Vállalkozás tulajdonosaként vagy vezetőjeként fontos, hogy megértse a vállalatára vonatkozó szövetségi munkaügyi törvényeket. Ezek a törvények azért vannak érvényben, hogy megvédjék mind a munkavállalókat, mind a munkáltatókat, és biztosítsák a tisztességes bánásmódot a munkahelyen. A konkrét törvények és rendeletek azonban az Ön vállalatának alkalmazottainak száma alapján változhatnak. Az alábbiakban áttekintjük a szövetségi munkaügyi törvényeket az alkalmazottak száma szerint.
Ha az Ön vállalatának egy és 19 alkalmazottja van, akkor is számos szövetségi munkaügyi törvény hatálya alá tartozik. Ezek közé tartozik a Fair Labor Standards Act (FLSA), amely a minimálbérre és a túlórapénzre vonatkozó követelményeket, valamint a gyermekmunkára vonatkozó törvényeket állapítja meg. A munkahelyi biztonságról és egészségvédelemről szóló törvény (OSHA) szintén vonatkozik a kisvállalkozásokra, és megköveteli a munkáltatóktól, hogy biztonságos és egészséges munkakörnyezetet biztosítsanak.
A kisebb vállalkozásokra vonatkozó törvényeken kívül a 20-49 alkalmazottat foglalkoztató vállalatokra a családi és egészségügyi szabadságról szóló törvény (FMLA) is vonatkozik, amely lehetővé teszi a jogosult munkavállalók számára, hogy bizonyos családi vagy egészségügyi okok miatt legfeljebb 12 hét fizetés nélküli szabadságot vegyenek ki. A munkáltatóknak be kell tartaniuk a fogyatékossággal élő amerikaiakról szóló törvényt (ADA) is, amely tiltja a fogyatékossággal élő személyek munkahelyi megkülönböztetését.
Az 50 vagy több alkalmazottat foglalkoztató vállalatoknak további szövetségi munkaügyi törvényeknek kell megfelelniük, beleértve a megfizethető ellátási törvényt (Affordable Care Act, ACA). Ez a törvény megköveteli a munkáltatóktól, hogy egészségbiztosítást nyújtsanak alkalmazottaiknak, különben büntetésre számíthatnak. Az ACA a kisvállalkozásokra vonatkozó jelentéstételi követelményekkel és adókedvezményekkel kapcsolatos rendelkezéseket is tartalmaz.
Az 50 vagy annál több alkalmazottat foglalkoztató munkáltatókra az Egyenlő Foglalkoztatási Esélyek Bizottsága (EEOC) is vonatkozik, amely a faji, bőrszín, vallás, nem, nem, nemzeti származás, életkor és fogyatékosság alapján történő megkülönböztetéssel kapcsolatos törvényeket hajtja végre. Ez magában foglalja a felvételi gyakorlatot, az előléptetési döntéseket és a zaklatási politikát.
Összefoglalva, a szövetségi munkaügyi törvények megértése alapvető fontosságú minden cégtulajdonos vagy menedzser számára. Ha ismeri a vállalatára vonatkozó törvényeket az alkalmazottak száma alapján, biztosíthatja, hogy vállalkozása megfeleljen a jogszabályoknak, és elkerülheti a költséges büntetéseket és pereket. Fontos továbbá, hogy naprakészen tájékozódjon a szövetségi munkaügyi törvények változásairól, mivel ezek hatással lehetnek az Ön üzleti tevékenységére és politikájára.
A szövetségi foglalkoztatási irányelvek az Egyesült Államok szövetségi kormánya által létrehozott, a szervezetek foglalkoztatási gyakorlatát szabályozó rendeletek és törvények összességét jelentik. Ezek az irányelvek azt hivatottak biztosítani, hogy a munkáltatók tisztességes és megkülönböztetésmentes gyakorlatot alkalmazzanak a munkavállalók felvétele, előléptetése, javadalmazása és megszüntetése során.
Néhány a legfontosabb szövetségi foglalkoztatási irányelvek közül:
1. Egyenlő foglalkoztatási lehetőségek (EEO) – Ez az irányelv tiltja a faj, bőrszín, vallás, nem, nemzeti származás, életkor vagy fogyatékosság alapján történő megkülönböztetést.
2. Fair Labor Standards Act (FLSA) – Ez az irányelv meghatározza a munkavállalók számára a minimálbért, a túlórapótlékot és egyéb munkaügyi normákat.
3. Családi és egészségügyi szabadságról szóló törvény (FMLA) – Ez az irányelv munkahelyi védelemmel ellátott szabadságot biztosít azon munkavállalók számára, akiknek súlyos egészségügyi állapot vagy családtag ápolása miatt szabadságra van szükségük.
4. Munkahelyi biztonságról és egészségvédelemről szóló törvény (OSHA) – Ez az iránymutatás megköveteli a munkáltatóktól, hogy biztonságos és egészséges munkahelyet biztosítsanak a munkavállalók számára.
5. A fogyatékossággal élő amerikaiakról szóló törvény (ADA) – Ez az irányelv tiltja a fogyatékossággal élő személyek hátrányos megkülönböztetését, és megköveteli a munkáltatóktól, hogy ésszerű alkalmazkodási lehetőségeket biztosítsanak.
6. Bevándorlási és állampolgársági törvény (INA) – Ez az irányelv megköveteli a munkáltatóktól, hogy ellenőrizzék a munkavállalók személyazonosságát és az Egyesült Államokban való munkavállalásra való jogosultságát.
A szövetségi foglalkoztatási irányelveket különböző szövetségi ügynökségek, például az Egyenlő Foglalkoztatási Esélyek Bizottsága (EEOC), a Munkaügyi Minisztérium (DOL) és a Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Hivatal (OSHA) hajtják végre. A munkáltatóknak be kell tartaniuk ezeket az irányelveket, hogy elkerüljék a jogi szankciókat és a pereket.
A kérdés kissé homályos, ezért feltételezem, hogy a Fair Labor Standards Act (FLSA) törvényre utal, amely egy szövetségi törvény, amely a minimálbért, a túlórapótlékot, a nyilvántartást és az ifjúsági foglalkoztatási normákat határozza meg a munkáltatók számára az Egyesült Államokban.
Az FLSA értelmében a legtöbb munkavállaló jogosult a 7,25 dolláros órabérre (2021-től) és a 40 órát meghaladó munkaidőben ledolgozott munkaórák után a rendszeres bérük legalább másfélszeresének megfelelő túlórapénzre. Nem minden munkavállaló tartozik azonban az FLSA hatálya alá.
Az FLSA azokra a munkáltatókra vonatkozik, akik legalább két alkalmazottat foglalkoztatnak, és államközi kereskedelemben vesznek részt, vagy államközi kereskedelem számára állítanak elő árukat. Az államközi kereskedelem minden olyan üzleti tevékenységre vonatkozik, amely áruk vagy személyek államhatárokon átnyúló mozgásával jár, például termékek szállítása egy másik államba, vagy telefonhívások vagy e-mailek küldése más államokban lévő ügyfeleknek.
A kérdésre válaszolva tehát egy vállalatnak legalább két alkalmazottal kell rendelkeznie, és államközi kereskedelemben kell részt vennie, vagy államközi kereskedelem számára kell árut előállítania ahhoz, hogy az FLSA hatálya alá tartozzon. Érdemes azonban megjegyezni, hogy egyes államoknak saját minimálbér- és túlóratörvényeik vannak, amelyek kisebb munkáltatókra vonatkozhatnak, vagy más típusú munkavállalókra terjedhetnek ki.