A nyereséges vállalkozás működtetése megköveteli a vállalkozás sikerét meghatározó különböző mérőszámok és pénzügyi mutatók pontos ismeretét. A jövedelmezőség két legfontosabb mutatója a változó árrés és a bruttó árrés. Bár hasonlóan hangozhat, e két fogalom között határozott különbségek vannak, amelyek hatással lehetnek vállalkozása eredményére. Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy mit jelent a változó árrés és a bruttó árrés, miben különböznek, és hogyan kell kiszámítani őket.
A bruttó árrés a vállalat bevételei és az eladott áruk költségei (COGS) közötti különbségre utal. Egyszerűbben fogalmazva, ez az az összeg, ami megmarad, miután a teljes bevételből kivonták az áruk vagy szolgáltatások előállítási költségét. A bruttó árrést általában százalékban fejezik ki, és egy vállalat általános jövedelmezőségének mérőszáma. A magasabb bruttó árrés azt jelenti, hogy a vállalat több bevételt termel a termelési költségeihez képest.
A változó árrés viszont a megtermelt bevétel és a termék vagy szolgáltatás előállításához kapcsolódó változó költségek közötti különbség. A változó költségek olyan költségek, amelyek a termelés szintjével változnak, mint például az anyagok, a munkaerő és a szállítási költségek. A változó árrés egy konkrétabb mérőszám, amely az egyes termékek vagy szolgáltatások jövedelmezőségét méri. A változó árrés kiszámításával a vállalat meghatározhatja, hogy mely termékek vagy szolgáltatások a legjövedelmezőbbek, és megalapozott döntéseket hozhat az árképzéssel és a termeléssel kapcsolatban.
A fő különbség a bruttó árrés és a változó árrés között az, hogy a bruttó árrés figyelembe veszi a termék előállításával kapcsolatos összes költséget, míg a változó árrés csak a változó költségeket veszi figyelembe. A bruttó árrés a jövedelmezőség átfogó mérőszáma, míg a változó árrés egy fókuszáltabb mérőszám, amely betekintést nyújt az egyes termékek vagy szolgáltatások jövedelmezőségébe.
A bruttó árrés kiszámításához egyszerűen kivonja az eladott áruk költségét a teljes bevételből, és az eredményt elosztja a teljes bevétellel. Például, ha egy vállalat 100 000 $ bevételt termel, és az önköltségi költsége 60 000 $, akkor a bruttó árrés 40% (40 000 $ ÷ 100 000 $).
A változó árrés kiszámításához le kell vonni a termék vagy szolgáltatás előállításához kapcsolódó változó költségeket a megtermelt bevételből, és az eredményt el kell osztani a bevétellel. Például, ha egy vállalat 10 000 $ bevételt termel egy termék értékesítéséből, és a termék előállításához kapcsolódó változó költségek 6 000 $-t tesznek ki, akkor a változó árrés 40% (4 000 $ ÷ 10 000 $).
Összefoglalva, a bruttó árrés és a változó árrés közötti különbség megértése kulcsfontosságú minden vállalkozó számára. Míg a bruttó árrés a jövedelmezőség átfogó mérőszámát adja, a változó árrés konkrétabb betekintést nyújt az egyes termékek vagy szolgáltatások jövedelmezőségébe. E mérőszámok nyomon követésével a vállalkozások megalapozott döntéseket hozhatnak az árképzéssel, a termeléssel és az általános nyereségességgel kapcsolatban.
A változó fedezeti hozzájárulás egy olyan jövedelmezőségi mérőszám, amely egy termék vagy szolgáltatás által a változó költségeken felül generált bevétel összegét mutatja. Ezt úgy számítják ki, hogy az árbevételből kivonják a változó költségeket.
A változó fedezeti hozzájárulás kiszámításának képlete a következő:
Változó fedezeti hozzájárulás = árbevétel – változó költségek
A változó költségek kiszámításához azonosítani kell az összes olyan költséget, amely a termelés vagy az értékesítés szintjétől függően változik. Ezek a költségek közé tartoznak a közvetlen anyagok, a közvetlen munkaerő és a változó általános költségek. Miután azonosította a változó költségeket, kivonhatja azokat az árbevételből, hogy megkapja a változó fedezeti fedezetet.
Tegyük fel például, hogy egy vállalat 100 dollárért ad el egy terméket, és a termék előállításához és értékesítéséhez kapcsolódó változó költségek 60 dollár. Ennek a terméknek a változó fedezeti fedezete a következő lenne:
Változó fedezeti hozzájárulás = $100 – $60
Változó fedezeti hozzájárulás = $40
Ez azt jelenti, hogy a vállalat a termék minden egyes eladott egységéért 40 dollárt keres az állandó költségeinek fedezésére és a nyereségtermelésre.
A változó fedezeti hozzájárulás kiszámítása azért fontos, mert segít a vállalkozásoknak meghatározni termékeik és szolgáltatásaik jövedelmezőségét, és stratégiai döntéseket hozni az árképzéssel, a termelési szintekkel és a termékösszetétellel kapcsolatban.
A pénzügyekben az árrés azt a pénzösszeget vagy biztosítékot jelenti, amelyet egy befektetőnek egy brókernél vagy tőzsdénél kell letétbe helyeznie ahhoz, hogy pozíciót tartson egy pénzügyi eszközben, például részvényekben vagy határidős ügyletekben. A letétnek három típusa létezik:
1. Kezdeti letét: A kezdeti letét az a pénzösszeg vagy biztosíték, amelyet egy befektetőnek egy brókernél vagy tőzsdénél kell letétbe helyeznie egy új pozíció indításához. Ez a letét a pozíció teljes értékének százalékos aránya, és a mögöttes eszköz volatilitása alapján kerül kiszámításra.
2. Karbantartási biztosíték: A Maintenance Margin az a minimális pénzösszeg vagy biztosíték, amelyet a befektetőnek a számláján kell tartania ahhoz, hogy pozícióját nyitva tartsa. Ha a pozíció értéke a fenntartási különbözet alá csökken, a befektető margin call-t kap, és további pénzeszközöket kell letétbe helyeznie, vagy likvidálnia kell a pozíciót.
3. Változási biztosíték: A Variation Margin az a pénzösszeg vagy biztosíték, amelyet a befektetőnek letétbe kell helyeznie vagy kapnia kell, hogy fedezze a pozíciója értékének napi változásait. Ezt az árrést a mögöttes eszköz napi elszámolási ára alapján számítják ki, és annak biztosítására szolgál, hogy a befektető elegendő pénzeszközzel rendelkezzen veszteségei fedezésére és kötelezettségei teljesítésére.