A könyvelésben az egyik legelterjedtebb módszer a követelések nyilvántartására a közvetlen leírási módszer. Ez a módszer a behajthatatlan követelések leírását jelenti, amint azok behajthatatlannak bizonyulnak. Bár ez egyszerű és egyértelmű megközelítésnek tűnhet, a közvetlen leírás módszerének számos hátránya van.
A közvetlen leírási módszer egyik fő hátránya, hogy nem tükrözi pontosan a vállalkozás valós pénzügyi helyzetét. Azzal, hogy a vállalkozás a rossz követeléseket azonnal leírja, amint azokat azonosítja, előfordulhat, hogy túlbecsüli bevételeit és alulbecsüli kiadásait. Ez pontatlan pénzügyi kimutatásokhoz vezethet, és megnehezítheti a befektetők és hitelezők számára, hogy megalapozott döntéseket hozzanak a vállalkozással kapcsolatban.
A közvetlen leírás módszerének másik hátránya, hogy jelentős ingadozásokat eredményezhet a vállalkozás pénzügyi kimutatásaiban egyik időszakról a másikra. Ennek oka, hogy a rossz követeléseket az év során különböző időpontokban azonosíthatják, ami a bevételek és kiadások ingadozását okozhatja. Ez megnehezítheti a vállalkozások számára a pénzügyi teljesítményük pontos előrejelzését és a jövőre vonatkozó tervezést.
Ezenkívül a közvetlen leírás módszere nem veszi figyelembe a pénz időértékét. Amikor egy vállalkozás leír egy rossz követelést, lényegében elesik minden olyan jövőbeli pénzáramlástól, amelyet akkor kapott volna, ha a követelést behajtották volna. A pénz időértékének figyelmen kívül hagyásával a vállalkozások elszalaszthatják azokat a potenciális lehetőségeket, amelyekkel kamatot lehet keresni vagy a vállalkozás más területeire lehet befektetni.
Végül a közvetlen leírási módszer nem feltétlenül áll összhangban az általánosan elfogadott számviteli elvekkel (GAAP). A GAAP előírja, hogy a vállalkozásoknak az értékvesztés módszerét kell alkalmazniuk a behajthatatlan követelések nyilvántartására, amely magában foglalja a behajthatatlan követelések összegének becslését és egy tartalékszámla létrehozását e becslés tükrözésére. Ha a vállalkozások ehelyett a közvetlen leírás módszerét alkalmazzák, fennáll a veszélye annak, hogy nem felelnek meg a GAAP-nak, és ennek következtében büntetésekkel vagy jogi következményekkel szembesülhetnek.
Összefoglalva, bár a közvetlen leírás módszere egyszerű és könnyű megközelítésnek tűnhet a rossz követelések nyilvántartására, nem mentes a hátrányaitól. Azoknak a vállalkozásoknak, amelyeknek fontos a pénzügyi helyzetük pontos tükrözése, a pénzügyi teljesítményük előrejelzése és a GAAP-nak való megfelelés, inkább az értékvesztés módszer alkalmazását kell fontolóra venniük. Ezáltal a vállalkozások jobban tudják kezelni a behajthatatlan követeléseiket, és megalapozottabb döntéseket tudnak hozni a pénzügyi jövőjükkel kapcsolatban.
A közvetlen leírás módszere a behajthatatlan követelések elszámolásának olyan módszere, amikor a követelések egyenlegét akkor írják le behajthatatlan követelésként, amikor megállapítást nyer, hogy az behajthatatlan. Ez a módszer elfogadhatatlannak minősül a pénzügyi beszámolás szempontjából, mivel nem tükrözi pontosan a követelések és a követelésveszteségek tényleges értékét.
A közvetlen leírás módszere több okból is elfogadhatatlan:
1. Időzítés: A közvetlen leírási módszer csak akkor számolja el a követelések behajthatatlansági költségét, amikor megállapítást nyer, hogy egy adott számla behajthatatlan. Ez azt jelenti, hogy a behajthatatlan követelések költségét kiszámíthatatlan időpontban számolják el, ami torzíthatja a pénzügyi kimutatásokat.
