A lízingkötelezettségek elszámolása a cash flow kimutatásban a pénzügyi beszámolás lényeges szempontja. Lízingkötelezettség akkor keletkezik, amikor egy vállalat lízingszerződést köt egy másik féllel egy eszköz meghatározott időszakra történő használatára. A lízingkötelezettség a lízingbevevő azon kötelezettségét jelenti, hogy a lízing futamideje alatt lízingfizetéseket teljesítsen a lízingbeadónak.
A Pénzügyi Számviteli Standard Testület (FASB) előírja, hogy a lízingkötelezettségeket a mérlegben kell kimutatni, és a cash flow kimutatásnak tükröznie kell a lízingkötelezettség változását a beszámolási időszak alatt. A lízingkötelezettséget kötelezettségként kell kimutatni a mérlegben, a lízingfizetéseket pedig ráfordításként kell elszámolni az eredménykimutatásban.
A lízingkötelezettség cash flow kimutatásban történő elszámolásához a lízingbevevőnek először meg kell határoznia a lízingfizetések jelenértékét. Ezt úgy kell elvégezni, hogy a lízingfizetéseket a lízingben implicit módon szereplő kamatlábbal, vagy a lízingbevevő járulékos hitelkamatlábával diszkontálják. A lízingfizetések jelenértékét ezután kötelezettségként kell kimutatni a mérlegben.
Ahogy a lízingkötelezettséget visszafizetik, a cash flow kimutatásnak tükröznie kell a kötelezettségben bekövetkezett változásokat. A lízingfizetéseket két részre bontják: a tőkére és a kamatra. A kamatrész az eredménykimutatásban működési költségként, míg a tőkerész a lízingkötelezettség csökkentéseként kerül kimutatásra a mérlegben.
A cash flow kimutatásnak tükröznie kell a lízingkötelezettség változását a beszámolási időszak alatt. Ha a lízingkötelezettség növekszik, azt a finanszírozási tevékenységből származó pénzkiáramlásként kell megjeleníteni. Ha a lízingkötelezettség csökken, azt a finanszírozási tevékenységből származó pénzbevételként kell megjeleníteni.
Összefoglalva, a lízingkötelezettségek elszámolása a cash flow kimutatásban a pénzügyi beszámolás lényeges szempontja. Ez megköveteli a lízingszerződés és a lízingfizetések jelenértékének alapos megértését. A cash flow kimutatásnak tükröznie kell a lízingkötelezettség változását a beszámolási időszak alatt, beleértve a lízingfizetések kamat- és tőkerészét is. A lízingkötelezettségek pontos kimutatása a cash flow kimutatásban a befektetők és más érdekelt felek számára világos képet ad a vállalat pénzügyi helyzetéről.
A lízingkötelezettség elszámolása magában foglalja a lízing kötelezettségként való megjelenítését a lízingbevevő mérlegében. Ennek alapja a Pénzügyi Számviteli Standard Testület (FASB) 2016-ban kiadott iránymutatása, amely előírja, hogy a vállalkozásoknak a legtöbb lízingszerződést kötelezettségként kell megjeleníteniük a mérlegben.
A lízingkötelezettség elszámolásához a lízingbevevőnek (az eszközt lízingelő félnek) először meg kell határoznia a lízing futamidejét (azt az időtartamot, amelyre az eszközt lízingelik) és a lízingfizetések jelenértékét. A lízingfizetések jelenértékét a lízingbevevő járulékos hitelkamatlába (az a kamatláb, amelyet a lízingbevevő fizetne, ha hasonló típusú eszközért kölcsönt venne fel) felhasználásával számítják ki.
Miután a lízing futamidejét és a lízingfizetések jelenértékét meghatározták, a lízingbevevőnek a kötelezettséget meg kell jelenítenie a mérlegében. A lízingkötelezettséget kezdetben a lízingfizetések jelenértékén jelenítik meg, majd idővel kiigazítják, ahogy a lízingbevevő lízingfizetéseket teljesít, és ahogy a kamatok felhalmozódnak a kötelezettségen.
A lízingkötelezettség mérlegben történő megjelenítésén túlmenően a lízingbevevőnek ki kell mutatnia egy megfelelő használati jogot megtestesítő eszközt is, amely a lízingbevevőnek a lízingelt eszköz használatára vonatkozó jogát képviseli a lízing futamideje alatt.
A lízingkötelezettséget és a használati joghoz kapcsolódó eszközt a pénzügyi kimutatásokhoz fűzött megjegyzésekben kell közzétenni, olyan egyéb lényeges információkkal együtt, mint a lízing futamideje, a lízingfizetések és a lízingkötelezettség kiszámításához használt diszkontráta.
Igen, a lízingfizetések jellemzően szerepelnek a cash flow számításokban. A számvitelben és a könyvelésben a pénzforgalom a vállalkozásba beáramló és onnan kiáramló készpénz mozgását jelenti egy adott időszak alatt. A lízingfizetés a vállalkozás számára pénzkiáramlásnak minősül, mivel a lízingbeadónak a lízingelt eszköz, például ingatlan vagy berendezés használatáért cserébe fizetett összeget jelenti.
A lízingfizetések elszámolásának két módszere van: az operatív lízing és a pénzügyi lízing. Az operatív lízing esetében a lízingfizetéseket az eredménykimutatásban ráfordításként kezelik, és a cash flow-kimutatásban működési költségként szerepelnek. Ezzel szemben a pénzügyi lízing esetében a lízingfizetéseket kötelezettségként és eszközként kezelik a mérlegben, és a lízingfizetés tőke- és kamatkomponensei a cash flow kimutatásban finanszírozási tevékenységként szerepelnek.
Összefoglalva, akár operatív, akár pénzügyi lízingként számolják el a lízingfizetést, az szerepel a cash flow kimutatásban, mivel jelentős pénzkiáramlást jelent a vállalkozás számára.
A lízingkötelezettség a számviteli irányelvek szerint nem minősül működési költségnek. Ehelyett finanszírozási kiadásnak minősül, és a mérlegben kötelezettségként szerepel. Ennek oka, hogy a lízing a finanszírozás egy formájának minősül, ahol a lízingbevevő (aki lízingeli az eszközt) lényegében kölcsönveszi az eszközt a lízingbeadótól (az eszköz tulajdonosától) egy meghatározott időtartamra, rendszeres fizetésekért cserébe.
A lízingkötelezettség azon jövőbeli lízingfizetések jelenértékét jelenti, amelyeket a lízingbevevő a lízing futamideje alatt köteles teljesíteni. Minden egyes lízingfizetést felosztanak a kamat és a tőke részre, a kamatrész az eredménykimutatásban költségként, a tőkerész pedig a lízingkötelezettség mérlegben szereplő összegének csökkentésére szolgál.
Ezért, míg a lízinggel kapcsolatos költségek (mint például a bérleti díjfizetések) működési költségnek minősülnek, maga a lízingkötelezettség nem. A vállalkozások számára fontos, hogy megfelelően számolják el a lízingkötelezettségeket, mivel azok jelentős hatással lehetnek a pénzügyi kimutatásokra és a kulcsfontosságú pénzügyi mutatókra, mint például a saját tőkéhez viszonyított adósság és a kamatfedezeti mutató.