A pénzügyi mutatók olyan alapvető eszközök, amelyeket a befektetők, elemzők és menedzserek a vállalatok pénzügyi helyzetének és teljesítményének értékelésére használnak. Ezek a mutatók segítenek a vállalat jövedelmezőségének, likviditásának, fizetőképességének és hatékonyságának értékelésében. A pénzügyi mutatókat úgy számítják ki, hogy az egyik pénzügyi kimutatás tételt elosztják egy másikkal, és így mennyiségi kapcsolatot biztosítanak két változó között. Ebben a cikkben a pénzügyi mutatók négy alapvető típusát tárgyaljuk, amelyeket egy vállalat teljesítményének mérésére használnak.
A likviditási mutatók azt mérik, hogy egy vállalat képes-e rövid távú kötelezettségeit a forgóeszközeivel teljesíteni. Ezek a mutatók alapvető fontosságúak a vállalat azon képességének méréséhez, hogy rövid távú adósságait ki tudja-e fizetni. A két leggyakrabban használt likviditási mutató a folyószámlázási mutató és a likviditási mutató. A rövid lejárati mutató azt méri, hogy a vállalat képes-e rövid lejáratú adósságait a forgóeszközeivel törleszteni. A gyorsasági mutató, más néven a savas teszt mutatója konzervatívabb, mint a rövid lejáratú mutató, mivel csak a leglikvidebb eszközöket veszi figyelembe, mint például a készpénz és a forgalomképes értékpapírok.
A fizetőképességi mutatók azt mérik, hogy egy vállalat képes-e teljesíteni hosszú távú kötelezettségeit. Ezek a mutatók döntő fontosságúak a vállalat pénzügyi életképességének és stabilitásának értékeléséhez. A két leggyakrabban használt szolvenciamutató az adósság/saját tőke arány és a kamatfedezeti arány. Az adósság/saját tőke arány a vállalat saját tőkéjéhez viszonyított adósságszintjét méri, ami a vállalat pénzügyi tőkeáttételét jelzi. A kamatfedezeti mutató azt méri, hogy a vállalat mennyire képes kamatkiadásait a kamat- és adófizetés előtti eredményéből (EBIT) kifizetni.
A jövedelmezőségi mutatók azt mérik, hogy a vállalat képes-e nyereséget termelni a működéséből. Ezek a mutatók alapvető fontosságúak a vállalat egy adott időszak alatt elért teljesítményének értékeléséhez. A két leggyakrabban használt jövedelmezőségi mutató a bruttó haszonkulcs és a nettó haszonkulcs. A bruttó haszonkulcs a vállalat árbevételéhez viszonyított bruttó nyereségét méri, ami azt mutatja, hogy a vállalat képes-e nyereséget termelni az eladott áruk költségének levonása után. A nettó haszonkulcs a vállalat nettó nyereségét méri az árbevételhez viszonyítva, ami azt mutatja, hogy a vállalat képes nyereséget termelni az összes költség levonása után.
A hatékonysági mutatók azt mérik, hogy a vállalat mennyire képes hatékonyan kezelni eszközeit és kötelezettségeit. Ezek a mutatók alapvető fontosságúak a vállalat működési hatékonyságának értékeléséhez. A két leggyakrabban használt hatékonysági mutató a készletek forgási aránya és a követelések forgási aránya. A készletek forgási aránya azt méri, hogy a vállalat mennyire képes eladni a készleteit és új készletekkel pótolni azokat. A követelések forgási aránya azt méri, hogy a vállalat mennyire képes behajtani a vevőktől fennálló tartozásait.
Összefoglalva, a pénzügyi mutatók alapvető eszközök egy vállalat pénzügyi egészségének és teljesítményének értékeléséhez. A pénzügyi mutatók fent tárgyalt négy alapvető típusa átfogó áttekintést nyújt a vállalat likviditásáról, fizetőképességéről, jövedelmezőségéről és hatékonyságáról. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy a pénzügyi mutatókat nem szabad elszigetelten használni, hanem a vállalat iparágának és általános üzleti stratégiájának összefüggésében kell értékelni.