2. Pontosság: A közvetlen leírási módszer nem ad pontos képet a követelések értékéről. E módszer szerint a követelések teljes értékükön kerülnek kimutatásra a leírásig, ami nem tükrözi a követelések valós értékét.
3. Megfelelési elv: A közvetlen leírás módszere sérti a számvitel megfelelési elvét, amely előírja, hogy a ráfordításokat ugyanabban az időszakban kell elszámolni, mint azt a bevételt, amelyhez kapcsolódnak. E módszer szerint a behajthatatlan követelések költségét csak akkor számolják el, amikor egy adott számla behajthatatlannak minősül, ami nem feltétlenül egyezik meg azzal az időszakkal, amelyben a bevétel keletkezett.
4. Következetlenség: A közvetlen leírás módszerét a különböző vállalatok következetlenül alkalmazhatják, ami megnehezíti a pénzügyi kimutatások összehasonlítását.
Összefoglalva, a közvetlen leírás módszere elfogadhatatlan pénzügyi beszámolási célokra, mivel nem ad pontos képet a követelésekről és a követelésveszteségekről, sérti a megfeleltetés elvét, és a különböző vállalatok következetlenül alkalmazhatják. Ehelyett a vállalatoknak az értékvesztés módszerét kell alkalmazniuk, amely pontosabb képet ad a követelésekről és a követelésveszteségekről.
A bedőlt követelések elszámolásának közvetlen leírási módszere olyan módszer, amelynek során a vállalat csak akkor számol el bedőlt követelés költséget, ha egy adott ügyfél számlája behajthatatlannak minősül. Ez a módszer nem ad reális képet a vállalat pénzügyi helyzetéről, mivel nem tükrözi pontosan a várhatóan keletkező rossz követelések összegét. A behajthatatlan követelések elszámolásának közvetlen leírási módszerével több probléma is van:
1. Időzítési problémák: A közvetlen leírási módszer nem illeszti össze a kiadásokat az általuk generált bevételekkel. Ennek az az oka, hogy a ráfordítás elszámolása csak akkor történik meg, amikor a számla behajthatatlanná válik. Ez eltérést okozhat a bevétel és a kiadás időzítése között, ami pontatlan pénzügyi kimutatásokat eredményezhet.
2. A pontosság hiánya: A közvetlen leírási módszer nem ad pontos becslést a várhatóan behajthatatlan követelések összegéről. Ennek oka, hogy az egyes könyvelők megítélésére támaszkodik annak meghatározása, hogy egy számla mikor behajthatatlan. Ennek eredményeként jelentős eltérés lehet a becsült és a tényleges követelések becsült összege között.
3. Következetlenség: A közvetlen leírási módszer nem biztosítja a pénzügyi beszámolás következetességét. Ez azért van így, mert a módszer lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy a behajthatatlan követeléseket különböző időpontokban jelenítsék meg, attól függően, hogy az egyes számlák mikor minősülnek behajthatatlannak. Ez megnehezítheti a különböző időszakok pénzügyi kimutatásainak összehasonlítását.
4. A megfelelési elv megsértése: A közvetlen leírás módszere sérti a számvitel megfelelési elvét, amely megköveteli, hogy a ráfordításokat megfeleltessék az általuk generált bevételeknek. Ez azért van így, mert a ráfordítást addig nem számolják el, amíg a számla behajthatatlanná nem válik, ami előfordulhat egy másik időszakban is, mint amikor a bevétel keletkezett.
E problémák miatt a behajthatatlan követelések elszámolásának közvetlen leírási módszere általában nem tekinthető hatékony módszernek a vállalat pénzügyi helyzetének pontos tükrözésére. Ehelyett a legtöbb vállalat az értékvesztés módszerét alkalmazza, amely megbecsüli a várható rossz követelések összegét, és ennek megfelelően könyveli a ráfordítást.