Betegszabadság és szabadság nélkül dolgozó alkalmazottként kihívást jelenthet a munka és a személyes kötelezettségek összeegyeztetése. Vannak azonban olyan szabályok és előírások, amelyekkel tisztában kell lennie annak érdekében, hogy a munkahelyén tisztességes bánásmódban részesüljön.
Az egyik legfontosabb dolog, amit szem előtt kell tartania, a Fair Labor Standards Act (FLSA). Ez a szövetségi törvény előírja, hogy minden nem mentesített munkavállalónak legalább a minimálbért meg kell fizetni minden ledolgozott órára, és hogy a heti 40 órát meghaladóan ledolgozott órákra a rendes bérük másfélszeresének megfelelő túlóradíjat kell fizetni. Lényeges tudni, hogy Ön mentesített vagy nem mentesített besorolású-e, mivel ez befolyásolhatja az FLSA szerinti jogait.
Egy másik fontos szabály, amelyet ismernie kell, a családi és orvosi szabadságról szóló törvény (FMLA). Bár ez a törvény nem biztosít fizetett szabadságot, a jogosult munkavállalók számára évente legfeljebb 12 hét fizetés nélküli szabadságot garantál bizonyos egészségügyi és családi okok miatt. Ez magában foglalhatja az újszülött vagy örökbefogadott gyermek gondozását, a súlyos egészségi állapotban lévő házastárs, gyermek vagy szülő gondozását, vagy saját maga súlyos egészségi állapotból való felépülését. Az FMLA-szabadságra való jogosultság feltétele, hogy Ön legalább 12 hónapja a munkáltatójánál dolgozott, és az előző 12 hónap során legalább 1250 órát dolgozott.
Ha nem rendelkezik betegszabadsággal vagy szabadsággal, csábító lehet, hogy akkor is munkába álljon, ha betegnek érzi magát. Fontos azonban, hogy ne feledje, hogy a betegségben végzett munka nemcsak az Ön, hanem a munkatársai egészségét is károsíthatja. Ha rosszul érzi magát, mindenképpen kommunikáljon a felettesével, és próbáljon meg intézkedni arról, hogy szükség esetén otthonról dolgozzon, vagy vegyen ki szabadságot.
Végezetül, mindig érdemes nyomon követni a ledolgozott órákat és a túlórákat. Ez segíthet annak biztosításában, hogy helyesen kapja meg a fizetését, és hasznos lehet akkor is, ha valaha is panaszt vagy pert kell benyújtania a ki nem fizetett bérek miatt.
Összefoglalva, a betegszabadság és szabadság nélkül dolgozó alkalmazottnak lenni számos kihívást jelenthet. Az Önre vonatkozó szabályok és előírások megértésével azonban biztosíthatja, hogy a munkahelyén tisztességes bánásmódban részesüljön.
A fizetett alkalmazottak szabadságának felhalmozása a legtöbb szervezetnél bevett gyakorlat. A szabadság felhalmozásának folyamata a munkavállaló által ledolgozott órák számától és szolgálati idejének hosszától függ. A munkáltatók általában egy képletet használnak a munkavállaló által a szolgálati idő hossza alapján felhalmozódó szabadságidő kiszámításához, és ez a képlet szervezetenként változik.
A fizetett alkalmazottak szabadságának felhalmozásához a munkáltatók általában meghatározzák a munkavállaló által egy évben ledolgozott órák számát, és ezt elosztják a normál munkahét óráinak számával. Például, ha egy munkavállaló évente 2080 órát dolgozik, és a standard munkahét 40 óra, akkor a munkavállaló 52 hétig dolgozik (2080/40=52).
Ezután a munkáltató a munkavállalót a szolgálati ideje alapján meghatározná, hogy mennyi szabadságra jogosult. Például egy olyan munkavállaló, aki kevesebb mint egy éve dolgozik a vállalatnál, évente 80 óra szabadságot kaphat, míg egy olyan munkavállaló, aki öt éve dolgozik a vállalatnál, 160 óra szabadságot kaphat évente.
Miután a munkavállaló felhalmozási arányának meghatározása megtörtént, a munkáltató kiszámíthatja, hogy a munkavállaló a munkaviszonya hossza alapján mennyi szabadságot szerzett, és ez az összeg hozzáadódik a munkavállaló szabadságegyenlegéhez. A munkavállaló ezt követően ezt a felhalmozott szabadságot felhasználhatja a munkából való szabadnapokra.
Összefoglalva, a fizetett alkalmazottak szabadságának felhalmozásához a munkáltatók meghatározzák a munkavállaló által ledolgozott órák számát, elosztják azt a normál munkahéttel, meghatározzák a munkavállalót a szolgálati ideje alapján megillető szabadságot, majd kiszámítják a munkavállaló által a ledolgozott idő alapján megszerzett szabadságot.
A hiányzó napok levonása a munkavállaló fizetéséből általános gyakorlat a humánerőforrás területén. Ehhez több lépést kell követni:
1. Állítson fel egyértelmű szabályzatot: A hiányzó napok levonása előtt győződjön meg arról, hogy cége rendelkezik-e olyan egyértelmű szabályzattal, amely meghatározza, hogy egy munkavállaló hány napot hiányozhat, mielőtt ez kihatással lenne a fizetésére.
2. Számítsa ki a hiányzó napok számát: Miután a munkavállaló a meghatározott számú napot elmulasztotta, ki kell számolnia, hogy hány napot hiányzott. Ez elvégezhető a jelenléti ívek áttekintésével vagy a munkavállaló közvetlen megkérdezésével.
3. Határozza meg a fizetés mértékét: A hiányzó napok levonásához használt bér mértéke a munkavállaló szerződésétől és a vállalati politikától függ. Egyes vállalatok például minden egyes hiányzott nap után egy teljes napi fizetést vonhatnak le, míg mások a munkavállaló órabére alapján egy időarányos összeget vonhatnak le.
4. Számítsa ki a levonás összegét: A levonás összegének kiszámításához szorozza meg a hiányzó napok számát a fizetés mértékével.
5. Közölje a levonás összegét: Miután kiszámította a levonás összegét, világosan közölje azt a munkavállalóval. Ez történhet személyesen, e-mailben vagy írásban. Ügyeljen arra, hogy világos magyarázatot adjon arra, hogy miért történik a levonás, és hogyan számították ki azt.
6. Vonja le az összeget a következő fizetésből: Végül vonja le az összeget a munkavállaló következő fizetéséből. Győződjön meg róla, hogy a levonás egyértelműen fel van tüntetve a fizetési csekken, hogy a munkavállaló pontosan láthassa, hogyan számították ki a fizetését.