A leltárkövetés elengedhetetlen minden olyan vállalkozás számára, amely fizikai árukkal foglalkozik. Segít nyomon követni a készletszinteket, az eladásokat és a termékek iránti keresletet, és elengedhetetlen az egészséges pénzforgalom fenntartásához. Számos leltárkövető eljárást alkalmazhatnak a vállalkozások annak biztosítására, hogy a készletszintek pontosak legyenek, és ne veszítsenek pénzt a túl- vagy alulkészletezés miatt.
1. First-In, First-Out (FIFO) módszer
A FIFO módszer egy népszerű leltárkövető eljárás, amelyet sok vállalkozás használ. Ennek során a legrégebbi készletet adják el először, ami segít megelőzni a romlást és a pazarlást. Ezt a módszert általában olyan iparágakban alkalmazzák, amelyek romlandó árukkal, például élelmiszerekkel és italokkal foglalkoznak. A FIFO-módszerrel a vállalkozás nyomon követi az egyes tételek költségét, ami segít meghatározni a fennmaradó készlet értékét.
2. Vonalkódszkennelés
A vonalkódszkennelés egy modern leltárkövető eljárás, amely hatékony és pontos. Ez magában foglalja az egyes tételek vonalkódjának beolvasását és a készletszintek valós idejű frissítését. Ezt a módszert általában kiskereskedelmi üzletekben és raktárakban használják, amelyek nagy mennyiségű termékkel foglalkoznak. A vonalkódszkennelés kiküszöböli a kézi adatbevitel szükségességét, ami csökkenti a hibakockázatot és időt takarít meg.
3. Kézi számlálás
A kézi számlálás egy hagyományos leltárkövető eljárás, amely a készleten lévő tételek számának fizikai megszámlálását jelenti. Ez a módszer időigényes és hibalehetőségekkel jár, de még mindig gyakran alkalmazzák a kisvállalkozásoknál és a kis volumenű termékekkel foglalkozó iparágakban. A kézi számlálást a pontosság biztosítása érdekében más leltárkövető eljárásokkal együtt érdemes alkalmazni.
4. Just-In-Time (JIT) módszer
A JIT módszer egy népszerű leltárkövető eljárás, amelyet azok a vállalkozások használnak, amelyek minimalizálni szeretnék a készletezési költségeket. Ez azt jelenti, hogy a készletet csak akkor rendelik meg, amikor szükség van rá, ami segít csökkenteni a túlkészletezés és az alulkészletezés kockázatát. A JIT-módszer pontos értékesítési előrejelzést és megbízható beszállítókat igényel a készletszintek fenntartásának biztosításához.
Összefoglalva, a készletkövetés alapvető fontosságú minden olyan vállalkozás számára, amely egészséges pénzforgalmat akar fenntartani, és el akarja kerülni a túl- vagy alulkészletezésből eredő veszteségeket. A vállalkozások számos leltárkövető eljárást alkalmazhatnak, köztük a FIFO-t, a vonalkódszkennelést, a kézi számlálást és a JIT-et. A megfelelő leltárkövető eljárás kiválasztásával a vállalkozások biztosíthatják, hogy leltárszintjeik pontosak legyenek, és a lehető legjobban kihasználják erőforrásaikat.
A készletgazdálkodás területén a készletkövetésnek általában három módszere van:
1. Kézi nyomon követés: Ez a leltárkövetés legalapvetőbb és leghagyományosabb módszere, ahol a leltárt kézzel számolják meg és rögzítik egy naplóban vagy táblázatban. Ez magában foglalja a készleten lévő tételek fizikai megszámlálását és a készletnyilvántartás megfelelő frissítését. Bár időigényes és emberi hibára hajlamos, néhány kis leltármennyiséggel rendelkező kisvállalkozás még mindig ezt alkalmazza.
2. Vonalkódszkennelés: A vonalkódolvasás során speciális szoftvereket és kézi eszközöket használnak a leltárban lévő minden egyes tétel vonalkódjának beolvasására. Ez a módszer gyorsabb és pontosabb, mint a kézi nyomon követés, mivel kiküszöböli az emberi hiba lehetőségét. Minden egyes tételhez egyedi vonalkódot rendelnek, amelyet beolvasva a leltári nyilvántartás valós időben frissül. Ezt a módszert széles körben használják a kis- és középvállalkozások.
3. RFID nyomon követés: Az RFID (rádiófrekvenciás azonosítás) nyomon követés rádióhullámokat használ a leltári tételek azonosítására és nyomon követésére. Ennek során minden egyes tételhez RFID-címkéket csatolnak, amelyeket a leltárterület különböző pontjain elhelyezett RFID-olvasókkal lehet leolvasni. Ez a módszer rendkívül hatékony és pontos, mivel lehetővé teszi a leltári tételek valós idejű nyomon követését közvetlen érintkezés vagy látótávolság nélkül. Általában az összetett ellátási láncokkal és nagy leltármennyiséggel rendelkező nagyvállalatok használják.
A készletkövetés minden olyan vállalkozás kritikus szempontja, amely fizikai termékekkel foglalkozik. A megfelelő készletkövetés biztosítja, hogy a vállalkozások hatékonyan tudják kezelni készletszintjeiket, csökkenteni tudják a pazarlást, és optimalizálni tudják működési költségeiket. Az alábbiakban a leltárkövetés néhány alapvető iránymutatását ismertetjük:
1. Válassza ki a megfelelő leltárkövető rendszert: A piacon különböző leltárkövető rendszerek állnak rendelkezésre. Válasszon olyan rendszert, amely megfelel az üzleti igényeinek, legyen az kézi rendszer, vonalkód alapú rendszer vagy automatizált rendszer.
2. Pontos adatbevitel: Biztosítsa, hogy minden leltáradat pontosan kerüljön be a rendszerbe. Ez magában foglalja a termékinformációkat, a mennyiségeket és a helyet.
3. Rendszeres leltározás: A rendszeres leltározás elengedhetetlen a készletszintek naprakészségének biztosításához. Ez történhet fizikai számlálással vagy ciklikus számlálással.
4. Használjon szabványosított termékkódokat: A szabványosított termékkódok, például vonalkódok vagy QR-kódok segíthetnek a termékek pontos és gyors azonosításában.
5. Állítson be utánrendelési pontokat: Határozza meg az egyes termékekhez szükséges minimális készletszinteket, és állítson be utánrendelési pontokat, hogy amikor a készlet ezen szintek alá csökken, feltöltési megrendeléseket indítson el.
6. Használjon szoftvereket a készletkezeléshez: Használjon szoftvereket a leltárkezeléshez a folyamat racionalizálása, a hibák csökkentése és a hatékonyság növelése érdekében.
7. Kövesse nyomon a készletmozgást: Kövesse nyomon a készletmozgást a raktárba érkezéstől a raktárból való távozásig. Ez magában foglalja a helyszínek közötti mozgást és a termékek ugyanazon a helyszínen belüli mozgását is.
Ezen irányelvek betartásával a vállalkozások hatékonyan kezelhetik készletszintjeiket, csökkenthetik a pazarlást, és optimalizálhatják működési költségeiket.