A bérleti szerződés megkötésekor fontos, hogy mind a bérbeadó, mind a bérlő tisztában legyen a pénzügyi felelősségével. Az egyik leggyakoribb kérdés, amely a kettős nettó bérleti szerződéssel kapcsolatban felmerül, hogy ki fizeti a közüzemi díjakat. Ebben a cikkben a közüzemi díjak kifizetésének jogi vonatkozásait vizsgáljuk meg a kettős nettó bérleti szerződésekben.
Először is fontos megérteni, hogy mi is az a kettős nettó bérleti szerződés. A dupla nettó bérlet, más néven nettó nettó bérlet a kereskedelmi bérlet olyan típusa, ahol a bérlő a bérleti díj mellett az ingatlanadó és a biztosítás megfizetéséért is felelős. Ezzel szemben a háromszoros nettó bérleti szerződésben a bérlő felelős az összes működési költségért, beleértve a karbantartást és a javításokat is.
A kettős nettó bérleti szerződésben jellemzően a bérbeadó felelős a szerkezeti javításokért, például a tető vagy az alapozás javításáért, míg a bérlő felelős az ingatlan használatához kapcsolódó javításokért vagy karbantartásért. A közüzemi díjakat illetően azonban a bérleti szerződés feltételei diktálják, hogy ki a felelős.
A legtöbb esetben dupla nettó bérleti szerződés esetén a bérlő felelős a saját közüzemi költségeinek kifizetéséért. Ez magában foglalja a villanyáramot, a gázt, a vizet és minden egyéb közművet, amely a bérlő ingatlanhasználatához szükséges. Fontos azonban alaposan áttanulmányozni a bérleti szerződést, mivel egyes bérbeadók a bérleti díjba beépíthetik a közüzemi költségeket, vagy megkövetelhetik a bérlőtől a közüzemi költségek egy részének megfizetését.
Azt is fontos megjegyezni, hogy bizonyos esetekben a bérbeadó felelőssége lehet bizonyos, az ingatlan egészének működéséhez szükséges közüzemi szolgáltatások kifizetése. Például a bérbeadó lehet felelős a közös helyiségek világításának vagy a több bérlőt kiszolgáló fűtési és hűtési rendszereknek a kifizetéséért.
Összefoglalva, az a kérdés, hogy ki fizeti a közüzemi költségeket egy kettős nettó bérleti szerződés esetén, végső soron a bérleti szerződés konkrét feltételeitől függ. A legtöbb esetben azonban a bérlő felelős a saját közüzemi költségeinek kifizetéséért. A pénzügyi felelősségek világos megértése érdekében fontos, hogy mind a bérbeadó, mind a bérlő gondosan áttekintse a bérleti szerződést, és az aláírás előtt minden kérdést vagy aggályt megvitasson.
A tripla nettó bérleti szerződésben a bérlő az alapbérleti díjon felül az ingatlannal kapcsolatos összes működési költség megfizetéséért is felelős. Ez magában foglalja az ingatlanadót, a biztosítási díjakat és a karbantartási költségeket, például a javítási és karbantartási költségeket. A bérbeadó felelős a szerkezeti javításokért és cserékért, például a tető vagy az alapítvány, de a bérlő felel az ingatlannal kapcsolatos napi kiadásokért. A háromszoros nettó bérleti szerződéseket gyakran alkalmazzák a kereskedelmi ingatlanoknál, mivel az üzemeltetési költségek terhét a bérbeadóról a bérlőre hárítják, lehetővé téve a bérbeadó számára, hogy az alapbérleti díjfizetésből kiszámítható jövedelemáramláshoz jusson.
A nettó bérleti szerződés a bérbeadó és a bérlő közötti kereskedelmi bérleti szerződés olyan típusa, amely előírja a bérlő számára, hogy az alapbérleti díjon felül bizonyos, az ingatlannal kapcsolatos költségeket is fizessen. A nettó bérleti szerződésben szereplő konkrét költségek a bérleti szerződés feltételeitől függően változhatnak, de jellemzően az alábbiak közül egyet vagy többet tartalmaznak:
1. Ingatlanadók: A bérlő felelős az ingatlanadó egy részének megfizetéséért a bérelt terület négyzetmétere alapján.
2. Biztosítás: A bérlő köteles megkötni és megfizetni a bérelt helyiségre vonatkozó biztosítási fedezetet, beleértve a felelősségbiztosítást és a vagyonbiztosítást.
3. Karbantartás és javítás: A bérlő felelős a bérelt helyiség karbantartásáért és a szükséges javítások elvégzéséért.
4. Közüzemi szolgáltatások: A bérlő felelős az olyan közüzemi szolgáltatásokért, mint a villany, a gáz és a víz.
5. Közös terület karbantartása (CAM): Ha a bérelt helyiség egy nagyobb épület vagy ingatlan része, a bérlő felelőssége lehet a közös területek, például a parkolók, járdák és a parkosítás fenntartásával kapcsolatos költségek egy részének megfizetése.
6. Egyéb költségek: A bérleti szerződés konkrét feltételeitől függően a bérlő felelőssége lehet az egyéb költségek, például a biztonsági, gondnoki szolgáltatások és az ingatlankezelési díjak megfizetése.
Nettó bérlet esetén a bérlő lényegében nagyobb részt vállal a bérelt helyiség pénzügyi felelősségéből, ami alacsonyabb alapbérleti díjfizetést eredményezhet. A bérlőknek azonban gondosan át kell nézniük a bérleti szerződés feltételeit, hogy pontosan megértsék, milyen költségekért felelősek, és hogyan számítják ki ezeket a költségeket.
A tripla nettó bérleti szerződésben a bérlő általában az alapbérleti díjon felül az ingatlannal kapcsolatos összes költség megfizetéséért is felelős. Ezek a költségek általában az ingatlanadót, a biztosítási díjakat és a karbantartási költségeket foglalják magukban.
Az ingatlanadó olyan jelentős kiadás, amely általában szerepel a tripla nettó bérleti szerződésben. Ez azért van, mert az ingatlan tulajdonosa felelős az ingatlanra vonatkozó adók megfizetéséért, de a tripla nettó bérleti szerződésben ez a költség a bérlőre hárul. A bérlőnek kell megfizetnie az adóknak az általa bérelt terület nagyságától függő részét.
A biztosítási díjak egy másik gyakori költség, amelyet a tripla nettó bérleti szerződés tartalmaz. A bérbeadó általában megköveteli a bérlőtől, hogy az ingatlanra biztosítást kössön a károk vagy veszteségek elleni védelem érdekében. Ennek a biztosításnak a költségét aztán a bérlőre hárítják.
A karbantartási költségeket szintén tartalmazza a tripla nettó bérleti szerződés. Ez magában foglalhat mindent a rutinszerű karbantartástól kezdve a takarításon és a tereprendezésen át a nagyobb javításokig és felújításokig. A bérlőnek kell fedeznie ezeket a költségeket, amelyek az ingatlan méretétől és korától függően jelentősek lehetnek.
Összességében a tripla nettó bérleti szerződés vonzó megoldás lehet mind a bérbeadók, mind a bérlők számára, mivel kiszámítható jövedelemáramlást tesz lehetővé, és csökkenti a bérbeadó kiadásait, miközben a bérlőknek nagyobb ellenőrzést biztosít az ingatlan és annak fenntartása felett.