A kutatás és fejlesztés (K+F) elengedhetetlen az új termékek és szolgáltatások kifejlesztéséhez, a meglévők javításához és a piaci versenyelőny fenntartásához. A K+F azonban költséges vállalkozás lehet, és a vállalatoknak pontosan kell nyilvántartaniuk ezeket a költségeket, hogy megfeleljenek az általánosan elfogadott számviteli elveknek (GAAP).
A GAAP megköveteli a vállalatoktól, hogy a K+F költségeket ráfordításként könyveljék el a pénzügyi kimutatásaikban. Ezeket a költségeket felmerülésükkor kell elszámolni, és az eredménykimutatás terhére kell elszámolni, mivel nem jogosultak aktiválásra. Ezért a K+F költségek nem szerepelhetnek eszközként a vállalat mérlegében.
A GAAP-nak való megfelelés érdekében a vállalatoknak különbséget kell tenniük a kutatási költségek és a fejlesztési költségek között. A kutatási költségek magukban foglalják az új ismeretek keresése és az új ötletek értékelése során felmerülő kiadásokat. A kutatási költségek közé tartoznak például a kutatásban részt vevő alkalmazottak fizetése, bére és juttatásai, a kutatáshoz felhasznált anyagok és berendezések költségei, valamint a tanácsadóknak fizetett díjak.
Másrészt a fejlesztési költségek az új termékek vagy szolgáltatások tervezése, fejlesztése és tesztelése során felmerülő költségek. A fejlesztési költségek közé tartoznak például a fejlesztésben részt vevő alkalmazottak fizetése, bére és juttatásai, a fejlesztés során felhasznált anyagok és berendezések költségei, valamint a prototípusok készítésének és tesztelésének költségei.
A GAAP megköveteli, hogy a vállalatok minden kutatási költséget a felmerülésükkor számoljanak el költségként. A fejlesztési költségek azonban bizonyos körülmények között aktiválhatók. Az aktiváláshoz a fejlesztési költségeknek meghatározott kritériumoknak kell megfelelniük, mint például a műszaki megvalósíthatóság, a termék forgalmazásának és értékesítésének szándéka, valamint a fejlesztés során felmerült költségek pontos mérhetőségének lehetősége.
Összefoglalva, a GAAP megköveteli a vállalatoktól a K+F költségek pontos elszámolását, hogy tükrözzék valós pénzügyi helyzetüket. A vállalatoknak különbséget kell tenniük a kutatási és fejlesztési költségek között, és a kutatási költségeket a felmerülésükkor kell elszámolniuk. A fejlesztési költségek aktiválhatók, ha megfelelnek bizonyos kritériumoknak. A GAAP betartásával a vállalatok biztosíthatják, hogy pénzügyi kimutatásaik pontosak és megbízhatóak legyenek a befektetők és más érdekelt felek számára.
Igen, az általánosan elfogadott számviteli elvek (GAAP) szerint lehetőség van a kutatási és fejlesztési költségek aktiválására, de ez bizonyos feltételekhez kötött. Általában a kutatás-fejlesztési (K+F) költségeket ráfordításként kezelik, és felmerülésükkor levonják az eredménykimutatásból. Ugyanakkor bizonyos költségek aktiválhatók, ha megfelelnek azoknak a kritériumoknak, hogy közvetlenül kapcsolódnak egy adott projekthez, és ésszerűen becsülhető jövőbeli gazdasági hasznuk van.
Annak meghatározásához, hogy a K+F költségek aktiválhatók-e, a vállalatoknak mérlegelniük kell, hogy a projekt megfelel-e bizonyos kritériumoknak. E kritériumok közé tartozik, hogy a projektnek van-e egyértelmű célja, hogy technikailag megvalósítható-e a projekt befejezése, hogy a vállalat képes-e felhasználni vagy értékesíteni a keletkező terméket vagy eljárást, és hogy a projekt költségei megbízhatóan mérhetőek-e. A projekt költségei megbízhatóan mérhetőek.
