Munkavállalóként fontos, hogy megértse a különböző juttatásokat, amelyekre jogosult, és hogy hogyan maximalizálhatja azokat. Az egyik gyakran figyelmen kívül hagyott terület az egyes juttatások adóvonzatai, különösen akkor, ha Önt felmondják a munkahelyéről. Konkrétan fontos megérteni, hogy a kizárt rendelkezési jogosultságok és a W-2 jövedelmek hogyan befolyásolhatják az Ön adóját és általános pénzügyi helyzetét.
Kizárásos elidegenítésről akkor beszélhetünk, ha Ön eladja vagy más módon elidegeníti a munkavállalói részvényvásárlási program (ESPP) keretében megszerzett részvényeket, mielőtt bizonyos tartási követelményeket teljesítene. Ilyenkor az eladásból származó nyereség rendes jövedelemnek minősül, és az Ön rendes jövedelemadó-kulcsa szerint adózik. A W-2 jövedelemnek minősülő nyereség összege azonban eltérő lehet attól függően, hogy Ön még mindig a vállalat alkalmazásában áll-e, vagy már megszűnt.
Ha Ön még mindig a vállalat alkalmazásában áll, a kizárásos elidegenítésből származó nyereség W-2 jövedelemnek minősül, és az összes alkalmazandó béradót, beleértve a társadalombiztosítási és a Medicare adót is, meg kell fizetni. Ha azonban a kizárásos elidegenítés előtt megszűnik a munkaviszonya, akkor csak a nyereségnek a részvényre kapott árengedmény összegéig terjedő összege minősül W-2 jövedelemnek. A fennmaradó nyereség rendes jövedelemnek minősül, amelyre a szokásos jövedelemadó-kulcsok vonatkoznak, de a bérszámfejtési adók nem.
A kizárásos elidegenítések adóvonzatainak megértése azért fontos, mert segíthet Önnek megalapozott döntéseket hozni arról, hogy mikor adja el részvényeit, és hogyan minimalizálhatja adókötelezettségét. Ha például azt tervezi, hogy elhagyja a munkahelyét, és részvényei vannak egy ESPP-ben, érdemes lehet megtartani a részvényeket a felmondásáig, hogy elkerülje a kizárt elidegenítésből származó nyereség után fizetendő béradót.
A kizárásos elidegenítések megértésén túlmenően fontos tisztában lenni azzal, hogy a W-2 jövedelem hogyan befolyásolhatja az Ön adóját megszűnt munkavállalóként. Amikor megszűnik a munkaviszonya, kap egy végleges W-2 nyomtatványt, amely tartalmazza az év során szerzett jövedelmének teljes összegét, beleértve a bónuszokat és egyéb kifizetéseket is. Ezt a jövedelmet az összes alkalmazandó adó terheli, beleértve a jövedelemadót, a társadalombiztosítási adót és a Medicare-adót.
Fontos azonban megjegyezni, hogy ha végkielégítést kap a felmondási csomag részeként, akkor erre a kifizetésre más adózási szabályok vonatkozhatnak, mint a szokásos W-2 jövedelmére. A végkielégítési megállapodás konkrét feltételeitől függően a kifizetés vagy rendes jövedelemnek minősülhet, amelyre az összes alkalmazandó adó vonatkozik, vagy pedig egyösszegű kifizetésnek, amely másképpen adózik.
Összefoglalva, a kizárásra kerülő elidegenítések és a W-2 jövedelmek adóvonzatainak megértése fontos része a munkavállalói juttatások maximalizálásának és az adófizetési kötelezettség minimalizálásának. Ha tájékozott marad ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban, és szorosan együttműködik adótanácsadójával, megalapozott döntéseket hozhat pénzügyeivel kapcsolatban, és kihasználhatja az összes előnyöket, amelyek munkavállalóként rendelkezésére állnak.
