A saját részvények kezelése alapvető feladat minden olyan vállalat számára, amely meg kívánja őrizni a részvénypiac feletti ellenőrzést. A saját részvények olyan részvényeket jelentenek, amelyeket egy vállalat visszavásárolt a részvényeseitől. A részvények visszavásárlására számos okból kerülhetett sor, például a forgalomban lévő részvények értékének növelése, fúziók és felvásárlások során történő felhasználás, vagy ellenséges felvásárlások megakadályozása céljából. Bármi legyen is az ok, a vállalatoknak pontosan kell elszámolniuk a saját részvényeket a számviteli standardoknak való megfelelés és a megalapozott üzleti döntések meghozatala érdekében.
A saját részvények kezelésére három fő számviteli módszer létezik: a bekerülési érték módszer, a névérték módszer és a névérték módszer. A bekerülési érték módszer a leggyakrabban alkalmazott módszer a saját részvények elszámolására. E módszer szerint a saját részvényeket a visszavásárolt részvények bekerülési értékén tartják nyilván. Ezt a költséget aztán levonják az eredménytartalék számláról, ami csökkenti a saját tőke összegét a mérlegben.
A névérték módszer a saját részvények másik számviteli módszere, ahol a saját részvényeket névértéken tartják nyilván, ami az a minimális összeg, amennyiért egy részvényt el lehet adni. A névérték módszer kevésbé elterjedt, mint a bekerülési érték módszer, mivel nem tükrözi a részvények valódi értékét. A névérték módszer hasonló a névérték módszerhez, mivel a saját részvényeket névértéken tartják nyilván, ami a részvények piaci értékénél alacsonyabb érték.
Annak eldöntésekor, hogy melyik számviteli módszert alkalmazzák a saját részvényekre, a vállalatoknak figyelembe kell venniük üzleti céljaikat, a saját részvények nagyságát és a módszer pénzügyi kimutatásokra gyakorolt lehetséges hatását. A bekerülési érték módszer általában a legjobb megoldás azon vállalatok számára, amelyeknek nagy mennyiségű saját részvényük van, mivel pontosan tükrözi a részvények bekerülési értékét és a saját tőkére gyakorolt hatását. Azok a vállalatok azonban, amelyek kis saját részvényekkel rendelkeznek, a számvitel egyszerűsítése érdekében inkább a névérték-módszert alkalmazhatják.
Összefoglalva, a saját részvények kezelése alapvető feladat minden olyan vállalat számára, amely meg kívánja tartani a részvénypiac feletti ellenőrzést. A vállalatoknak pontosan kell elszámolniuk a saját részvényeket a számviteli standardoknak való megfelelés és a megalapozott üzleti döntések meghozatala érdekében. A saját részvények elszámolásának leggyakrabban alkalmazott módszere a bekerülési érték módszer, de a vállalatoknak figyelembe kell venniük üzleti céljaikat, a saját részvények nagyságát és a módszer pénzügyi kimutatásokra gyakorolt lehetséges hatását, amikor eldöntik, hogy melyik számviteli módszert alkalmazzák.
A saját részvények elszámolásának legelterjedtebb módszere a bekerülési érték módszer. E módszer szerint a saját részvényeket bekerülési értéken tartják nyilván, ami a részvények megszerzéséért fizetett összeg. A saját részvények piaci értékének bármely későbbi változását a vállalat könyveiben nem rögzítik.
Amikor egy vállalat saját részvényeket szerez, csökkenti a forgalomban lévő részvények számát, ami hatással lehet különböző pénzügyi mutatókra, például az egy részvényre jutó eredményre és a saját tőke megtérülésére. A bekerülési érték módszer azonban nem korrigálja ezt a hatást, mivel csak a saját részvények beszerzési árát rögzíti.
Amikor a vállalat később eladja a saját részvényeket, az eladási ár és a részvények bekerülési értéke közötti különbséget nyereségként vagy veszteségként könyvelik el a vállalat eredménykimutatásában. Ez a nyereség vagy veszteség nem számít bele a nettó nyereség kiszámításába, mivel nem működési tételnek minősül.
Összességében a bekerülési érték módszer konzervatív megközelítést biztosít a saját részvények elszámolásához, mivel nem értékeli túl a vállalat eszközeinek vagy nyereségének értékét. Emellett viszonylag egyszerűen alkalmazható, és a számviteli standardokat kidolgozó szervezetek által széles körben elfogadott.
A bekerülési érték módszer a leggyakrabban alkalmazott módszer a saját részvények elszámolására. E módszer szerint a saját részvényeket bekerülési értéken tartják nyilván a mérlegben a saját tőke csökkentéseként. Amikor a vállalat saját részvényeket vásárol, a részvények bekerülési értékével megterhelik a saját részvények számláját, és a megfelelő összeget jóváírják a pénzforgalmi számlán. Amikor a társaság később eladja a saját részvényeket, a részvények bekerülési értékét kivezetik a saját részvények számláról, és az eladásból származó bevételt a pénzeszköz növekedésként könyvelik. Ez a módszer világos és átlátható módot biztosít a saját részvényekkel kapcsolatos tranzakciók elszámolására, és lehetővé teszi a befektetők és az érdekelt felek számára, hogy könnyen megértsék a saját részvényeknek a vállalat pénzügyi helyzetére gyakorolt hatását.
A számvitelben a saját részvények a vállalat részvényeinek azon része, amelyet a vállalat visszavásárolt, és a saját kincstárában tart. Ahhoz, hogy megtaláld a saját részvényeket a számvitelben, a következő lépéseket kell követned:
1. Nézze meg a vállalat mérlegét: A saját részvények a mérlegben a saját tőke ellenértékeként szerepelnek. Ezt le kell vonni az összes saját tőkéből, hogy meghatározzák a vállalat nettó saját tőkéjét.
2. Ellenőrizze a vállalat saját tőke változásainak kimutatását: Ez a kimutatás a vállalat saját tőkéjének időbeli változásait mutatja be, beleértve a részvényvisszavásárlásokat is. A saját részvények számlája itt negatív értékként szerepel.
3. Nézze meg a vállalat pénzforgalmi kimutatását: Ha a vállalat visszavásárolt részvényeket, az a cash flow kimutatás finanszírozási tevékenység szakaszában pénzkiáramlásként fog szerepelni.
Összességében, ha saját részvényeket keres a számvitelben, akkor a mérlegben, a saját tőke változásainak kimutatásában és a cash flow kimutatásban kell keresnie. Fontos nyomon követni a saját részvényeket, mivel azok hatással lehetnek a vállalat pénzügyi kimutatásaira, és befolyásolhatják a vállalat általános pénzügyi egészségét.