Hálózati rendszergazdaként az egyik legfontosabb feladat annak meghatározása, hogy hány állomás fér el a hálózaton belül. Ez az információ döntő fontosságú az erőforrások kezeléséhez és a hálózat hatékony működésének biztosításához. Számos tényező határozza meg a hálózaton elhelyezhető hosztok számát, például az IP-címtartományok, alhálózati maszkok és hálózati osztályok. Ebben a cikkben megnézzük, hogyan lehet kiszámítani a hálózaton lévő hosztok számát.
A hálózaton lévő hosztok számának kiszámításához az első lépés a hálózati osztály meghatározása. Öt hálózati osztály létezik, A-tól E-ig. Az A, B és C osztályok a leggyakrabban használtak, az A osztály a legnagyobb, a C osztály pedig a legkisebb. A hálózati osztály meghatározása után meg lehet határozni a hálózaton elhelyezhető hosztok maximális számát.
Ezután meg kell határoznia az alhálózati maszkot. Az alhálózati maszk az IP-cím hálózati és állomáscímekre való felosztására szolgál. Az alhálózati maszk bináris formában van megadva, és egyesekből és nullákból áll. Az egyesek száma az alhálózati maszkban a hálózati címhez használt bitek számát jelzi, míg a nullák száma az állomáscímhez használt bitek számát.
Miután meghatározta a hálózati osztályt és az alhálózati maszkot, kiszámíthatja a hálózaton elhelyezhető hosztok számát. Ehhez ki kell vonni a hálózati címhez használt bitek számát az IP-cím összes bitjének számából. Ha például egy C osztályú hálózatot használ 255.255.255.255.0 alhálózati maszkkal, akkor 24 bit áll rendelkezésre az állomáscímhez. Ezért a hálózaton elhelyezhető hosztok maximális száma 2^24 – 2, azaz 16 777 214 hoszt.
Összefoglalva, a hálózaton lévő hosztok számának kiszámítása elengedhetetlen a hálózati rendszergazdák számára az erőforrások kezeléséhez és a hálózatok hatékony működésének biztosításához. A hálózati osztály és az alhálózati maszk meghatározásával, valamint a hálózati címhez használt bitek számának az IP-címben lévő összes bitből való levonásával a rendszergazdák meghatározhatják a hálózaton elhelyezhető hosztok maximális számát. Fontos szem előtt tartani, hogy a hálózaton elhelyezhető hosztok száma nem rögzített, és az alhálózati maszk és az IP-címtartomány megváltoztatásával módosítható.
A hálózaton elhelyezhető hosztok számát az alhálózati maszk és a használt IP-címosztály határozza meg. Például egy C osztályú hálózatban, amelynek alapértelmezett alhálózati maszkja 255.255.255.0, a befogadható hosztok száma összesen 254. Ez azért van így, mert az alhálózat első és utolsó IP-címei a hálózati, illetve a broadcast-címek számára vannak fenntartva. Más IP-címosztályokban, például az A vagy B osztályban a befogadható hosztok száma sokkal nagyobb. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a hálózathoz csatlakoztatható hosztok tényleges számát olyan tényezők is korlátozhatják, mint a rendelkezésre álló sávszélesség, a hardverkapacitás és a hálózat túlterheltsége.
A pénzügyekkel és adókkal összefüggésben a hálózatok számának kiszámításának kérdése nem feltétlenül releváns. A számítógépes hálózatokkal összefüggésben azonban a hálózatok száma kiszámítható az alhálózati maszk és az IP-címtartomány alapján.
A hálózatok számának kiszámításához először az alhálózati maszkot kell meghatározni. Az alhálózati maszk egy 32 bites szám, amely az IP-cím két részre – a hálózati azonosítóra és az állomás azonosítóra – való felosztására szolgál. Az alhálózati maszk pontozott decimális jelöléssel jelenik meg, ahol minden egyes oktett egy 0 és 255 közötti számmal van jelölve.
Miután meghatározta az alhálózati maszkot, kiszámíthatja a hálózati bitek és az állomásbitek számát. A hálózati bitek száma az alhálózati maszkban szereplő 1-ek száma, míg az állomásbitek száma az alhálózati maszkban szereplő 0-k száma.
Például, ha az alhálózati maszk 255.255.255.255.0, akkor 24 hálózati bit és 8 hoszt bit van. Ez azt jelenti, hogy hálózatonként 2^24 (vagy 16 777 216) lehetséges hálózati azonosító és 2^8 (vagy 256) lehetséges állomás azonosító van.
Összefoglalva, a hálózatok számának kiszámításához meg kell határoznia az alhálózati maszkot, ki kell számolnia a hálózati bitek és az állomásbitek számát, majd ezeket az értékeket kell felhasználnia a lehetséges hálózati azonosítók teljes számának kiszámításához.
A 255.255.255.255.240-es C osztályú IPv4 alhálózati maszkban az utolsó oktett binárisan 11110000. Ez azt jelenti, hogy az alhálózat 4 bitet kölcsönzött a cím host részéből, így 4 bit maradt a host címzésre.
Az alhálózatonkénti hosztok számának kiszámításához meg kell határoznunk a 4 bitből létrehozható lehetséges hosztcímek számát. A 4 bitből 2^4 vagy 16 lehetséges kombinációt hozhatunk létre. Ezekből a kombinációkból azonban kettő a hálózati és a broadcast címek számára van fenntartva, így alhálózatonként 14 használható állomáscím marad.
Ezért a 255.255.255.255.240 IPv4 C osztályú alhálózati maszkban az alhálózatonkénti állomáscímek száma 14.
Annak meghatározásához, hogy hány állomás van egy 8-as alhálózatban, ismernünk kell a használt alhálózati maszkot.
Feltételezve, hogy a szabványos alhálózati maszk /24 (255.255.255.255.0), minden alhálózat 256 IP-címmel rendelkezik, amelyek közül 254 áll a hosztok rendelkezésére. Az első cím a hálózati címnek, az utolsó pedig a broadcast-címnek van fenntartva.
Ha a /24 alhálózatot 8 alhálózatra osztjuk, amelyek mindegyike 256 IP-címmel rendelkezik, akkor /27 alhálózati maszkot kapunk (255.255.255.224). Ez azt jelenti, hogy minden alhálózat 32 IP-címmel rendelkezik, amelyek közül 30 áll a hosztok rendelkezésére.
Ezért egy 8 alhálózatban 30 állomás van.