Nem, az ISO (ösztönző részvényopció) kizáró rendelkezést nem jelentik a W-2 nyomtatványon. Kizáró elidegenítésre akkor kerül sor, amikor a munkavállaló eladja vagy átruházza ISO-részvényeit, mielőtt az előírt tartási időszakot teljesítené. Ebben az esetben a munkavállalónak a kizáró elidegenítést az egyéni adóbevallásában kell jelentenie az IRS 8949-es nyomtatványon és a D-táblázaton. A munkavállalónak a kizáró elidegenítésből származó kompenzációs jövedelmet is fel kell tüntetnie a 1040-es nyomtatvány 7. sorában. Ha azonban a munkavállaló az ISO-részvényeket az előírt tartási időszakok alatt tartja, eladhatja azokat minősített elidegenítésként, és az eladásból származó jövedelmet a W-2 nyomtatványon fogja jelenteni.
A kizárásos elidegenítések az ösztönző részvényopciók (ISO) olyan eladására vagy elidegenítésére vonatkoznak, amelyek nem felelnek meg a szükséges tartási időszakra vonatkozó követelményeknek. Ha a munkavállaló egy ISO-opciót gyakorol, és a részvényt a nyújtás időpontjától számított két éven belül vagy a lehívás időpontjától számított egy éven belül eladja, akkor az kizárásos elidegenítésnek minősül.
A kizárásos elidegenítés adóztatása eltér a minősített elidegenítés adóztatásától, amikor a munkavállaló teljesíti a tartási időszakra vonatkozó követelményeket. Kizárásos elidegenítés esetén a munkavállalónak a nyereséget rendes jövedelemként kell jelentenie az eladás vagy elidegenítés évében. A nyereséget a részvények lehíváskori valós piaci értéke és a lehívási ár közötti különbségként kell kiszámítani.
Ezenkívül a munkáltató köteles az elidegenítést a munkavállaló W-2 nyomtatványán rendes jövedelemként jelenteni, és ennek megfelelően adót visszatartani. A munkavállalót további adók is terhelhetik, mint például az alternatív minimumadó (AMT), amely egy külön adórendszer, amelynek célja annak biztosítása, hogy azok az adófizetők, akik bizonyos adókedvezményekben részesülnek, minimális adóösszeget fizessenek.
Fontos, hogy a munkavállalók tisztában legyenek az ISO-k lehívásakor a kizárásos elidegenítések adóvonzataival. Egyéni körülményeik alapján a legjobb cselekvési mód meghatározása érdekében konzultálniuk kell egy adószakértővel.
A diszkvalifikáló rendelkezési kifizetés egy olyan típusú kifizetés, amelyet a munkavállaló akkor kap, ha eladja vagy elidegeníti a munkáltatója részvényeit, mielőtt teljesítene bizonyos, a munkáltató által meghatározott követelményeket. A munkavállalói részvényvásárlási programoknak (ESPP) vagy az ösztönző részvényopcióknak (ISO) gyakran vannak meghatározott tartási időszakra vonatkozó követelményei, amelyeket a munkavállalóknak teljesíteniük kell ahhoz, hogy kedvező adózási elbánásban részesüljenek.
Ha egy munkavállaló eladja vagy elidegeníti a részvényeit, mielőtt teljesítené ezeket a követelményeket, kizáró rendelkezést vonhat maga után. Ez azt jelenti, hogy a munkavállaló magasabb adókulccsal adózik a részvények eladásából származó nyereség után, és további szankciókat is kiszabhatnak rá.
A munkáltatók gyakran adnak tájékoztatást a tartási időszakra vonatkozó követelményekről és a kizáró elidegenítések adóvonzatairól az ESPP-ben részt vevő vagy ISO-ban részesülő munkavállalóiknak. Fontos, hogy a munkavállalók megértsék ezeket a követelményeket, hogy megalapozott döntéseket hozhassanak arról, hogy mikor adják el vagy rendelkezzenek munkáltatói részvényeikkel.