Az IP-címek (Internet Protocol) egyedi numerikus azonosítók, amelyeket minden, az internethez csatlakozó eszközhöz rendelnek. Ezek a címek elengedhetetlenek ahhoz, hogy az eszközök kommunikálni tudjanak egymással az interneten keresztül. Az IP-címek két típusra oszthatók: IPv4 és IPv6. Ebben a cikkben az IPv4 esetében a kezdő IP-címszámokra és jelentésükre összpontosítunk.
Az IPv4-címek 32 bites numerikus címek, amelyeket pontozott decimális jelöléssel ábrázolnak. Az IPv4-cím első oktettje a cím hálózati részét, míg a fennmaradó három oktett az állomásrészt jelöli. A cím hálózati része a hálózat azonosítására szolgál, amelyhez az eszköz csatlakozik, míg az állomásrész a hálózaton lévő konkrét eszközt azonosítja.
A kezdő IP-címszámok a hálózat osztályának azonosítására szolgálnak. Az IPv4-címek öt osztályra vannak osztva: A, B, C, D és E. A kezdő IP-címek számai a hálózat osztályának azonosítására szolgálnak. Az A osztályú hálózatok az első oktettet használják hálózati részként, a fennmaradó három oktettet pedig az állomás részeként. Az A osztályú hálózatok kezdő IP-címszámtartománya 1-től 126-ig terjed.
A B osztályú hálózatok az első két oktettet használják hálózati részként, a fennmaradó két oktettet pedig állomásrészként. A B osztályú hálózatok kezdő IP-címszámtartománya 128-tól 191-ig terjed. A C osztályú hálózatok az első három oktettet használják hálózati részként, a fennmaradó oktettet pedig állomásrészként. A C osztályú hálózatok kezdő IP-címszámtartománya 192 és 223 között van.
A D osztályú hálózatokat multicast címzésre használják, és a kezdő IP-címszámtartományuk 224 és 239 között van. Az E osztályú címek jövőbeli használatra vannak fenntartva, és a kezdő IP-címszámtartományuk 240-től 255-ig terjed.
Összefoglalva, a kezdő IP-címszámok jelentésének megértése alapvető fontosságú az IP-címek működésének megértéséhez. Az egyes hálózati osztályok kezdő IP-címszámtartományának ismeretében könnyen azonosíthatja, hogy egy eszköz milyen típusú hálózathoz csatlakozik. Ez a tudás különösen hasznos lehet a hálózati rendszergazdák számára, akiknek nagy, több eszközt tartalmazó hálózatokat kell kezelniük.
Az IP-cím első 4 száma a hálózati címre vagy hálózati azonosítóra utal. Az IP-címzésben az IP-cím két részre oszlik: a hálózati részre és az állomásrészre. A hálózati rész azt a hálózatot vagy alhálózatot adja meg, amelyhez az eszköz csatlakozik, míg az állomásrész az adott eszközt azonosítja a hálózaton belül.
Az első szám a hálózat osztályát jelöli, amely meghatározza az adott hálózaton lévő hosztokhoz rendelhető IP-címek tartományát. Például az A osztályú hálózatok első száma 1 és 126 között van, míg a B osztályú hálózatok első száma 128 és 191 között, a C osztályú hálózatok első száma pedig 192 és 223 között van.
Az első szám után következő három szám az adott hálózat vagy alhálózat azonosítóját jelöli. A hálózati azonosító és az állomásazonosító kombinációja egyedi címet biztosít a hálózaton lévő minden egyes eszköz számára.
Az IP-cím első 4 számának megértése fontos a hálózati rendszergazdák és az informatikai szakemberek számára, akiknek a hálózati csatlakozási problémákat kell kezelniük és elhárítaniuk. Ez lehetővé teszi számukra, hogy azonosítsák a hálózatot, amelyhez egy eszköz csatlakozik, és a hálózati eszközöket, például az útválasztókat és tűzfalakat úgy konfigurálják, hogy megfelelően irányítsák a forgalmat az adott eszközre és az eszközről.
A 192.168.1.0/24 a helyi hálózatokban (LAN) általánosan használt IP-címek egy meghatározott tartományára utal. Az IP-cím első három szakasza, a 192.168.1 a hálózati címet jelöli, míg az utolsó szakasz, a 0/24 az alhálózati maszkot adja meg.
A 0/24 alhálózati maszk azt jelenti, hogy a hálózat 256 egyedi alhálózatra van felosztva, amelyek mindegyike legfeljebb 254 állomáscímmel rendelkezik. Így a hálózaton belül legfeljebb 65 536 állomáscím adható meg.
Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a hálózaton belül minden olyan eszköz, amely a 192.168.1.1.1 és 192.168.1.1.254 közötti tartományba eső IP-címmel rendelkezik, képes lesz kommunikálni egymással útválasztó vagy átjáró nélkül. Ha azonban a hálózatnak az internethez vagy más külső hálózatokhoz kell csatlakoznia, a kapcsolat létrehozásához útválasztóra vagy átjáróra lesz szükség.
Egy vállalkozás működtetésével összefüggésben a 172-vel kezdődő IP egy privát IP-címtartományra utal. Pontosabban ez az IP-tartomány a B osztályú hálózati címtartományba tartozik, amely a magánhálózatokon belüli használatra van fenntartva, és nem továbbítható az interneten.
A 172.16.0.0-172.31.255.255.255 tartományt általában a szervezeteken belüli belső hálózatok, például helyi hálózatok (LAN) vagy virtuális magánhálózatok (VPN) számára használják. Ezek az IP-címek nem nyilvánosak, és a hálózaton belüli eszközök közötti belső kommunikációra szolgálnak.
Fontos megjegyezni, hogy bár a privát IP-címek használhatók egy szervezet hálózatán belül, nem használhatók nyilvánosan elérhető IP-címként. Az internettel való külső kommunikáció lehetővé tételéhez a vállalkozásoknak nyilvános IP-címeket kell használniuk, amelyeket egy internetszolgáltatótól (ISP) vagy más módon szereznek be.
Az IP-cím első 3 száma a hálózati címet jelöli. Az IP-cím egy egyedi azonosító, amelyet minden egyes, a hálózathoz csatlakoztatott eszközhöz rendelnek. Az első szám a hálózat osztályát jelöli, az A osztályú hálózatok első száma 1 és 127 között, a B osztályú hálózatok első száma 128 és 191 között, a C osztályú hálózatok első száma pedig 192 és 223 között van. Az első 3 számot az útválasztók arra használják, hogy meghatározzák, hogyan irányítsák a forgalmat a hálózaton belül vagy a hálózatok között. Ezek a számok döntő fontosságúak a kapcsolat létrehozásához és a hálózaton lévő eszközök azonosításához.