A váltók követeléskezelése a követelések kezelésének egyik kulcsfontosságú aspektusa az üzleti életben. A váltókövetelés lényegében egy írásos ígéret arra, hogy egy bizonyos pénzösszeget egy későbbi időpontban kifizetnek. Ez egy vállalat eszközeinek fontos eleme, ezért szükséges a megfelelő kezelése. Általában kétféle váltókövetelés létezik: hosszú távú és rövid távú. Mindegyik típusnak megvannak a maga szabályai, amelyeket a vállalkozásoknak be kell tartaniuk.
Rövid lejáratú váltók:
A rövid lejáratú váltók azok, amelyek egy éven belül esedékesek. Ezeket a váltókat gyakran rövid távú finanszírozási igényekre, például készletbeszerzésre, bérszámfejtésre és egyéb működési kiadásokra használják. Az alábbiakban a rövid lejáratú követelések kezelésére vonatkozó néhány alapvető szabályt ismertetjük:
– Megfelelő dokumentáció: A vállalatoknak megfelelő dokumentációval kell rendelkezniük a rövid lejáratú követelésekről. Ez a dokumentáció tartalmazza a kölcsön feltételeit, a kölcsön összegét, a kamatlábat és a visszafizetési feltételeket.
– Rendszeres ellenőrzés: A vállalkozásoknak rendszeresen ellenőrizniük kell a rövid lejáratú követeléseket, hogy biztosítsák az időben történő visszafizetést. Ez magában foglalja az esedékességi időpontok nyomon követését és a hitelfelvevővel való kapcsolatfelvételt, ha a fizetés nem érkezik meg időben.
– Kamatláb: A rövid lejáratú váltók kamatlábának ésszerűnek és versenyképesnek kell lennie. Ez segít biztosítani, hogy a hitelfelvevő hajlandó és képes legyen időben visszafizetni a kölcsönt.
Hosszú lejáratú kintlévőségek:
A hosszú lejáratú váltók azok, amelyek egy év után esedékesek. Ezeket a váltókat gyakran hosszú távú finanszírozási igényekre, például tőkekiadásokra vagy beruházásokra használják. Az alábbiakban a hosszú lejáratú váltók kezelésének néhány fő szabálya következik:
– Megfelelő dokumentáció: A rövid lejáratú váltókhoz hasonlóan a hosszú lejáratú váltóknak is megfelelő dokumentációval kell rendelkezniük. Ez a dokumentáció tartalmazza a kölcsön feltételeit, a kölcsön összegét, a kamatlábat és a visszafizetési feltételeket.
– Rendszeres ellenőrzés: A vállalkozásoknak rendszeresen ellenőrizniük kell a hosszú lejáratú váltókat, hogy biztosítsák az időben történő visszafizetést. A hosszú lejáratú váltók követeléseinek nyomon követési folyamata azonban eltér a rövid lejáratú váltókétól. A vállalkozásoknak például figyelemmel kell kísérniük a hitelfelvevő pénzügyi kimutatásait annak biztosítása érdekében, hogy a hitelfelvevő hosszú távon képes legyen visszafizetni a kölcsönt.
– Kamatláb: A hosszú lejáratú váltók kamatlába általában magasabb, mint a rövid lejáratú váltóké. Ennek oka, hogy a hosszú lejáratú váltók magasabb kockázatot jelentenek a hitelező számára.
Összefoglalva, a váltókövetelések kezelése minden vállalkozás kritikus szempontja. A vállalkozásoknak meghatározott szabályokat kell követniük mind a hosszú, mind a rövid lejáratú váltók kezelése során. A megfelelő dokumentáció, a rendszeres ellenőrzés és a versenyképes kamatlábak mind fontos tényezők, amelyeket figyelembe kell venni a követeléskezelés során. E szabályok betartásával a vállalkozások biztosíthatják, hogy megfelelően kezelik a váltóköveteléseiket, és minimalizálják a kockázataikat.
Igen, lehetséges, hogy hosszú lejáratú követelésekkel rendelkezzenek. A követelés az a pénzösszeg, amellyel egy vállalkozás tartozik a vevőinek az eladott, de még ki nem fizetett termékekért vagy szolgáltatásokért. A „hosszú lejárat” kifejezés ebben az összefüggésben arra utal, hogy a vállalkozás mennyi ideje vár a fizetésre.
A követelések két kategóriába sorolhatók: rövid és hosszú lejáratúak. A rövid lejáratú követelések jellemzően egy éven belül esedékesek, míg a hosszú lejáratú követelések egy éven túl esedékesek.
Hosszú lejáratú követelések akkor keletkezhetnek, ha egy vállalkozás a szokásos 30 napos fizetési határidőt meghaladó fizetési határidőket kínál. Például egy vállalkozás kínálhat 90 napos, 120 napos vagy még hosszabb fizetési határidőt is. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy a vállalkozásnak hosszabb ideig kell várnia arra, hogy vevőitől fizetést kapjon.
Hosszú lejáratú követelések akkor is keletkezhetnek, ha egy vállalkozás hitelre értékesít árukat vagy szolgáltatásokat olyan ügyfeleknek, akiknek rossz a hitelmúltjuk vagy pénzügyi nehézségekkel küzdenek. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy a vállalkozásnak hosszabb ideig kell várnia a fizetésre, vagy a tartozást rossz követelésként le kell írnia, ha a vevő nem fizet.
A vállalkozások számára fontos, hogy hatékonyan kezeljék követeléseiket, legyenek azok rövid vagy hosszú távúak. Ez magában foglalja az egyértelmű fizetési feltételek meghatározását, a késedelmes fizetések nyomon követését, valamint a behajthatatlan követelések kezelésére szolgáló rendszer meglétét. Követeléseik hatékony kezelésével a vállalkozások javíthatják pénzforgalmukat és csökkenthetik a pénzügyi problémák kockázatát.
A rövid lejáratú váltók általában a vállalat mérlegének „forgóeszközök” részében szerepelnek. Ez azért van így, mert olyan összegeket képviselnek, amelyek várhatóan egy éven belül vagy annál rövidebb időn belül behajtásra kerülnek.
A mérleg egy olyan pénzügyi kimutatás, amely egy adott időpontban pillanatfelvételt nyújt a vállalat pénzügyi helyzetéről. Tartalmazza az eszközöket, a kötelezettségeket és a saját tőkét. A forgóeszközök rész tartalmazza azokat a tételeket, amelyek várhatóan egy éven belül vagy annál rövidebb időn belül készpénzre válnak, mint például a készpénz és készpénzegyenértékesek, a követelések, a készletek és a rövid lejáratú váltók.
A rövid lejáratú váltók azok az összegek, amelyekkel a vállalat olyan ügyfelekkel vagy más felekkel szemben tartozik, akik egyéves vagy annál rövidebb lejáratú váltókat bocsátottak ki. Ezeket a váltókat jellemzően arra használják, hogy rövid távú finanszírozást biztosítsanak az ügyfeleknek, vagy megkönnyítsék a tranzakciókat. Viszonylag alacsony kockázatú eszköznek minősülnek, mivel jellemzően a hitelfelvevő hitelképessége fedezi őket.
Összefoglalva, a rövid lejáratú váltók a vállalat mérlegének forgóeszközök között szerepelnek, mivel olyan összegeket képviselnek, amelyek várhatóan egy éven belül vagy annál rövidebb időn belül beszedésre kerülnek.