Minden üzleti döntéshozatali folyamatban fontos figyelembe venni a felmerülő költségeket. A költségelemzés egyik legfontosabb fogalma a súlyozott határköltség, amely a termék egy további egységének előállítási költsége, figyelembe véve nemcsak a közvetlen változó költségeket, hanem az egységhez kapcsolódó közvetett állandó költségeket is. A súlyozott határköltség megértésével a vállalkozások megalapozott döntéseket hozhatnak az árképzéssel, a termeléssel és az erőforrások elosztásával kapcsolatban.
A súlyozott határköltséget úgy számítják ki, hogy összeadják a termék egy plusz egységének előállításához kapcsolódó közvetlen változó költségeket, például a munka- és anyagköltségeket, majd ezt az összeget elosztják az előállított egységek számával. Ez adja az egységenkénti átlagos változó költséget. Ez a szám azonban nem veszi figyelembe a közvetett állandó költségeket, például a bérleti díjat, a közüzemi költségeket és a berendezések értékcsökkenését, amelyek az összes előállított egységre oszlanak. E költségek figyelembevételéhez az egységenkénti átlagos változó költséget hozzá kell adni az egységenkénti átlagos állandó költséghez, amely az összes közvetett állandó költség osztva az összes előállított egységgel. Ez adja az egységenkénti súlyozott határköltséget.
Miért fontos a súlyozott határköltség? Először is, segít a vállalkozásoknak meghatározni azt a minimális árat, amelyet egy termékért el kell számolniuk ahhoz, hogy fedezzék a termék előállításával kapcsolatos összes költséget, beleértve a közvetett állandó költségeket is. Ha az árat a súlyozott határköltségnél alacsonyabbra határozzák meg, a vállalkozás nem fog nyereséget elérni. Ha viszont az árat a súlyozott határköltségnél magasabbra határozzák meg, a vállalkozás nyereséget fog termelni.
Másodszor, a súlyozott határköltség segíthet a vállalkozásoknak eldönteni, hogy mennyit kell termelniük. Ha egy plusz egység előállításának költsége magasabb, mint az az ár, amelyet a vállalkozás felszámíthat érte, akkor lehet, hogy nem éri meg azt az egységet előállítani. Ezzel szemben, ha a költség alacsonyabb, mint az ár, a vállalkozás növelheti a termelést a nyereség maximalizálása érdekében.
Harmadszor, a súlyozott határköltség tájékoztathatja az erőforrás-elosztási döntéseket. Ha bizonyos termékek súlyozott határköltsége magasabb, mint másoké, akkor a vállalkozás a nyereségesség növelése érdekében több erőforrást akarhat az alacsonyabb költségű termékekhez rendelni.
Összefoglalva, a súlyozott határköltség fogalmának megértése alapvető fontosságú minden olyan vállalkozás számára, amely megalapozott döntéseket kíván hozni az árképzéssel, a termeléssel és az erőforrások elosztásával kapcsolatban. Egy termék egy plusz egységének előállítási költségét kiszámítva, figyelembe véve mind a közvetlen változó költségeket, mind a közvetett állandó költségeket, a vállalkozások optimalizálhatják működésüket és maximalizálhatják a nyereséget.
A WACC a Weighted Average Cost of Capital (súlyozott átlagos tőkeköltség) rövidítése, amely a vállalat által felhasznált összes finanszírozási forrás átlagos költségét jelenti. Ez magában foglalja az adósság, az elsőbbségi részvények és a törzsrészvények költségét. A WACC-t diszkontrátaként használják a befektetési lehetőségek értékeléséhez és a pénzügyi döntések meghozatalához.
Másrészt az MCC a tőke határköltségét jelenti, amely egy további dollárnyi tőkebevonás költségére utal. Ez hasznos mérőszám lehet a bővítést vagy új projektek indítását fontolgató vállalatok számára, mivel segít meghatározni a további tőkebevonás költségeit.
A WACC és az MCC közötti legfontosabb különbség az, hogy a WACC egy átlagos tőkeköltség, míg az MCC a további tőkebevonás költsége. A WACC figyelembe veszi a vállalat által felhasznált összes finanszírozási forrást, míg az MCC kifejezetten a további tőkebevonás járulékos költségeire összpontosít.
Összességében mind a WACC, mind az MCC fontos mérőszámok a vállalatok számára, amelyeket a pénzügyi döntések meghozatalakor figyelembe kell venniük, mivel segítenek a finanszírozási költségek értékelésében és a vállalat számára legjobb cselekvési irány meghatározásában.
A WACC (súlyozott átlagos tőkeköltség) és a WMCC (súlyozott határköltség) két fontos fogalom a pénzügyekben és a számvitelben, amelyeket egy vállalat tőkeköltségének kiszámítására használnak.
A WACC az adósságköltség és a saját tőke költségének súlyozott átlaga, figyelembe véve az egyes költségek arányát a vállalat tőkeszerkezetében. Ezt úgy számítják ki, hogy az adósságköltséget megszorozzák az adósságnak a tőkeszerkezetben lévő arányával, majd hozzáadják a tőkeszerkezetben lévő saját tőke arányával megszorzott saját tőke költségéhez. A WACC képlete a következő:
WACC = (adósságköltség x adósság aránya) + (saját tőke költsége x saját tőke aránya)
Másrészt a WMCC a vállalat tőkeszerkezetében lévő egyes tőkeforrások határköltségeinek súlyozott átlaga. Figyelembe veszi a további tőkebevonás költségeit a vállalat számára, és úgy számítják ki, hogy megszorozzák az adósság határköltségét az adósság tőkeszerkezetben lévő arányával, majd hozzáadják a saját tőke határköltségéhez, amelyet megszoroznak a saját tőke tőkeszerkezetben lévő arányával. A WMCC képlete a következő:
WMCC = (az adósság határköltsége x az adósság aránya) + (a saját tőke határköltsége x a saját tőke aránya)
A WACC és a WMCC közötti legfontosabb különbség az, hogy a WACC-t a vállalat által felvett összes tőke átlagos költségének kiszámítására használják, míg a WMCC-t a további tőkebevonás költségének kiszámítására. A WACC egy pillanatfelvételt ad a vállalat teljes tőkeköltségéről, míg a WMCC a jövőbeni tőkebevonás költségét tükrözi.
Összefoglalva, a WACC a vállalat által felvett összes tőke súlyozott átlagos költsége, míg a WMCC a további tőkebevonás súlyozott átlagos költsége. Mindkét fogalmat a vállalatok a tőkeköltség meghatározására és a befektetési döntések meghozatalára használják.