ellen. A tartalék megléte révén a vállalat biztosíthatja, hogy előre nem látható események esetén is eleget tudjon tenni pénzügyi kötelezettségeinek.
A pénzügyi biztonság megteremtésén túlmenően a szállítói tartaléka a pénzforgalom kezelésének hasznos eszköze is lehet. Azáltal, hogy a vállalat a készpénz egy részét félreteszi a szállítói tartozásokra, jobban tudja kezelni a pénzforgalmát, és biztosítani tudja, hogy elegendő működő tőkével rendelkezzen a folyamatos működési igényeinek kielégítéséhez.
A behajthatatlan követelésekre képzett tartalék nyilvántartása fontos számviteli folyamat, amely segít a vállalkozásoknak elszámolni azzal a lehetőséggel, hogy az ügyfelek esetleg nem tudják kifizetni a kintlévőségeiket. Az alábbiakban ismertetjük a behajthatatlan követelésekre képzett tartalék nyilvántartásának lépéseit:
1. lépés: Becsülje meg a behajthatatlan követelések összegét
A behajthatatlan követelésekre képzett tartalék nyilvántartásának első lépése a valószínűsíthetően bekövetkező behajthatatlan követelések összegének becslése. Ez magában foglalja a követelések egyenlegének áttekintését és annak meghatározását, hogy mely számlák esetében áll fenn a kifizetés elmaradásának kockázata. Ez a becslés általában korábbi tapasztalatokon vagy iparági standardokon alapul.
2. lépés: Naplóbejegyzés készítése
Miután meghatározták a behajthatatlan követelések becsült összegét, naplóbejegyzést kell készíteni a tartalék rögzítéséhez. Ez a bejegyzés megterheli a behajthatatlan követelés költségszámlát és jóváírja a kétes követelésekre képzett értékvesztés számlát.
3. lépés: A mérleg frissítése
A naplóbejegyzés elkészítése után a mérleget frissíteni kell, hogy az tükrözze a behajthatatlan követelésekre képzett tartalékot. Ennek során a kétes követelésekre képzett értékvesztést le kell vonni a követelések egyenlegéből, hogy a követelések nettó realizálható értéke megjelenjen.
4. lépés: A tartalék figyelemmel kísérése
Fontos, hogy rendszeresen figyelemmel kísérje a behajthatatlan követelésekre képzett tartalékot, és szükség szerint módosítsa azt. Ez biztosítja, hogy a tartalék pontosan tükrözze a valószínűsíthetően előforduló rossz követelések összegét, és segít megelőzni a jövőbeni meglepetéseket.
A behajthatatlan követelésekre képzett tartalék nyilvántartása fontos része a könyvelésnek, és segíti a vállalkozásokat a követelések egyenlegének hatékony kezelésében.