Ha a projekt megfelel ezeknek a kritériumoknak, a K+F költségek aktiválhatók és eszközként szerepelhetnek a mérlegben. A költségeket ezután a keletkező termék vagy eljárás becsült hasznos élettartama alatt lehet amortizálni, és az amortizációs költséget az idő előrehaladtával az eredménykimutatásban kell elszámolni.
Fontos megjegyezni, hogy a K+F költségek aktiválására vonatkozó döntés jelentős hatással lehet a vállalat pénzügyi kimutatásaira és nyereségességére. A vállalatoknak gondosan meg kell fontolniuk a kritériumokat, és útmutatást kell kérniük a számviteli szakemberektől a GAAP-nak való megfelelés biztosítása érdekében.
A US GAAP (általánosan elfogadott számviteli elvek) szerint a kutatás-fejlesztési költségekre fordított belső kiadásokat akkor kell költségként elszámolni, amikor azok felmerülnek. Ezeket a kiadásokat abban az időszakban kell elszámolni az eredménykimutatásban, amikor felmerülnek, ahelyett, hogy eszközként aktiválnák őket.
A US GAAP a kutatás-fejlesztési költségeket úgy határozza meg, mint az új ismeretek felfedezése, illetve új vagy továbbfejlesztett termékek vagy eljárások kifejlesztése során felmerülő költségeket. Ezek a költségek tartalmazhatnak személyi költségeket, anyagköltségeket és egyéb kapcsolódó kiadásokat.
A kutatási és fejlesztési költségekre fordított belső ráfordítások elszámolásakor fontos biztosítani, hogy azok megfeleljenek a US GAAP által meghatározott elszámolási kritériumoknak. Ez magában foglalja annak biztosítását, hogy a költségek közvetlenül a kutatási és fejlesztési tevékenységhez kapcsolódnak, és nem más célból merülnek fel.
Összefoglalva, a kutatás-fejlesztési költségekre fordított belső kiadásokat a felmerülésükkor, a US GAAP-nak megfelelően, költségként kell elszámolni. Ezáltal a vállalatok pontosabb képet adhatnak pénzügyi helyzetükről és teljesítményükről az érdekeltek számára.
Az általánosan elfogadott számviteli alapelvek (GAAP) a kutatás-fejlesztést (K+F) olyan szisztematikus és vizsgálati tevékenységként határozzák meg, amelyet egy vállalat végez ismereteinek bővítése és új termékek, eljárások vagy szolgáltatások kifejlesztése érdekében. A K+F tevékenységek célja olyan új információk felfedezése, amelyek a meglévő termékek javításához vagy új termékek létrehozásához vezethetnek.
A GAAP megköveteli, hogy a vállalatok a K+F ráfordításokat a felmerülésükkor számolják el. A K+F ráfordításoknak két típusa van: közvetlen és közvetett. A közvetlen K+F ráfordítások közé tartoznak a közvetlenül a K+F tevékenységek során felhasznált bérek, anyagok és berendezések. A közvetett K+F ráfordítások közé tartoznak az általános költségek, például a bérleti díjak, a közüzemi díjak és az adminisztratív költségek.
A GAAP azt is előírja, hogy a vállalatok bizonyos K+F költségeket aktiváljanak, ha bizonyos kritériumok teljesülnek. Az aktivált K+F költségeket a mérlegben eszközként tartják nyilván, és hasznos élettartamuk alatt amortizálják. Az aktiválás kritériumai közé tartozik a termék vagy szolgáltatás megléte, a jövőbeni gazdasági hasznok bizonyításának képessége, valamint a költségek megbízható mérésének képessége.
Összefoglalva, a GAAP a K+F-et olyan szisztematikus és vizsgálati tevékenységként határozza meg, amelynek célja a tudás bővítése és új termékek, eljárások vagy szolgáltatások kifejlesztése. A vállalatoknak a K+F ráfordításokat a felmerülésükkor kell elszámolniuk, és bizonyos K+F költségeket aktiválniuk kell, ha bizonyos kritériumok teljesülnek.