A Job Training Partnership Act (JTPA) egy 1982-ben elfogadott szövetségi törvény. A törvény célja az volt, hogy képzési és foglalkoztatási szolgáltatásokat nyújtson a munkanélküli vagy alulfoglalkoztatott egyéneknek. A JTPA az 1973 óta érvényben lévő Átfogó foglalkoztatási és képzési törvényt (CETA) váltotta fel. A JTPA az 1980-as évek elejének magas munkanélküliségi rátájára adott válasz volt, és célja az volt, hogy az egyéneknek olyan készségeket adjon, amelyekre szükségük volt a munkahely megtalálása és megtartása érdekében.
A JTPA finanszírozást nyújtott az államoknak és a helyi önkormányzatoknak képzési és foglalkoztatási programok létrehozására. Ezeket a programokat úgy tervezték, hogy segítsenek azoknak az egyéneknek, akiknek a munkavállalás előtt akadályok álltak, például az iskolai végzettség vagy a munkahelyi készségek hiánya, fogyatékosság vagy korlátozott angol nyelvtudás. A JTPA olyan fiatalok számára is támogatást nyújtott, akiket az iskolából való kimaradás vagy a bűnözés veszélye fenyegetett.
A JTPA egyik fő jellemzője a kormányzati szervek, oktatási intézmények és a magánszektorbeli munkaadók közötti partnerségek hangsúlyozása volt. Ezek a partnerségek lehetővé tették, hogy a képzési programokat a munkaadók igényeihez igazítsák, biztosítva, hogy az egyének a helyi munkaerőpiacon keresett készségekre kapjanak képzést.
A JTPA a képzés mellett támogató szolgáltatásokat is nyújtott az egyéneknek. Ezek a szolgáltatások magukban foglalták a munkaközvetítési támogatást, a tanácsadást, valamint a közlekedési és gyermekgondozási támogatást. E szolgáltatások célja annak biztosítása volt, hogy a képzésben részesülő személyek képesek legyenek munkát találni és megtartani.
A JTPA sikeresen segített sok egyénnek munkát találni és elsajátítani a karrierjük előrehaladásához szükséges készségeket. A törvényt azonban 1998-ban a Workforce Investment Act (WIA) váltotta fel. A WIA folytatta a JTPA által létrehozott programok nagy részét, de jelentős változásokat is hozott a munkaerő-fejlesztési programok finanszírozásában és igazgatásában.
Összességében a Job Training Partnership Act fontos jogszabály volt, amely sok egyénnek segített abban, hogy elsajátítsa az elhelyezkedéshez szükséges készségeket és támogatást. A partnerségek és a támogató szolgáltatások hangsúlyozása hozzájárult ahhoz, hogy a képzésben részesülő személyek sikeres karrierépítésre tudják használni a képzést.
A Job Training Partnership Act (JTPA) egy olyan szövetségi program volt, amely hátrányos helyzetű fiatalok, felnőttek és munkanélkülivé vált munkavállalók számára biztosított finanszírozást a munkahelyi képzéshez és foglalkoztatási szolgáltatásokhoz. Ezt a programot 1982-ben írták alá, és 2000-ig működött, amikor a Workforce Investment Act (WIA) váltotta fel. A WIA-t ezt követően 2014-ben a Workforce Innovation and Opportunity Act (WIOA) váltotta fel. A JTPA tehát 2000-ben megszűnt, amikor a WIA felváltotta.
A JTPA a Job Training Partnership Act (Munkaügyi képzési partnerségi törvény) rövidítése. Ez egy szövetségi program volt az Egyesült Államokban, amely a hátrányos helyzetű és alacsony jövedelmű egyének elhelyezkedését segítő munkahelyi képzés és foglalkoztatási szolgáltatások finanszírozását biztosította. A program 1983-tól volt érvényben, amíg 1998-ban fel nem váltotta a Workforce Investment Act (WIA). A JTPA különböző szolgáltatásokat nyújtott az álláskeresőknek, például álláskeresési támogatást, szakképzést és munkahelyi képzést. A munkaadókat is segítette azzal, hogy szűrési és közvetítési szolgáltatásokat nyújtott a potenciális munkavállalók számára. Összességében a JTPA célja a hátrányos helyzetű egyének munkaerő-piaci lehetőségeinek javítása és a gazdasági növekedés előmozdítása volt.
