A kisvállalkozások tulajdonosai gyakran szembesülnek azzal a kihívással, hogy úgy kell irányítaniuk működésüket és kielégíteniük ügyfeleik igényeit, hogy közben alacsonyan tartják költségeiket. E kihívás megoldásának egyik módja a kiszervezés, amely lehetővé teszi a vállalkozás számára, hogy bizonyos feladatokat vagy funkciókat harmadik fél szolgáltatókra bízzon. Két népszerű kiszervezési lehetőség az alvállalkozásba adás és a beszállítókkal való együttműködés.
Az alvállalkozásba adás során egy másik vállalkozást vagy magánszemélyt alkalmaznak bizonyos feladatok vagy funkciók elvégzésére, amelyek az elsődleges üzleti tevékenység részét képezik. Például egy építőipari vállalat az elektromos vezetékeket vagy a vízvezeték-szerelési munkákat alvállalkozóknak adhatja át. Az elsődleges vállalkozó felelős a projekt irányításáért és az alvállalkozókkal való koordinálásért annak biztosítása érdekében, hogy a munka a projekttervnek megfelelően készüljön el.
Másrészt a szállítókkal való együttműködés során árukat vagy szolgáltatásokat vásárolnak egy harmadik féltől. Például egy étterem együttműködhet egy élelmiszeripari beszállítóval az összetevők szállítása érdekében, vagy egy kiskereskedelmi üzlet együttműködhet egy beszállítóval az áruk szállítása érdekében. Az elsődleges vállalkozás felelős a készlet kezeléséért és annak biztosításáért, hogy a termékek megfeleljenek a minőségi előírásoknak.
Mind az alvállalkozásnak, mind a beszállítókkal való együttműködésnek megvannak az előnyei és hátrányai. Az alvállalkozás lehetővé teszi a vállalkozás számára, hogy a speciális feladatokat szakértőkre bízza, ami jobb minőségű munkát és gyorsabb befejezési időt eredményezhet. Emellett lehetővé teszi a vállalkozás számára, hogy az alapvető kompetenciáira összpontosítson, és elkerülje az alkalmazottak felvételének és képzésének költségeit olyan feladatokra, amelyek nem központi szerepet játszanak a működésében. Az alvállalkozás azonban drágább lehet, mint a beszállítókkal való együttműködés, mivel az alvállalkozók általában magasabb díjat számítanak fel a speciális szolgáltatásaikért.
A szállítókkal való együttműködés viszont lehetővé teszi a vállalkozás számára, hogy kihasználja a méretgazdaságossági előnyöket és a szállító vásárlóerejének köszönhetően alacsonyabb költségeket. Ez azt is lehetővé teszi a vállalkozás számára, hogy a termékek és szolgáltatások szélesebb köréhez férjen hozzá, mivel a szállítók gyakran nagyobb választékkal rendelkeznek az árukból és szolgáltatásokból, mint az alvállalkozók. A beszállítókkal való együttműködés azonban gyengébb minőségű termékeket vagy szolgáltatásokat eredményezhet, ha a szállító nem felel meg a vállalkozás minőségi követelményeinek. Ez azt is megköveteli, hogy a vállalkozás kezelje a készleteit, és biztosítsa, hogy elegendő készlettel rendelkezzen a vevői igények kielégítésére.
Összefoglalva, mind az alvállalkozás, mind a beszállítókkal való együttműködés hatékony kiszervezési stratégia lehet a kisvállalkozások számára. A kettő közötti választás a vállalkozás konkrét igényeitől és a kiszervezendő feladatok vagy funkciók jellegétől függ. A kisvállalkozások tulajdonosainak gondosan fel kell mérniük az egyes lehetőségek előnyeit és hátrányait, mielőtt döntést hoznának, hogy biztosítsák a hatékonyság és az eredmények maximalizálását.
Az alvállalkozás és a kiszervezés két olyan kifejezés, amelyeket gyakran felváltva használnak, de eltérő jelentésük van.
Az alvállalkozás azt a folyamatot jelenti, amikor egy másik vállalatot vagy személyt bíznak meg egy projekt egy bizonyos részének vagy aspektusának elvégzésével, amelyet az elsődleges vállalkozó nem tud kezelni. Ebben az esetben az alvállalkozó felelős a munka elvégzéséért az elsődleges vállalkozó által megadott előírásoknak megfelelően. Az elsődleges vállalkozó megtartja a projekt teljes irányítását, az alvállalkozó pedig az elvégzett munkáért kapja a fizetést.
A kiszervezés másrészről azt a gyakorlatot jelenti, amikor egy külső vállalatot vagy személyt bíznak meg egy adott feladat vagy funkció elvégzésével, amelyet általában házon belül végeznek. A külső cég felelős a feladat elvégzéséért a munkát kiszervező vállalat által megadott előírásoknak megfelelően. Ebben az esetben a külső cég ellenőrzi a projektet, és a munkát kiszervező vállalat fizet a nyújtott szolgáltatásokért.
Az alvállalkozás és a kiszervezés közötti fő különbség tehát az, hogy az alvállalkozás egy másik vállalat vagy magánszemély megbízását jelenti a projekt egy adott részének elvégzésére, míg a kiszervezés egy külső cég megbízását jelenti egy adott feladat vagy funkció elvégzésére, amelyet általában házon belül végeznek.
A szállítót olyan magánszemélyként vagy gazdálkodó szervezetként lehet meghatározni, amely árukat vagy szolgáltatásokat értékesít az ügyfeleknek. Az eladók különböző iparágakban tevékenykedhetnek, például a kiskereskedelemben, a nagykereskedelemben, a gyártásban és a szolgáltatási szektorban. A kiskereskedelmi ágazatban az eladók termékeket értékesíthetnek közvetlenül a fogyasztóknak üzletekben, online piactereken vagy mobilalkalmazásokon keresztül. A nagykereskedelmi ágazatban az eladók árukat adhatnak el ömlesztve kiskereskedőknek vagy más vállalkozásoknak. A feldolgozóiparban az eladók nyersanyagokat vagy alkatrészeket szállíthatnak más gyártóknak. A szolgáltatóiparban az eladók különféle szolgáltatásokat, például tanácsadást, marketinget vagy informatikai támogatást nyújthatnak.
A szállítók az ellátási lánc lényeges részét képezik, és kritikus szerepet játszanak a vállalkozások hatékony és eredményes működésének biztosításában. Ennek eredményeképpen sok vállalkozó fontolóra veheti egy beszállítói vállalkozás elindítását, akár elsődleges bevételi forrásként, akár mellékállásként. Egy beszállítói vállalkozás elindításához a vállalkozóknak azonosítaniuk kell egy piaci rést, termékeket vagy szolgáltatásokat kell beszerezniük, kapcsolatokat kell kialakítaniuk a beszállítókkal, és marketingstratégiát kell kidolgozniuk a vevők vonzására. A megfelelő megközelítéssel az eladói vállalkozás jövedelmező és kifizetődő vállalkozás lehet.