Kereskedelmi ingatlan tulajdonosaként alapvető fontosságú, hogy ingatlana jól karbantartott és felkészült legyen a jövőbeli javításokra vagy cserékre. A pótlási tartalékok kifejezetten az ilyen típusú kiadásokra félretett pénzeszközök, és ezek négyzetlábankénti kiszámítása az ingatlantulajdonosok és -üzemeltetők által gyakran használt módszer. Íme, hogyan kell kiszámítani a kereskedelmi célú négyzetméterenkénti csere tartalékokat.
Az első lépés az épület teljes pótlási költségének meghatározása. Ez nem csak magának az épületnek a költségeit foglalja magában, hanem az olyan főbb rendszereket is, mint például a HVAC vagy a vízvezetékrendszer, amelyeket idővel ki kell cserélni. Fontos, hogy szakemberrel konzultáljon a csereköltségek pontos becsléséhez.
Ha megvan a teljes csereköltség, ossza el az épület teljes négyzetméterével. Ez adja meg a négyzetlábankénti csereköltséget. Például, ha a teljes csereköltség 1 000 000 USD, és az épület 10 000 négyzetláb, a négyzetlábankénti csereköltség 100 USD.
Ezután határozza meg az épület egyes alkotóelemeinek hasznos élettartamát. Ez magában foglalja a tetőt, a HVAC rendszert, a vízvezetékeket, az elektromosságot és minden más fontos rendszert. Ezt az információt megtalálhatja a gyártó dokumentációjában, vagy konzultálhat szakemberrel. A tető hasznos élettartama például 20 év lehet, míg a HVAC-rendszer hasznos élettartama 15 év.
Ha megvan az egyes alkatrészek hasznos élettartama, ossza el a négyzetméterenkénti csereköltséget az élettartam éveinek számával. Ez adja meg a négyzetméterenkénti csere tartalék összegét, amelyet minden évben félre kell tenni. Például, ha a tető hasznos élettartama 20 év, akkor a tető négyzetméterenkénti csere tartalékának összege 5 $ (100 $ osztva 20 évvel).
Végül adja össze az egyes komponensek négyzetlábankénti pótlási tartalékának összegét, hogy megkapja az épület teljes négyzetlábankénti pótlási tartalékát. Ezt az összeget minden évben félre kell tenni annak biztosítására, hogy a jövőbeni cserékre és javításokra rendelkezésre álljon pénzeszköz.
Összefoglalva, a kereskedelmi célú, négyzetméterenkénti csere tartalékok kiszámítása az ingatlankezelés fontos része. Ezen lépések követésével az ingatlantulajdonosok és -kezelők biztosíthatják, hogy felkészültek legyenek a jövőbeli kiadásokra, és meg tudják őrizni ingatlanuk értékét.
A pótlási tartalékok a kereskedelmi ingatlanoknál olyan pénzeszközökre utalnak, amelyeket az ingatlantulajdonosok vagy -kezelők tesznek félre a főbb épületelemek vagy rendszerek jövőbeni cseréjére vagy javítására. Ezeket a tartalékokat általában az ingatlan működési költségvetésének részeként hozzák létre, és céljuk annak biztosítása, hogy elegendő forrás álljon rendelkezésre, amikor jelentős tőkekiadásokra van szükség.
Példák a tető, a HVAC-rendszerek, a liftek, a vízvezetékrendszerek és a parkolóhelyek cseréjére képzett tartalékok által fedezhető tételekre. Az ilyen típusú kiadásokra elkülönített pénzeszközökkel az ingatlantulajdonosok elkerülhetik, hogy egyszerre jelentős költségek merüljenek fel, amelyeket nehéz lehet pénzügyileg kezelni.
A pótlási tartalékokat általában a bérlői bérleti díjak és az ingatlantulajdonosok hozzájárulásainak kombinációjából finanszírozzák. A szükséges tartalékok összege az épület korától és állapotától, valamint a különböző alkatrészek és rendszerek várható élettartamától függően változik.
Amellett, hogy segítik az ingatlantulajdonosokat a kiadások kezelésében, a csere tartalékok a bérlők számára is előnyösek lehetnek. A főbb rendszerek és alkatrészek megfelelő karbantartásának biztosításával az ingatlantulajdonosok segíthetnek megelőzni a bérlői működés zavarát, és elkerülhetik a sürgősségi javítások szükségességét, amelyek megzavarhatják az üzleti tevékenységet.
A kereskedelmi négyzetméterek kiszámításához meg kell mérnie a kereskedelmi épület minden egyes helyiségének vagy területének hosszát és szélességét, beleértve a folyosókat és a közös helyiségeket is. Ha megvan a mérés, szorozza meg a hosszúságot a szélességgel, hogy megkapja az egyes helyiségek négyzetméterét.
Adja össze az összes helyiség és terület négyzetméterét, hogy megkapja a teljes kereskedelmi négyzetmétert. Fontos, hogy pontosan mérjen, és vegye figyelembe a szabálytalan alakú szobákat vagy területeket.
Ezenkívül fontos megjegyezni, hogy a kereskedelmi négyzetméterek kiszámítására különböző módszerek léteznek, például a bruttó vagy a nettó négyzetméterek használata. A bruttó négyzetméterek az épület összes használható területét tartalmazzák, míg a nettó négyzetméterek csak a bérlők által bérelhető vagy használható területeket tartalmazzák.
Javasoljuk, hogy konzultáljon egy professzionális kereskedelmi értékbecslővel vagy ingatlanügynökkel, hogy meghatározhassa a kereskedelmi négyzetméterek kiszámításának az Ön konkrét helyzetére legmegfelelőbb módszerét.
Nem, a csere tartalékok és a capex nem ugyanaz. A pótlási tartalékok a vállalat által félretett pénzeszközöket jelentik, amelyek fedezik a befektetett eszközök, például berendezések vagy épületek cseréjének vagy javításának költségeit, amikor azok elérik hasznos élettartamuk végét. Ez általában annak biztosítására történik, hogy a vállalat rendelkezzen a működés fenntartásához szükséges pénzeszközökkel, és elkerülje a váratlan berendezések meghibásodásából vagy más problémákból eredő fennakadásokat.
Másrészről a tőkekiadások (capex) a vállalat által olyan eszközök beszerzésére vagy korszerűsítésére használt pénzeszközökre utalnak, amelyek hosszú távú előnyöket biztosítanak a vállalat számára, mint például új berendezések, épületek vagy technológia. Ezeket a kiadásokat jellemzően azzal a várakozással végzik, hogy a jövőbeni bevételeket vagy költségmegtakarításokat generálnak a vállalat számára.
Bár mind a pótlási tartalékok, mind a beruházási célú beruházások a befektetett eszközökre történő kiadásokkal járnak, különböző célokat szolgálnak, és a vállalat pénzügyi kimutatásaiban eltérő módon kerülnek elszámolásra. A pótlási tartalékok általában a működőtőke egy formájának tekintendők, és kötelezettségként szerepelnek a vállalat mérlegében, míg a beruházásokat a vállalat eszközeibe történő beruházásként tartják nyilván, és jellemzően idővel értékcsökkenésként írják le, hogy tükrözzék csökkenő értéküket.