A Comprehensive Employment and Training Act (CETA) egy szövetségi program volt az Egyesült Államokban, amelyet 1973-ban léptettek életbe. A CETA fő célja az volt, hogy munkahelyi képzést és foglalkoztatási lehetőségeket biztosítson az országban élő munkanélküliek számára. A CETA-t úgy tervezték, hogy segítsen kezelni a munkanélküliség növekvő problémáját és a szakképzett munkaerő iránti igényt a különböző iparágakban.
A CETA finanszírozást nyújtott a helyi önkormányzatoknak és nonprofit szervezeteknek, hogy munkahelyi képzési programokat és foglalkoztatási lehetőségeket hozzanak létre a munkanélküli vagy alulfoglalkoztatott egyének számára. A program pénzügyi támogatást nyújtott olyan vállalkozásoknak is, amelyek hajlandóak voltak felvenni és képezni olyan személyeket, akik korábban munkanélküliek voltak.
A CETA keretében számos területen, többek között az egészségügyben, az építőiparban, a technológiában és más iparágakban kínáltak munkahelyi képzési programokat. A program olyan egyéneknek is segítséget nyújtott, akiknek az alapfokú oktatásban és az írni-olvasni tudás terén volt szükségük segítségre.
A CETA jelentős program volt az Egyesült Államokban, amely sok egyénnek segített munkát találni és a munkaerőpiacon való érvényesüléshez szükséges készségeket fejleszteni. A programot azonban 1983-ban megszüntették a finanszírozás csökkentése és a változó politikai helyzet miatt.
A WIA (Workforce Investment Act) és a WIOA (Workforce Innovation and Opportunity Act) két szövetségi törvény, amelyek célja a munkaerő-fejlesztési rendszer megerősítése az Egyesült Államokban. Bár hasonlóak a célkitűzéseik, van néhány figyelemre méltó különbség a kettő között.
A WIA-t 1998-ban léptették életbe, és célja az volt, hogy munkaerő-fejlesztési szolgáltatásokat – például munkahelyi képzést és tanácsadást – nyújtson a munkanélküli vagy jobb munkalehetőséget kereső egyének számára. Emellett finanszírozást biztosított az államok számára munkaerő-fejlesztési programjaik támogatására.
A WIOA-t viszont 2014-ben léptették hatályba, és a WIA helyébe lépett, mint a munkaerő-fejlesztési rendszert szabályozó elsődleges szövetségi jogszabály. A WIOA célja a munkaerő minőségének javítása, a képzéshez és oktatáshoz való hozzáférés javítása, valamint a munkaerő-fejlesztési programok összehangolása a munkaadók igényeivel. Hangsúlyozza továbbá a fogyatékossággal élő személyek és más hátrányos helyzetű csoportok kiszolgálásának fontosságát.
A WIA és a WIOA közötti egyik legfontosabb különbség a teljesítménymérésekre való összpontosítás. A WIA korlátozott számú teljesítménymutatóval rendelkezett, amelyeket a munkaerő-fejlesztési programok hatékonyságának értékelésére használtak. A WIOA ezzel szemben megköveteli az államoktól és a helyi munkaerő-fejlesztési tanácsoktól, hogy átfogó teljesítménymutatókat dolgozzanak ki, amelyek nyomon követik az előrehaladást olyan területeken, mint a foglalkoztatás, a keresetek és a bizonyítványok megszerzése.
Egy másik különbség a munkáltatók bevonásának hangsúlyozása. A WIOA megköveteli, hogy a helyi munkaerő-fejlesztési tanácsok aktívan együttműködjenek a munkáltatókkal munkaerőigényeik meghatározása és az igények kielégítését célzó stratégiák kidolgozása érdekében. Ennek célja annak biztosítása, hogy a munkaerő-fejlesztési programok összhangban legyenek a munkaadók igényeivel, és hogy az egyéneket a keresett munkahelyekre képezzék ki.
Összefoglalva, bár a WIA és a WIOA hasonló célokkal rendelkezik, a WIOA a munkaerő-fejlesztés aktualizált és átfogóbb megközelítését képviseli, amely nagyobb hangsúlyt fektet a teljesítménymérésekre és a munkáltatók bevonására.