Vállalkozóként fontos, hogy tudja, mennyit ér a készlete, hogy megalapozott döntéseket hozhasson az árképzésről, a rendelésről és egyebekről. A készletköltség kiszámítása trükkös lehet, de több módszer is létezik, amelyekkel pontos számot kaphat. Íme néhány a leggyakoribb leltárköltség-számítási módszerek közül, és hogyan kell használni őket.
1. FIFO (First in, first out)
A FIFO módszer feltételezi, hogy az elsőként vásárolt tételek egyben az elsőként eladott tételek is. A FIFO módszerrel történő készletköltség kiszámításához a legrégebbi készleten lévő tételek bekerülési értékét veszi, és ezt használja az eladott áruk költségeként (COGS). Ez azt jelenti, hogy az eladott áruk költsége a legutóbbi beszerzési áron alapul.
2. LIFO (Last in, first out)
A LIFO módszer azt feltételezi, hogy az utoljára vásárolt tételeket adja el először. A készletköltség LIFO módszerrel történő kiszámításához a legutoljára vásárolt tételek költségét veszi, és ezt használja az eladott áruk költségeként. Ez azt jelenti, hogy az eladott áruk bekerülési értéke a legrégebbi beszerzési áron fog alapulni.
3. Átlagköltség
Az átlagköltség módszer a készleten lévő összes tétel összköltségét veszi, és elosztja a tételek számával. Ez adja az egy tételre jutó átlagos költséget, amelyet az eladott áruk költségének kiszámításához használnak. Ezt a módszert gyakran használják a kisebb vállalkozások vagy a kisebb készlettel rendelkező vállalkozások.
4. Egyedi azonosítás
Az egyedi azonosítási módszert akkor alkalmazzák, ha a készleten lévő egyes tételek költségét azonosítani tudja. Ezt a módszert gyakran olyan vállalkozások használják, amelyek nagy értékű tételeket vagy speciális termékeket értékesítenek. A készletköltség kiszámításához az egyedi azonosítást alkalmazva egyszerűen össze kell adni a készleten lévő minden egyes tétel költségét.
Bármelyik módszert is választja, fontos, hogy pontos nyilvántartást vezessen a készletről és annak költségéről. Ez segít Önnek abban, hogy megalapozott döntéseket hozzon az árképzéssel, rendeléssel és egyebekkel kapcsolatban. Ha nem biztos abban, hogy melyik módszer a megfelelő az Ön vállalkozása számára, konzultáljon pénzügyi tanácsadóval vagy könyvelővel, hogy személyre szabott tanácsot kapjon.
A készletköltség a vállalkozás által értékesíteni kívánt áruk beszerzése vagy előállítása során felmerült költségekre utal. Ez a készlet beszerzésével vagy előállításával kapcsolatos összes költség összege, beleértve az olyan közvetlen költségeket, mint az anyagok, a munkaerő és az általános költségek.
A készletköltség fontos számviteli és könyvelési szempontból, mivel közvetlenül befolyásolja a vállalat bruttó nyereségének és nettó nyereségének kiszámítását. Amikor egy vállalkozás készletet értékesít, a készletköltséget levonják az értékesítésből származó bevételből a bruttó nyereség meghatározásához. A bruttó nyereséget ezután a működési költségek és az adók levonásával a nettó nyereség kiszámításához használják.
A készletek bekerülési értékének kiszámítására többféle módszer létezik, többek között a FIFO (FIFO) módszer, a LIFO (LIFO) módszer és a súlyozott átlagköltség módszer. Mindegyik módszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai, és a vállalkozás által alkalmazott módszer olyan tényezőktől függ, mint az értékesített készlet típusa és a vállalkozás számviteli és adózási politikája.
Összességében a készletköltségek megértése alapvető fontosságú a vállalkozások számára, hogy pontosan nyomon követhessék pénzügyi teljesítményüket, és megalapozott döntéseket hozhassanak az árképzéssel, rendeléssel és termeléssel kapcsolatban.
