Ahogy a vállalkozások növekednek, elengedhetetlen a pénzügyi nyereség nyomon követése, ami a könyvelésen keresztül történhet. A könyvelés egyik alapvető szempontja a haszon kiszámítása, amely a vállalkozás pénzügyi sikerének méréséhez elengedhetetlen mérőszám. A haszon az a nyereség, amelyet a vállalat a befektetéseiből kap, és ennek kiszámítása elengedhetetlen annak megállapításához, hogy egy befektetés nyereséges-e. Ebben a cikkben ismertetjük a számviteli haszon kiszámításának útmutatóját.
Először is alapvető fontosságú a beruházás költségének meghatározása. Ez magában foglalja a beruházással kapcsolatos összes költséget, beleértve a kezdeti költséget, a fenntartási költségeket és minden egyéb felmerülő költséget. Miután meghatározta a költségeket, rátérhet a haszon kiszámítására.
A haszon kiszámításához meg kell határoznia a beruházás nettó jelenértékét (NPV). Az NPV a jövőbeli pénzáramlások jelenlegi értékének mérőszáma. Ez azt jelenti, hogy figyelembe veszi a pénz időértékét, ami azt az elvet jelenti, hogy egy dollár ma többet ér, mint egy dollár a jövőben az infláció miatt.
Az NPV kiszámításához ismernie kell a beruházás élettartama alatt várhatóan keletkező pénzáramlásokat. Meg kell határoznia a diszkontrátát is, amely a beruházás megtérüléséhez szükséges megtérülési rátát jelenti. A diszkontráta figyelembe veszi a befektetéssel kapcsolatos kockázatot és a máshol történő befektetés alternatív költségét.
Miután meghatározta az NPV-t, kiszámíthatja a beruházás hasznát. A haszon egyenlő az NPV-vel és a kezdeti befektetéssel. Ha a haszon nagyobb, mint a költség, akkor a beruházás nyereséges. Ha a haszon kisebb, mint a költség, a beruházás nem nyereséges.
Összefoglalva, a hasznok számítása a számvitelben lényeges szempont a vállalkozás pénzügyi sikerének mérésében. Meg kell határozni egy beruházás költségeit, majd ki kell számítani az NPV-t a haszon meghatározásához. Az ebben a cikkben vázolt lépések követésével a vállalkozások maximalizálhatják pénzügyi nyereségüket, és megalapozott befektetési döntéseket hozhatnak.
A teljes bér a juttatásokkal együtt kiszámításához figyelembe kell venni a munkavállaló kompenzációs csomagjának különböző összetevőit. Az alábbi lépéseket kell követni:
1. Határozza meg a munkavállaló alapbérét: Ez az az összeg, amelyet a munkavállaló munkabérként vagy bérként kap a munkaköri feladatai ellátásáért.
2. Határozza meg a nyújtott juttatásokat: A juttatások közé tartozhat az egészségbiztosítás, a fogászati biztosítás, a látásbiztosítás, a nyugdíjjárulékok, a fizetett szabadidő és egyéb juttatások. Minden juttatásnak más-más értéke van, amelyet figyelembe kell venni.
3. Számítsa ki az egyes juttatások értékét: Az egyes juttatások értékének meghatározásához meg kell vizsgálnia a munkáltatót terhelő költségeket. Például, ha a munkáltató fizeti a munkavállaló egészségbiztosítási díjának 80%-át, akkor ki kell számolnia a díj havi költségét, és meg kell szoroznia 80%-kal.
4. Adja össze az összes juttatás értékét: Adja össze a munkavállalónak nyújtott összes juttatás értékét.
5. Adja hozzá a juttatások értékét az alapbérhez: Miután meghatározta az összes juttatás értékét, adja hozzá ezt az összeget a munkavállaló alapbéréhez. Így kapja meg a teljes fizetést a juttatásokkal együtt.
Fontos megjegyezni, hogy egyes juttatások, például a nyugdíjjárulékok nem feltétlenül állnak azonnal a munkavállaló rendelkezésére. Ezekben az esetekben érdemes a teljes fizetést a juttatásokkal együtt nem havi alapon, hanem egy év alatt kiszámítani.
Az óránkénti juttatások kiszámításához meg kell határozni a munkavállalónak nyújtott juttatások teljes költségét, és ezt a költséget el kell osztani a munkavállaló által ledolgozott órák számával.
A juttatások teljes költségének kiszámításához figyelembe kell vennie a munkavállalónak nyújtott összes juttatást, például az egészségbiztosítást, a nyugdíjbiztosítást, a fizetett szabadidőt és a vállalat által biztosított egyéb juttatásokat. Össze kell adnia az egyes juttatások költségeit, és a munkáltatói hozzájárulásokat is bele kell számolnia a költségekbe.
Miután meghatározta a juttatások teljes költségét, ezt az összeget eloszthatja a munkavállaló által ugyanebben az időszakban ledolgozott órák számával. Így megkapja az adott munkavállaló egy órára jutó juttatásait.
Például, ha egy munkavállaló heti 40 órát dolgozik, és havonta 1000 dollár juttatást kap, akkor a havi juttatás összegét el kell osztani a hónapban ledolgozott órák számával (160 óra, feltételezve, hogy egy hónapban 4 hét van). Az egy órára jutó juttatás az adott munkavállaló esetében 6,25 $ lenne (1000 $ ÷ 160 óra).
A juttatási teher a munkáltató által a munkavállaló alapbérén vagy bérén felül nyújtott munkavállalói juttatások teljes költségét jelenti. A juttatási terhet a munkavállaló alapbérének vagy bérének százalékában számítják ki.
A juttatási teher kiszámításához először meg kell határozni a munkáltató által nyújtott munkavállalói juttatások teljes költségét. Ez magában foglalhatja az egészségbiztosítást, a nyugdíjbiztosítást, a fizetett szabadidőt, a bónuszokat és a munkavállalóknak nyújtott egyéb juttatásokat.
Ezután ossza el a munkavállalói juttatások teljes költségét a munkavállaló alapbérével vagy bérével. Ez adja meg a juttatási teher százalékos arányát. Például, ha egy munkavállaló alapfizetése 50 000 USD, és a munkáltató által biztosított munkavállalói juttatások teljes költsége 10 000 USD, akkor a juttatási teher százalékos aránya 20% (10 000 USD / 50 000 USD).
Fontos megjegyezni, hogy a juttatási teher százalékos aránya iparágtól, földrajzi elhelyezkedéstől és a nyújtott juttatások típusától függően változhat. A munkáltatók a költségvetésük és más tényezők alapján is módosíthatják a juttatási terhelési százalékot.