A csőd olyan jogi eljárás, amely lehetővé teszi a magánszemélyek vagy szervezetek számára, hogy felmentést kérjenek a túlzott pénzügyi kötelezettségek alól. A csődnek két fő típusa van: A 7. fejezet szerinti felszámolás és a 11. fejezet szerinti reorganizáció. Mindegyik csődtípus más-más célt szolgál, és más-más előnyöket biztosít az adósok számára.
A 7. fejezet szerinti csődeljárás felszámolási csődként is ismert. Ez a leggyakoribb csődtípus, és olyan magánszemélyek, társulások és vállalatok számára készült, akik nem képesek adósságaikat megfizetni. A 7. fejezet szerinti esetben egy vagyonkezelőt jelölnek ki, aki felszámolja az adós vagyonát, és a bevételt a hitelezők kifizetésére fordítja. A vagyon felszámolása után az adós mentesül a fennmaradó tartozások alól.
A 11. fejezet szerinti csődeljárást viszont reorganizációs csődeljárásként is ismerik. Ezt jellemzően olyan vállalkozások veszik igénybe, amelyek adósságaik átstrukturálása mellett szeretnék folytatni működésüket. A 7. fejezet szerinti csődeljárástól eltérően az adós a csődeljárás során továbbra is ura marad eszközeinek és működésének.
A 11. fejezet szerinti csődeljárás során az adós reorganizációs tervet nyújt be a bíróságnak, amelyben felvázolja, hogyan tervezi adósságai idővel történő visszafizetését. A bíróságnak jóvá kell hagynia a tervet a végrehajtás előtt. A terv jóváhagyását követően az adós mentesül a fennmaradó adósságai alól.
Bár a csődeljárás mindkét típusa adósságkönnyítést biztosít, alapvetően különböznek egymástól. A 7. fejezet szerinti csődeljárás célja az adósságok megszüntetésének gyors és hatékony módja, míg a 11. fejezet szerinti csődeljárás célja, hogy lehetővé tegye a vállalkozások számára a működés folytatását adósságaik átütemezése közben.
Ha csődeljárást fontolgat, fontos, hogy megértse a 7. fejezet és a 11. fejezet szerinti csődeljárás közötti különbségeket. Egy csődjogi ügyvéd segíthet Önnek meghatározni, hogy az Ön helyzetének melyik csődtípus felel meg, és végigvezetheti Önt a folyamaton. A megfelelő jogi tanácsadás igénybevételével a pénzügyi jövője szempontjából legjobb döntést hozhatja meg.
A 7. fejezet szerinti csődöt gyakran nevezik felszámolásnak, mivel az adós vagyonának felszámolásával jár. Amikor egy vállalkozás vagy magánszemély 7. fejezet szerinti csődeljárást kezdeményez, a bíróság által kijelölt vagyonkezelőt bízzák meg azzal, hogy értékelje az adós vagyonát, és meghatározza, hogy mely vagyontárgyakat lehet értékesíteni a fennálló tartozások kifizetése érdekében. A vagyonkezelő ezután értékesíti ezeket a vagyontárgyakat, és a bevételt szétosztja a hitelezők között.
Ez a felszámolási folyamat magában foglalhatja a fizikai eszközök, például ingatlanok, járművek és berendezések, valamint az immateriális javak, például szabadalmak és védjegyek értékesítését. A felszámolás célja, hogy a fennálló adósság minél nagyobb részét kifizessék, és a fennmaradó adósságot általában elengedik, ami azt jelenti, hogy az adósnak már nem kell visszafizetnie azt.
A 7. fejezet szerinti csődeljárás gyakran az olyan adósok számára a legkedvezőbb megoldás, akik jelentős adóssággal és kevés vagyonnal rendelkeznek, mivel lehetővé teszi számukra, hogy eltöröljék adósságukat és új életet kezdjenek. Ez azonban jelentős következményekkel is jár, többek között a vagyontárgyak esetleges elvesztésével és az adós hitelpontszámának károsodásával.
Összefoglalva, a 7. fejezet szerinti csődeljárást felszámolásnak nevezik, mivel az adós vagyonának értékesítésével jár a fennálló tartozások kifizetése érdekében.