A raktárban a készletköltség kiszámításához több módszer alkalmazása szükséges, többek között a súlyozott átlag módszer, a FIFO (first-in, first-out) módszer és a LIFO (last-in, first-out) módszer.
A készletköltség kiszámításának első lépése az eladott áruk költségének (COGS) meghatározása. Ezt úgy lehet elvégezni, hogy az értékesítésre rendelkezésre álló áruk bekerülési értékéből kivonjuk a zárókészlet bekerülési értékét. A zárókészlet költségét úgy lehet kiszámítani, hogy az időszak végére fennmaradó készletegységek számát megszorozzuk az egységenkénti költséggel.
A készletköltség súlyozott átlag módszerrel történő kiszámításához ki kell számítani az egy egységnyi készletre jutó súlyozott átlagköltséget. Ez úgy történik, hogy az értékesíthető áruk teljes bekerülési értékét elosztjuk az értékesíthető egységek teljes számával. Az így kapott szám az egy egységnyi készletre jutó költséget jelenti, amelyet meg lehet szorozni az eladott egységek számával a COGS meghatározásához.
A FIFO módszer feltételezi, hogy a készlet első megvásárolt egységei az első eladott egységek, így az eladott áruk költsége a legrégebbi készlet bekerülési értékén alapul. A FIFO módszerrel történő készletköltség kiszámításához meg kell határoznia a készleten lévő legrégebbi készletegységek költségét, és ezt a költséget meg kell szoroznia az eladott egységek számával.
A LIFO módszer feltételezi, hogy a készlet utolsó vásárolt egységei az első eladott egységek, így az eladott áruk bekerülési értéke a legfrissebb készlet bekerülési értékén alapul. A készletköltség LIFO-módszerrel történő kiszámításához meg kell határoznia a készleten lévő legutolsó készletegységek költségét, és ezt a költséget meg kell szoroznia az eladott egységek számával.
Fontos megjegyezni, hogy a különböző leltározási módszerek eltérő eredményt adhatnak a leltárköltség és a COGS tekintetében, ami hatással lehet a vállalat pénzügyi kimutatásaira és adókötelezettségeire. A pontos és szabályszerű leltárkönyvelés biztosítása érdekében ajánlott konzultálni egy könyvelővel vagy könyvelővel.
A készleten maradt termékek bekerülési értéke a következő módszerekkel számítható ki:
1. First-In, First-Out (FIFO) módszer: Ez a módszer azt feltételezi, hogy az elsőként beszerzett tételeket elsőként értékesítik. A FIFO módszerrel a készleten maradt termékek bekerülési értékének kiszámításához szorozza meg a legrégebbi tételek bekerülési értékét a készleten maradt egységek számával.
2. Last-In, First-Out (LIFO) módszer: Ez a módszer azt feltételezi, hogy az utoljára vásárolt tételek kerülnek elsőként értékesítésre. A LIFO-módszerrel a készletben maradt termékek költségének kiszámításához szorozza meg a legutolsó tételek költségét a készletben maradt egységek számával.
3. Súlyozott átlag módszer: Ez a módszer az adott időszak alatt beszerzett összes tétel átlagköltségét veszi. Az átlagköltség kiszámításához adja össze az adott időszakban vásárolt összes tétel költségét, és ossza el a vásárolt egységek teljes számával. A készleten maradt termékek költségének kiszámításához a súlyozott átlag módszerrel, szorozza meg az átlagköltséget a készleten maradt egységek számával.
Fontos megjegyezni, hogy a készleten maradt termékek bekerülési értékének kiszámításához használt módszer hatással lesz az eladott áruk költségére és a bruttó nyereségre az eredménykimutatásban. Javasoljuk, hogy a pontos és szabályszerű számviteli gyakorlat biztosítása érdekében konzultáljon egy profi könyvelővel vagy könyvelővel.