A készletgazdálkodás minden vállalkozás számára alapvető feladat. Az alkalmazott készletgazdálkodási módszer jelentős hatással lehet a vállalat eredményére. A legelterjedtebb készletgazdálkodási módszerek a LIFO (Last In, First Out) és a FIFO (First In, First Out). A LIFO módszer szerint az utoljára beérkezett terméket adják el elsőként, míg a FIFO módszer szerint az elsőként beérkezett terméket adják el elsőként. Mindkét módszernek megvannak az előnyei és hátrányai, és a vállalkozásoknak ezeket mérlegelniük kell, hogy eldöntsék, melyik módszer a legalkalmasabb a működésükhöz.
A LIFO-módszer olyan vállalkozások számára hasznos, amelyek olyan termékekkel foglalkoznak, amelyek lejárati idővel rendelkeznek, mint például az élelmiszerek vagy a kozmetikumok. A LIFO-módszerrel a vállalkozások először a legújabb készleteiket értékesíthetik, csökkentve ezzel a lejárt termékek kockázatát. Emellett a LIFO-módszer adókedvezményekkel is járhat. Ha az árak emelkednek, a LIFO-módszer alacsonyabb adóköteles jövedelmet eredményezhet.
A LIFO-módszer problémás lehet, ha az árak emelkednek. A legújabb készletet, amely általában a legdrágább, adják el először, ami alacsonyabb bruttó nyereséget eredményez. Ez alacsonyabb nettó jövedelemhez vezethet, és a vállalkozásoknak esetleg adósságot kell felvenniük a kiadások fedezésére. Továbbá a LIFO-módszer pontatlan készletértékeléshez vezethet. A LIFO-módszer esetében az eladott áruk költsége (COGS) a legújabb készlet árán alapul, és a régebbi készletek értékét nem veszik figyelembe, ami pontatlan készletértékeléshez vezet.
A FIFO módszer olyan vállalkozások számára hasznos, amelyek olyan termékekkel foglalkoznak, amelyeknek nincs lejárati idejük, mint például az elektronika vagy a ruházat. A FIFO-módszerrel a vállalkozások először a régebbi készleteiket értékesíthetik, csökkentve ezzel az elavult termékek kockázatát. Ezenkívül a FIFO-módszer pontosabb készletértékelést biztosít. A COGS a legrégebbi készlet árán alapul, így pontosabb értékelést biztosít a vállalkozás készletéről.
A FIFO módszer problémás lehet, ha az árak csökkennek. A régebbi készletet, amely általában a legdrágább, adják el először, ami magasabb bruttó nyereséget eredményez. Ez magasabb nettó jövedelemhez vezethet, és a vállalkozásoknak esetleg magasabb adót kell fizetniük. Továbbá a FIFO-módszer túlzott készletezési költségekhez vezethet. A régebbi készletek hosszabb ideig maradhatnak a polcokon, ami olyan költségekkel jár, mint a raktározás, a kezelés és a biztosítás.
Összefoglalva, mind a LIFO, mind a FIFO módszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai. A vállalkozásoknak az általuk értékesített termékek típusa, az aktuális piaci feltételek és a pénzügyi céljaik alapján kell eldönteniük, hogy melyik módszer a legalkalmasabb a működésükhöz. Míg a LIFO-módszer adózási szempontból előnyösebb lehet egy növekvő piacon, a FIFO-módszer megfelelőbb lehet, ha a készletek forgalma lassabb, és az árak csökkennek. Végső soron a két módszer közötti választás stratégiai kérdés, amely átgondolt mérlegelést igényel.