A fő különbség a csődtörvénykönyv 7. fejezete szerinti felszámolási eljárás és a csődtörvénykönyv 11. fejezete szerinti reorganizáció között az eljárás végső célja. A 7. fejezet szerinti felszámolás során a cél az adós vagyonának értékesítése, hogy adósságaiból a lehető legtöbbet kifizethesse. Ezzel szemben a 11. fejezet szerinti átszervezés során a cél az, hogy az adós folytathassa üzleti tevékenységét, miközben adósságait és működését úgy alakítja át, hogy ismét nyereségessé váljon.
A 7. fejezet szerinti csődeljárást általában azok a magánszemélyek és vállalkozások alkalmazzák, akik nem képesek adósságaik törlesztésére, és nincs reményük arra, hogy ismét nyereségessé váljanak. A 7. fejezet szerinti felszámolás során egy vagyonkezelőt jelölnek ki az adós nem mentesített vagyontárgyainak értékesítésére és a bevétel hitelezők közötti felosztására. A vagyontárgyak értékesítését követően az adós mentesül minden további adósságfizetési kötelezettsége alól.
A 11. fejezetet viszont olyan vállalkozások alkalmazzák, amelyeknek megvan a lehetősége arra, hogy ismét nyereségessé váljanak, de időre van szükségük ahhoz, hogy átszervezzék működésüket és adósságaikat. A 11. fejezet szerinti átszervezés során az adós továbbra is a vállalkozás irányítása alatt marad, amíg kidolgoznak egy tervet adósságaik és működésük átszervezésére. A tervet a bíróságnak és a hitelezőknek jóvá kell hagyniuk, és magában foglalhatja az adósságok csökkentését, a szerződések újratárgyalását és a műveletek leépítését. A terv jóváhagyása és végrehajtása után az adós a hitelezői behajtás veszélye nélkül folytathatja üzleti tevékenységét.
Összefoglalva, a fő különbség a csődtörvénykönyv 7. fejezete szerinti felszámolási eljárás és a csődtörvény 11. fejezete szerinti átszervezés között az, hogy a 7. fejezetet akkor alkalmazzák, amikor az adósnak nincs reménye arra, hogy ismét nyereségessé váljon, és el kell adnia eszközeit, hogy kifizesse adósságait, míg a 11. fejezetet akkor alkalmazzák, amikor az adósnak lehetősége van arra, hogy ismét nyereségessé váljon, de időre van szüksége ahhoz, hogy átszervezze működését és adósságait.
A csődnek azt a típusát, amelyre a felszámolás jellemző, 7. fejezet szerinti csődnek nevezik. A 7. fejezet szerinti csőd a leggyakoribb csődtípus az Egyesült Államokban, és gyakran „felszámolási csődként” emlegetik. Ez a csődtípus a bíróság által kijelölt vagyonkezelő által a nem adómentesített vagyontárgyak felszámolásával jár, a bevételt pedig a hitelezők között osztják szét.
A 7. fejezet szerinti csődeljárás során az adós nem mentesített vagyontárgyait értékesítik, hogy az adósság minél nagyobb részét visszafizethessék. A vagyontárgyak felszámolása után az adós mentesül a fennmaradó adósság visszafizetésének minden további kötelezettsége alól. Fontos megjegyezni, hogy a 7. fejezet szerinti csődeljárás során nem minden tartozás mentesíthető, például a gyermektartásdíj, az adótartozás és a diákhitelek.
A 7. fejezet szerinti csődeljárást jellemzően olyan magánszemélyek vagy kisvállalkozások veszik igénybe, akiknek jelentős mennyiségű adósságuk van, és képtelenek azt visszafizetni. Ez a fajta csődeljárás enyhülést jelenthet a zaklató hitelezői hívások és a bérlefoglalás alól, és lehetővé teheti az adósok számára, hogy tiszta lappal induljanak. Ugyanakkor jelentős következményekkel is jár, többek között a hitelpontszámok károsodásával és az értékes vagyontárgyak esetleges elvesztésével.