Amikor partnerséget kötünk, általában a siker, a nyereség és a kölcsönös előnyök jövőjét képzeljük el. Néha azonban a valóság másképp alakul, és a partnerség nettó veszteséget termel. Ilyen esetekben fontos tudni, hogyan osszuk meg a veszteséget és hogyan lépjünk tovább.
Az első lépés a nettó veszteséggel járó partnerségben való eligazodáshoz a társasági szerződés feltételeinek áttekintése. A megállapodásnak meg kell határoznia, hogy a nyereséget és a veszteséget hogyan kell megosztani a partnerek között. Ha a megállapodás nem tér ki erre a kérdésre, a partnerek jellemzően a társasághoz való hozzájárulásuk arányában osztoznak a veszteségeken.
Miután a partnerek meghatározták a veszteségek felosztásának módját, el kell dönteniük, hogyan fedezzék a veszteségeket. Ha a társaság elegendő vagyonnal rendelkezik, a partnerek dönthetnek úgy, hogy ezeket a vagyontárgyakat használják fel a veszteségek fedezésére. Ha a társaság nem rendelkezik elegendő vagyonnal, a partnereknek további pénzeszközökkel kell hozzájárulniuk a veszteségek fedezéséhez.
Ha a partnerek úgy döntenek, hogy további pénzeszközökkel járulnak hozzá a veszteségek fedezéséhez, ezt többféle módon is megtehetik. Az egyik lehetőség az, hogy a partnerek a társaságban lévő tulajdoni hányaduk arányában járulnak hozzá a pénzeszközökhöz. Egy másik lehetőség, hogy a partnerek a társasághoz való hozzájárulásuk arányában járulnak hozzá a pénzeszközökhöz.
Ha a partnerek nem tudnak megegyezni a veszteségek fedezésének módjáról, szükség lehet ügyvéd vagy közvetítő segítségére. Az ügyvéd vagy a közvetítő segíthet a partnereknek a minden fél számára méltányos egyezségről tárgyalni.
Összefoglalva, a nettó veszteséggel rendelkező partnerségben való navigálás kihívást jelenthet, de nem lehetetlen. A partnerségi megállapodás felülvizsgálatával, a veszteségek megosztásának meghatározásával és a veszteségek fedezésének módjáról való döntéssel a partnerek továbbléphetnek és együtt dolgozhatnak a jövőbeli sikerek eléréséért.
A partnerségben a nyereséget és a veszteségeket a partnerek között a partnerségi megállapodás feltételei alapján osztják fel. Ez a megállapodás lehet formális vagy informális, és körvonalazza az egyes partnerek szerepét, felelősségét és jogait.
A nyereség és veszteség megosztásának leggyakoribb módja a partnerségben a nyereségmegosztási arány alkalmazása. Ez az arány általában az egyes partnerek által befizetett tőke összegén alapul, de alapulhat más tényezőkön is, például az egyes partnerek által befektetett munka vagy idő mennyiségén.
Miután a nyereségmegosztási arányt megállapították, a nyereséget és a veszteséget ennek az aránynak megfelelően osztják el a partnerek között. Például, ha A partner nyereségmegosztási aránya 60%, B partneré pedig 40%, akkor a nyereség vagy veszteség 60%-a az A partnert, 40%-a pedig a B partnert illeti meg.
Fontos megjegyezni, hogy a partnerségben minden partner személyesen felel a partnerség adósságaiért és kötelezettségeiért. Ez azt jelenti, hogy ha a partnerségnek olyan veszteségei vagy adósságai keletkeznek, amelyeket nem lehet visszafizetni, minden egyes partner felelős a veszteségekből vagy adósságokból rá eső rész megfizetéséért.
Összefoglalva, a társaságban a nyereség és a veszteségek megosztását a társasági szerződés határozza meg, amely meghatározza a nyereségmegosztás arányát és más fontos részleteket. A partnerek személyesen felelnek a partnerség tartozásaiért és kötelezettségeiért, és meg kell fizetniük a felmerülő veszteségek vagy adósságok rájuk eső részét.
A partnerségben a veszteségek jellemzően a partnerek között oszlanak meg a társasági szerződésnek megfelelően. A partnerségi megállapodás meghatározza, hogy a veszteségek hogyan oszlanak meg a partnerek között, és ez a megállapodás feltételei alapján változhat.
Általában a veszteségeket az egyes partnereknek a társaságban való tulajdoni részesedése arányában osztják fel. Például, ha egy társaságnak két partnere van, és az egyik partner 60%-os, míg a másik 40%-os tulajdoni részesedéssel rendelkezik, akkor a veszteségek ennek megfelelően kerülnek felosztásra.
Ha a társaság veszteséget termel, a veszteségből az egyes partnerek részesedését az egyéni adóbevallásukban kell feltüntetni. Maga a társulás nem fizet adót a jövedelme vagy vesztesége után. Ehelyett a partnerek egyéni adóbevallásukban jelentik a társaság jövedelméből vagy veszteségéből rájuk eső részt, és ennek megfelelően adóznak.
Ha egy partner veszteségrésze meghaladja a társulás jövedelméből való részesedését, bizonyos korlátozások mellett levonhatja a többletveszteséget más jövedelemtípusokkal szemben az adóbevallásában.
Fontos, hogy a partnerek pontos nyilvántartást vezessenek a társulásuk jövedelméről és veszteségéről, valamint e nyereségek és veszteségek egyéni felosztásáról. Ezek a nyilvántartások fontosak lesznek az adóbevalláshoz és az egyes partnerek társasági alapjának meghatározásához.
A veszteség rögzítése egy társas vállalkozásban több lépést foglal magában. Először is, a társasági szerződésben meg kell határozni, hogy a veszteségek hogyan kerülnek felosztásra a partnerek között. Általában a veszteségeket az egyes partnereknek a társaságban való tulajdoni hányadának arányában osztják fel.
Miután a társaság meghatározta a veszteség összegét, a következő lépés annak rögzítése a társaság pénzügyi kimutatásaiban. A veszteséget a társulás saját tőkéjének csökkenéseként könyvelik el, konkrétan a mérleg „partnerek tőkeszámlái” részében.
A veszteség rögzítéséhez naplóbejegyzés készül, amely megterheli a társaság eredménykimutatásának számláját (pl. „Működési veszteség”), és jóváírja az egyes partnerek tőkeszámláját tulajdoni hányaduk arányában. Ez tükrözi az egyes partnerek veszteségből való részesedését.
Például, ha egy társaságnak két egyenlő számú partnere van, és 10 000 dollár veszteséget szenved el, a bejegyzés a következő lesz:
Terheli az üzemi veszteséget 10.000 $
jóváírja A partner tőkeszámláját 5.000 $
jóváírja B partner tőkeszámláját 5.000 $
Ez a bejegyzés ugyanolyan összeggel csökkenti az eredménykimutatás számláját és a partnerek tőkeszámláit, ami a társaság nettó eszközállományának a veszteség miatti csökkenését tükrözi. Ezt a tételt a társaság főkönyvében kell rögzíteni, és a pénzügyi kimutatásokban is szerepeltetni kell.