Vállalkozás tulajdonosaként fontos, hogy nyomon kövesse a vállalat vagyonát képező összes tételt. Az eszközök két típusa, amelyeket gyakran összekeverünk, a leltár és a befektetett eszközök. Bár mindkettő fontos, különböző célokat szolgálnak, és különböző nyomon követési módszereket igényelnek.
A leltár azokat a tételeket jelenti, amelyeket egy vállalkozás vásárol vagy gyárt, hogy eladja a vevőknek. Ezek lehetnek nyersanyagok, késztermékek vagy akár a napi működéshez szükséges készletek is. A készlet forgóeszköznek minősül, mivel várhatóan egy éven belül értékesítik vagy felhasználják.
A befektetett eszközök viszont olyan hosszú távú eszközök, amelyeket a vállalkozás a bevételek előállítására használ. Ide tartozhatnak az épületek, berendezések, járművek, sőt még az olyan immateriális javak is, mint a szabadalmak vagy szerzői jogok. Az állóeszközöket nem értékesítésre szánják, és várhatóan egy évnél hosszabb ideig tartanak.
Miért fontos tehát különbséget tenni a készletek és a befektetett eszközök között? Egyrészt, mert különböző számviteli módszereket igényelnek. A készleteket jellemzően bekerülési értéken értékelik, míg a befektetett eszközöket a beszerzési áruknak az időbeli értékcsökkenéssel csökkentett értékén. Ez azt jelenti, hogy ezen eszközök nyomon követése és kezelése eltérő szoftvereket és rendszereket igényel.
Ezenkívül az eszközök nyomon követése fontos az adózás és a pénzügyi beszámolás szempontjából. A készletek és befektetett eszközök pontos nyomon követésével kiszámíthatja cége jövedelmezőségét, és megalapozott döntéseket hozhat a jövőbeli beruházásokról. Segítségével elkerülheti a költséges hibákat is, például a túlköltekezést olyan készletekre, amelyek végül nem fogynak el, vagy a befektetett eszközök nem megfelelő értékcsökkenésének elmulasztását az adóbevallásban.
Összefoglalva, a leltár és a befektetett eszközök egyaránt fontos elemei egy vállalkozás eszközeinek, de különböző célokat szolgálnak, és különböző nyomon követési módszereket igényelnek. Az eszközök nyomon követésével megalapozott döntéseket hozhat vállalkozása pénzügyi állapotáról, és biztosíthatja, hogy maximalizálja befektetéseit.
A leltár és az eszközök két különböző kifejezés, amelyeket gyakran használnak az üzleti és pénzügyi kontextusban.
A leltár azokat az árukat és anyagokat jelenti, amelyeket egy vállalkozás értékesítésre vagy a működésében való felhasználásra tart. Ezek közé tartozhatnak késztermékek, nyersanyagok, befejezetlen munkák és készletek. A készlet forgóeszköznek minősül, mivel várhatóan egy éven belül értékesítik vagy felhasználják.
Másrészt az eszközök mindazokat az erőforrásokat jelentik, amelyekkel a vállalkozás rendelkezik, és amelyeket a bevétel vagy a nyereség megtermelésére használ. Az eszközök közé tartozhatnak tárgyi eszközök, például berendezések, épületek és járművek, valamint immateriális javak, például szabadalmak, szerzői jogok és védjegyek. Az eszközök jellemzően a várható hasznos élettartamuktól függően rövid vagy hosszú lejáratúaknak minősülnek.
A leltár és az eszközök közötti legfontosabb különbség az, hogy a leltár az eszközök egy speciális típusa, amelyet értékesítésre vagy a működésben való felhasználásra tartanak, míg az eszközök a vállalkozás tulajdonában lévő összes erőforrást jelentik. Továbbá a készlet forgóeszköznek minősül, míg az eszközök lehetnek forgóeszközök vagy befektetett eszközök.
A vállalkozások számára fontos, hogy mind a készleteket, mind az eszközöket megfelelően kezeljék annak biztosítása érdekében, hogy maximalizálják nyereségességüket és pontos pénzügyi nyilvántartást vezessenek. A készletgazdálkodás magában foglalja a készletszintek nyomon követését és a rendelések szükség szerinti kiigazítását a hiány vagy a túlkínálat megelőzése érdekében, míg az eszközgazdálkodás magában foglalja az eszközök értékének és állapotának időbeli nyomon követését.
A pénzügyek és a számvitel világában a készletet eszköznek tekintik. Forgóeszköznek minősül, ami azt jelenti, hogy várhatóan egy éven belül eladják, felhasználják vagy elfogyasztják. A készlet azokat az árukat jelenti, amelyeket egy vállalat készleten tart, legyen szó nyersanyagokról, befejezetlen termelésről vagy késztermékekről, amelyeket eladnak a vevőknek.
A készlet fontos eszköz a fizikai termékeket értékesítő vállalkozások számára, mivel a vállalat bevételtermelő képességét képviseli. A készletek értékét általában a vállalat mérlegében tartják nyilván, és fontos, hogy a vállalkozások gondosan kezeljék készletszintjeiket, hogy biztosítsák a nyereség maximalizálását, miközben minimalizálják a tartási költségeket és az elavulás kockázatát.
Összességében a készlet fontos eszköz azon vállalkozások számára, amelyek a fizikai termékek értékesítésére támaszkodnak a bevételszerzésben, és fontos, hogy a vállalkozások gondosan kezeljék készletszintjeiket, hogy biztosítsák pénzügyi teljesítményük maximalizálását.
A befektetett eszközök olyan hosszú távú tárgyi eszközök, amelyeket egy vállalkozás jövedelemtermelésre használ, és amelyeket nem a szokásos működés részeként történő értékesítésre szánnak. A befektetett eszközöknek három fő típusa van:
1. Ingatlanok, gépek és berendezések (PP&E): Ebbe a kategóriába azok a tárgyi eszközök tartoznak, amelyeket a vállalkozás áruk vagy szolgáltatások előállítására használ, mint például földterület, épületek, gépek, berendezések és járművek.
2. Immateriális javak: Ezek azok a nem tárgyi eszközök, amelyeket a vállalkozás bevételszerzésre használ, mint például a szabadalmak, szerzői jogok, védjegyek és a goodwill.
3. Természeti erőforrások: Ezek olyan erőforrások, amelyeket a vállalkozás bevételszerzésre használ, mint például az olajtartalékok, az erdők és az ásványkincsek.
A befektetett eszközöket általában a vállalat mérlegében tartják nyilván, és idővel értékcsökkentik, hogy tükrözzék az elhasználódás, elavulás vagy más tényezők miatt csökkenő értéküket. A befektetett eszközök megfelelő kezelése és nyomon követése alapvető fontosságú a pénzügyi tervezés és beszámolás, valamint az adó- és jogszabályi megfelelés szempontjából.