A hosszú lejáratú kötelezettségek kezelése kihívást jelentő feladat lehet minden méretű vállalkozás számára. Az egyik leggyakoribb hosszú lejáratú kötelezettség, amellyel a vállalatoknak szembe kell nézniük, a váltókötelezettségek, amelyek olyan kölcsönöket vagy kötvényeket jelentenek, amelyeket egy évnél hosszabb idő alatt kell visszafizetni. Ezek a kötelezettségek jelentős hatást gyakorolhatnak egy vállalat pénzügyi kimutatásaira, ezért fontos biztosítani, hogy megfelelően számoljanak el velük.
A korrekciós tételek a számviteli folyamat kulcsfontosságú részét képezik, amelyek segítenek biztosítani, hogy a vállalat pénzügyi kimutatásai pontosan tükrözzék a pénzügyi helyzetét. A váltókötelezettségek esetében számos korrekciós könyvelést kell elvégezni annak érdekében, hogy a kötelezettség egyenlege pontosan tükröződjön a vállalat könyveiben.
Az első kiigazító bejegyzés, amelyet esetleg el kell végezni, az elhatárolt kamatra vonatkozik. A váltók kamatát általában a kölcsön vagy kötvény kintlévő egyenlege alapján számítják ki, és idővel felhalmozzák. Ha a kamatot a számviteli időszak végéig nem fizették ki, akkor korrekciós könyvelést kell készíteni a felhalmozott, de még ki nem fizetett kamat összegének feltüntetésére.
Egy másik korrekciós tétel, amelyet esetleg el kell végezni, a fizetendő váltókra vonatkozó esetleges diszkontok vagy prémiumok amortizációjára vonatkozik. Ha egy kötvényt vagy kölcsönt diszkonttal vagy prémiummal bocsátottak ki, ez azt jelenti, hogy a fizetendő váltó névértéke kisebb vagy nagyobb, mint az az összeg, amelyet a hitelfelvevő ténylegesen megkap. Ezt a különbséget a kölcsön vagy kötvény futamideje alatt amortizálják, és minden egyes elszámolási időszak végén korrekciós könyvelést kell végrehajtani az amortizált összeg tükrözésére.
Egy harmadik helyesbítő bejegyzés, amelyet esetleg el kell végezni, az elszámolási időszak alatt a váltókra teljesített kifizetésekhez kapcsolódik. A kintlévőségek kifizetése általában ütemezés szerint történik, és ha a számviteli időszak alatt történt kifizetés, akkor korrekciós könyvelést kell végrehajtani a kötelezettség kintlévő egyenlegének csökkenése miatt.
Végül fontos biztosítani, hogy a váltókötelezettségek egyenlege a társaság könyveiben megegyezzen a hitelező könyveiben szereplő egyenleggel. Ha bármilyen eltérés van, korrekciós könyvelést kell végezni a két egyenleg egyeztetésére.
Összefoglalva, a hosszú lejáratú kötelezettségek, például a váltók kezelése összetett folyamat lehet, de alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy ezek a kötelezettségek pontosan szerepeljenek a vállalat pénzügyi kimutatásaiban. A megfelelő korrekciós tételek elvégzésével a vállalkozások biztosíthatják, hogy pénzügyi kimutatásaik pontosan tükrözzék pénzügyi helyzetüket, és segíthetnek fenntartani az érdekelt felek bizalmát.
A hosszú lejáratú váltókötelezettségek a kötelezettségek egy olyan típusa, amely azt a pénzösszeget jelenti, amellyel egy vállalat egy évnél hosszabb időre tartozik egy hitelezőnek vagy hitelezőnek. A hosszú lejáratú váltók mérlegben történő kimutatásához a következő lépéseket lehet megtenni:
1. Határozza meg a hosszú lejáratú váltókötelezettségek összegét: A hosszú lejáratú váltókötelezettségek teljes összegét meg kell határozni és a mérleg forrásrészében kell szerepeltetni.
2. Határozza meg a hosszú lejáratú váltók rövid lejáratú részét: Ha a hosszú lejáratú váltók a következő 12 hónapon belül esedékesek, a váltók rövid lejáratú részét el kell különíteni a hosszú lejáratú résztől, és a mérleg rövid lejáratú kötelezettségek részében kell kimutatni.
3. Rögzítse a hosszú lejáratú váltókötelezettségeket: A váltók hosszú lejáratú részét a mérleg hosszú lejáratú kötelezettségek részében kell kimutatni.
4. Adjon meg további információkat: A kiegészítő információkat, például a kamatlábat, a lejárat időpontját és a kötelezettségek feltételeit a pénzügyi kimutatásokhoz fűzött megjegyzésekben kell feltüntetni.
Összességében a hosszú lejáratú váltók mérlegben történő nyilvántartása magában foglalja a rövid lejáratú és a hosszú lejáratú rész azonosítását és elkülönítését, valamint további információk megadása a pénzügyi kimutatásokhoz fűzött megjegyzésekben.
A hosszú lejáratú váltókötelezettség egy olyan kötelezettségszámla, amely azt a pénzösszeget jelenti, amelyet egy vállalat kölcsönzött egy hitelezőtől, amely jellemzően egy bank vagy más pénzintézet, és amelynek visszafizetését egy évet meghaladó időszak alatt vállalta. Ezeket a váltókat gyakran olyan nagyobb beszerzések vagy beruházások finanszírozására használják, amelyeket nem lehet a jelenlegi készpénzállományból kifizetni.
Amikor egy vállalat hosszú lejáratú váltófizetési megállapodást köt, általában előre kap egy egyösszegű készpénzt, és vállalja, hogy egy meghatározott időszak alatt visszafizeti a kölcsönt, a fennálló egyenleg után felhalmozódó kamatokkal együtt. A kamatlábat és a visszafizetési feltételeket a kölcsön kibocsátásakor határozzák meg, és ezek lehetnek fixek vagy változóak.
A hosszú lejáratú váltókötelezettségek a vállalat mérlegében kötelezettségként szerepelnek, és a fennálló egyenleg vagy rövid lejáratú kötelezettségként (ha a visszafizetés a következő éven belül esedékes), vagy hosszú lejáratú kötelezettségként (ha a visszafizetés a következő éven túl esedékes) kerül besorolásra. A váltókötelezettséghez kapcsolódó kamatköltséget az eredménykimutatásban ráfordításként mutatják ki.
Összefoglalva, a hosszú lejáratú váltókötelezettség egy olyan adósságtípus, amelyet a vállalat hosszú távú beruházások vagy beszerzések finanszírozására vesz fel, és amely kötelezettséget jelent a felvett összeg hosszabb időn keresztül történő visszafizetésére.